A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
2. Delhi, a Bháral fényes székhelye... ... az volt már réges régen, amikor Európa erdeiben még félvad törzsek vadásztak bölényre meg medvére, amikor Róma eljövendő dicsőségéről még nem Is álmodtak az Apenninl-félszlget laköl. Delhi, azaz Indraprastha — ahogy a Mahábhárata említi — ebben az Időben már pompás főváros volt, kedvező feltételekkel a kultúra fejlődéséhez. Az elvont gondolkodás, az élet értelmének írásba foglalt magyarázatai Itt akkor már olyan színvonalat értek el, hogy bámulatba ejtették és lényegesen befolyásolták Európa újkori filozófiáját Is. Szervezetten fejlődött tovább a város a Maurlan, majd a Gupta dinasztiák alatt, de a moszlim Invázió sem vetett véget dicsőségének. Az utolsó hindu király, Prithviradzs helyét elfoglalják az új vallás uralkodói, a Slaveszultánok, a Kldzslg, majd Tugluk dinasztiák, és elérkezik a város fénykorához, a mogulok uralkodása alatt. Az angolok Idejében a kormány Kalkuttában működik, de 1911-től az alklrály székhelye Ismét Delhi, 1947-ben pedig szintén Itt, a „Vörös erőd“ bástyájára kúszik fel először az önálló India zászlaja, és Delhi lesz az új, demokratikus ország fővárosa, az államszövetség központi kormányának, nemzetgyűlése két házának székhelye. Sűrített és nagyon Is rövid összefoglalása ez egy ősi város múltjának, de célom nem az, hogy történelmi összefoglalót 'nyújtsak. A régi időket csak azért említettem, mert a város jelenlegi arculata Is magán viseli a letűnt korok bélyegét. Az Ideérkező Idegen természetesen először Oj-Delhlvel ismerkedik meg, hiszen itt vannak a kényelmes, nemzetközi színvonalú szállodák, ahol az éttermek a hindu konyhán kívül angol, francia és magyar konyhát Is vezetnek. Ha valaki, mondjuk éppen szegedi halászlére kap kedvet, még azzal is szolgálnak, függetlenül attól, hogy a Tisza innen, úgy Jő 8000 kilométernyi messzeségben folydogál. Az Asóka, az Imperial, az Intercontinental vagy a janpath termetben ugyanúgy érezheti magét az utas, akárcsak Párizs, Róma vagy Európa bármely más nagyvárosának elsőosztályú szállodájában. Ez a világ azonban még nagyon Is messze van az Igazi Indiától. Hiába díszítik az indiai építészet elemei a szállodák bejáratát, hiába visel irdatlan nagy turbánt az aranypaszományos portás, ez mind csak díszletként hat Itt, ebben az Európából Importált fehér reneszánsz-városban. Mert amikor Edwin Luytens, a nagy angol építész megtervezte ezt a várost, a húszas évek városépítészeti elképzeléseinek megfelelő monumentális alkotást hozott létre ugyan, de olyan együttest, melynek szelleme idegen ezen a földön. Itt nem csupán a formai külsőségekre gondolok, nemcsak arra, hogy a turbános, szakállas férfiak, a száriba öltözött nők, az utcai klgyóbfivölők, faklrok és tenyérjósok Idegenül hatnak az Itáliából átültetett palotasor között, vagy A VBrflt érád bejárata Oj-Delhl — a Lakiml-Naraján templom az egyébként kiegyensúlyozott, nagy kertek árnyékába bújt oszlopos villák teraszán. Nemcsak az Jár, az eszemben, hogy nincs meg a formai összhang ŰJ-Delhi üzleti központja, a Connaught-tér arányosan tagolt árkádjai, és az alattuk zsibongó keleti élet festői szabálytalansága között, vagy hogy egy kissé szokatlanok a hadsereg díszesen fölclcomázoft elefántos egységei „India Kapuja“ alatt (mely egy belgiumi diadalív másolata) amikor a köztársaság napján a világ egyik legmonumentállsabb útján, a Rajpathon Jönnek a szigorú szlmetrlával uralkodó elnöki palota felól, tovább haladva V. György angol király szobra irányéban. Mindez azonban csak megbocsátható külső ellentét, amelyet megdöbbentő meglepetéseket nyújtó érdekességként Is lehetne szemlélni. Lényegesebbek Itt a belső, szellemi disszonanciák. Az egyébként kiváló angol építész képtelen volt megérteni