A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
Mojo/ István börtönből való szabadulása után A kosúti sortűz golántai járásban az újkori történelmidének a közeli falvak mezőgazdasági dolgozóiemlékek között kétségkívül az 1931. má“ “ jus 25-i kosúti csendőrsortűz a legjelentősebb. Híre rendkívüli felháborodást váltott ki az egész burzsoa Csehszlovák Köztársaságban és határainkon túl is. Thurzó István, Gyevát János és Zsabka Sándor mezőgazdasági munkások brutális meggyilkolása és Major István, kommunista képviselő bebörtönzése ellen csatasorba állt a dolgozó nép. A bratislavai törvényszéktől a különböző kormányszervekig a tiltakozó aláírások tízezrei árasztották el a hivatalokat. Megszólaltak a külföldön élő cseszlovák dolgozók is. A „masaryki demokrácia” újabb szégyenteljes fellépését, a minimális emberi jogokat követelő munkásokkal szemben, élesen elitélte Európa csaknem valamennyi haladó szervezete és több nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő személyiség. Kosúton ismét bebizonyosodott, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja mindent megtesz o dolgozók érdekeiért. A parasztság elnyomását és kizsákmányolását látva, az ösztönösen jelentkező sztrá/kmozgalom élére állt, s az elégedetlen tömegekből egységesen fellépő erőt kovácsolt. Az egyre hatalmasodó sztrájkmozgalom Dél-Szlovákia területén a golántai járásban öltötte a legnagyobb méreteket. 1931. május 23-án 1190 idénymunkás tagadta meg a tavaszi mezőgazdasági munkák végzését a földbirtokokon. Ez ellen a hivatalok, melyek közvetve vagy közvetlenül a vállalkozók kezében voltak, úgy igyekeztek védekezni, hogy a sztrájkok idejére betiltottak mindennemű gyülekezést. Közvetítők bevonásával tárgyalásokba bocsátkoztak a sztrójkolókkal, s május 23-ón a munkások enaedményekre kényszerítették a földbirtokosokat. A béreket 20—30 százalékkal megemelték. Ennek híre csakhamar bejárta a szomszédos járásokat is. Dél-Szlovákiában fokozódott a sztrójkmozgalom, egyre inkább politikai színezetet kapott. Az Országos Hivatal sem nézte ez eseményeket ölhetett kézzel. Felhívta a járási hivatalokat, hogy tiltsonok be minden nyilvános ogitációt, figyeltessék a tevékenyebb kommunista funkcionáriusokat csendőri és rendőri készenlétet tartsanak, hogy bármely pillanatban a karhatalom is beavatkozhassék a munkások ellen. így került sor röviddel a galóntai járás munkásainak eredményes béremelése utón, a tragikus kosúti eseményekre. ,1931-ben a pünkösdi ünnepek május *24—25-re estek. Az ünnepi munkaszünetet arra hosználta fel o pórt, hogy munkás qvüléseket hívott össze. Május 25-én többek között Kosúton is megfúrnak összejövetelét, a járási hivatal azonban a kérvényt visszautasította, mozgósította a csendőrséget, s erősítést kért a keletszlovókioi őrsöktől. A járás falvai, ahol a CSKP alapszervezetei összejövetelt hirdettek, idejében értesültek a betiltásról, s el is álltak a nyilvános gyűlések megtartásától. Kosúton azonban egészen más volt a helyzet. A gyűlés szervezői csak az utolsó pillanatban kapták meg a betiltásról szóló határozatot. A falu bírája délben kézbesítette az illetékeseknek a járás döntését. A 15 órára meghirdetett összejövetel betiltásáról 13—14 óra között dobolás útján értesítették a lakosságot. A környező falvak dolgozói a tilalomról nem szereztek tudomást s ezért a kora délutáni órákban elindultak Kosút felé, hogy meghallgassák a délszlovákiai munkások kommunista vezetőjének, Major István képviselőnek beszédét, aki itt akarta ismertetni a sztárjkmozgalom eddigi eredményeit. A járás vezetői tudták, hogy a kosúti gyűlés betiltása objektív nehézségekbe fog ütközni, márcsak a kései kézbesítés miatt is. Ezért negyvenkét csendőrt vezényeltek ki Kosútra, hogy az összejövetelt mindenáron akadályozzák meg. A CSKP helybeli vezetői a különös