India lelkét, és képtelen volt annak szellemében formálni az ország új fővárosát. Nehéz ugyan valamilyen kézzelfogható tévedést a szemére vetni, hiszen alkotása egy nagy ország központi hatalma komolyságának megfelelő főváros, amelynek pompás, széles, sugárútjai, szabályos terel jó előre megoldották a jövő forgalmi nehézségeit. Az Is csak dicséretére válik, hogy pazar parkok pompájával övezte az épületeket, hogy a hatalmas tektonla fák árnyékával megvédte az utcákat, és azok lakóit a nap perzselő sugaraitól. Van itt azonban valamilyen feszültség, rendellenesség, ezt lépten-nyomon érezni lehet, de szavakkal kifejezni nagyon nehéz. Csak úgy a tudat alatt lehet sejteni a soha meg nem szűnő ellentétet a város, és a környék lelkülete között, és aki Jól figyel, megérzi azt Is, hogy ennek a fényes nagyvárosnak a messzi nyugatról származó szelleme, ez a reneszánsz arcú gigász éjszakánként megborzongva húzódik vissza a homlokzatok oszlopai mögé, valahányszor vonyltanl kezdenek a parlament környékén kószáló sakálok. Valamikor régen szintén épültek már Itt új és új városrészek, a sok Idegen dinasztia, a török, perzsa, vagy afgán eredetű uralkodók a saját Ízlésük szerint, a magukkal hozott formák felhasználásával alakították ki székhelyüket, de az eredmény mindig szerves, belső egységet alkotott a környezettel. India egyik csodája, a 75 méter magas Kutub-mlnar, minden Ideológiai ellentét dacára Jól megfér a szomszédos ősi hindu templommal, és Csandra Varman király több mint 1500 éve rozsdamentesen álló vasoszlopával. Ha formáiban idegen, de szellemében mégis hindu Humájun nagymogul mauzóleuma, valamint a régi város felett uralkodó hagymakupolás hatalmas méretű mosé, a Dzsárna Maszjid. A mogul Saíi- Dzsahán alapította Csandl Csauk, „Holdfény útja“ pedig bazárjaival, erkélyes, aranykupolás házaival, hangyabolyhoz hasonló forgalmával, olajbűzével és szantálfa-illatával talán a leglndiaibb utca egész Indiában. Ha az arab architektúra elemeiből rakosgatták. Is össze a „Vörös erődöt“, a szellős pavilonok, oszlopsorok, a kupolás mecsetek és a körülöttük zajló élet egységesen oldódnak föl a hindu világ hamisíthatatlan atmoszférájában. Ügy tűnik, h'jgy régebben valahogy sikeresebb volt ez az összehangolás, talán akkor, még ha kevesebb tudással is, de több szívvel dolgoztak az épl-Jöttem aGangesz partjairól' Jankovich Imre Vásáriak ■ Csandl Csaukon tészek. Bizonyos Igyekezet ezen a téren látható úgyan Oj-Delhiben is. Ott van például a Laksmi-Naraján templom, ez a bizarr külsejű együttes, amely a harmincas évek végén épült. A különböző hindu vallások közös temploma ez, amelynek építésekor felhasználták és betonba öntötték India nagy múltú építészetének minden jellegzetes elemét. Egy elvarázsolt kastély falai között érzi Itt magát az ember: különleges szörnyetegek szobrai, barlangok, szökőkutak, tavak mindenfelé. Megtalálni itt az orisszai templomok mását éppúgy, mint a dél-lndlal szentélyeket fedó gúlatornyokat. Külsőleg tehát tagadhatatlanul hindu építészet ez, de összehasonlítva az eredeti példákkal, mégiscsak élettelen, panoptlkumszerfl. Az önmagukban érdekes formák mesterkélt összeolvasztásával csupán egy, már a glccs határát súroló elektlkus kompozíció keletkezett, amely az eredeti minták pontos másolása ellenére Is legalább annyira Idegen Itt, akárcsak a belga diadalív. Annyi bizonyos, hogy nagyon nehéz egy olyan határozott tradíciókkal rendelkező országban, mint India, új várost építeni, amely amellett, hogy szerves egységet képez a környezettel, megfelel a modern élet minden követelményének. Nehéz feladat ez, de nem lehetetlen, példa erre Csandlgár, Pandzsáb új fővárosa. Igaz ugyan, hogy itt olyan építészzseni formázta vasbetonba gondolatait és érzéseit, mint Le Corbusier. A szerző felvételei 19