helyzetről tájékoztatták az összevont erők parancsnokát, aki erre mit sem adva, azzal fenyegetődzött, hogy a tilalomnak akár fegyverek bevetésével is érvényt szerez. élutón három óra előtt néhány perccel Major István mintegy hetven főnyi csoporttal — főleg hegyiekkel és vizkeletiekkel — Kosútra érkezett. Az úton senki sem tartóztatta fel őket, bár találkoztak a csendőrjárőrrel. Később a tárgyalások során kiderült, hogy a járőr parancsnoka „kirándulóknak“ vélte o békésen felvonulókat. A faluban közölték Major Istvánnal, hogy a gyűlést betiltották. A községháza körül kosútiak álldogáltak a további fejleményekre várakozva A csendőrök ezeket is figyelmen kívül hagyták, nem szólították fel őket szétoszlásra. A tömeg többségét asszonyok és gyermekek képezték, akik a délutáni litániáról ki jövet álldogáltok a templom előtti I téren. A csendőrök utólagos becslése szerint sem volt több, mint 180—200 személy. A csendőroarancsnok harminc csendőrt felsorakoztotott 25 méternyi távolságra az ácsorgó, beszélgető lakosságtól. A különítmény parancsoka magához intette Major Istvánt. A kommunista képviselő és Jánosík főhadnagy között szóváltásra került sor a gyűlés betiltásának ügyében. Hosszabb vita után Major István úgy döntött, hogy a gyűlés elmaradását közli a dolgozókkal. A parancsnok ezt nem akarta megengedni. Major elvtársat közre fogatta. Erre a munkások vezetőjük segítségére siettek. „Nem engedjük, hogy bántsátok!" — felkiáltások hangzottak a közelállók soraiból. A csendőrök semmibe véve a munkások tiltakozását, Major Istvánt leütötték, majd megvillant Jánosík kardja s elhangzott a sortűz. A csendőrök feltűzött szuronnyal s gumibotokkal vetették magukat a megrémült, fegyvertelen tömegre. Az összegyűltek első meglepetésükből felocsúdva futásnak eredtek, de a csendőrök a menekülő emberek közé lőttek. Aki tehette a legközelebbi udvarokba menekült, s a csendőrök vérengzését látva kövekkel válaszolt a brutalitásra. Mindöszsze néhány pillanat alatt játszódott le a tragikus esemény, de emlékét semmi sem törölheti ki a szemtanúk emlékezetéből. A harmincnégy éve_j Thurzó István, a tizenkilenc éves, diószegi Gyevát János és a huszonnégy éves Zsabka Sándor halála bosszúért kiáltott. Kugler József, Psota Ferenc, Rapond Gyula, Popluhár József és Psota Erzsébet fiatal lány súlyos sebesülést és nagyon sokan könnyebb sérüléseket szenvedtek. Ezeknek számát nem sikerült pontosan megállapítani, mert a következményektől félve sokan eltitkolták sérülésüket. A sebesültek között feküdt vezérük. Major István is. akit puskatussal bántalmaztak a csendőrök. A vérengzés színhelyéről hat sebesültet a trnavai kórházba szállítottak. A csendőrök rendkívül buzgóknak bizonyultak. A térség kiürítése után azonnal hozzáláttak a letartóztatásokhoz. Major Istvánt mentelmi joga ellenére a golántai fogdába szállították. Fokozatosan sor került a helyi pártszervezet volomenynyi funkcionárusára is. A csendőrparancsnok Kosúton statáriumot, a környező falvakban alkoholmérési tilalmat s az egész járás területén gyülekezési tilalmat rendelt el. A sortűz három áldozatának holttestét csendőrök őrizték a hullaházban. A temetést o lehető leggyorsabban, csendőrsegédlettel, a nyilvánosság kizárásával hajtották végre. Az elesett elvtársaktól még csak búcsút sem vehettek harcostársaik. Attól tartottak a hatóságok - joggal —; hogy a temetés nagyszabású tüntetéssé válna. Még azt sem encedték meg, hogy Gyevát Jánost szülőfalujában, Diószegen hántolják el. Kosút és a közeli falvak lakói — mindenekelőtt a szervezett dolgozók — még sokáig érezték a sortűz következményeit. Napirenden voltak a házkutatások és a kisebb-nagyobb megtorlások, Kosúton, az alig ezer lakosú, A a cm& mmsxmL ímm lAmk mmé twfvdn I * * A kosúti sortűz áldozatainak em’ék'áblája az ú] kultúrotthon homlokzatán 10 /
