A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-30 / 5. szám
/ >—r\ Ez történt eddig ... A vadnyugati prérln dolgozó vasútépítők nyomában kalandorok és banditák tűntek fel, akik rablásból és fosztogatásból akartak meggazdagodni. Santer, a banditák vezére rávette Bancroftot, a vasútépítők vezetőjét, hogy változtassák meg az eredeti tervet és a vágányokat az apacsok vadászterületén fektessék le. Old Shatterhand, a vasútépítő vállalat ellenőre beszüntette a munkát. Santer dühében megölte Klekhl- Petrát, az apacs-indiánok fehérhajú tanítóját, Winnetout pedig, az apacs törzsfőnök fiát az ellenséges kijov törzsnek ajándékozta, ahonnan Old Shatterhand szabadította ki. Az apacs-indiánok megtámadták a vasútápltőket és Old Shatterhand súlyos sebesüléssel a fogságukba került. 50. ■ Ax Öregek tanáéi* megengedte Nzo-Csinak, hogy Roseelbe menjen 61 ott megkeresse Old Shatterhand bizonyftékot tartalmasó kabitjét... Nso-Csit két harcos kísérte a városba. A axerelmes lányon kívül senki sem hitt Old Shatterhandnak, egyetlenegy indián sem sejtette, hogy Winnetout valóban Old Shatterhand sxabadltotta ki a kijövök fogaágából. Winnetou maga Is Isteni csodának vélte klssabadnlását. Esért as Öregek tanácsa Ítélethirdetésre hívta egybe a falu lakosait. 51. ■ Emlékszik még Old Shatterhand arra — kérdésié Winnetou, hogy mit mondtam as utolsó találkosásunkkor7 — Emlékesem ... 1 — fis elég erOsnek érsl már magát ahhox, hogy megérdemelt bflntetésként a kinpadon haljon meg7 — Igen ... I — Old Shatterhandot most megkOtOxik — folytatta Wlnneton. 52. ■ Old Shatterhand néhány másodpercig farkasssemet néxett Winnetouval, majd gónyosan megjegyexte: — Annyira félnek tfllem ax apacsok, hogy megkOtOsnek? — Hagyjátok, ne kOtOxxétek megl — adta ki harcosainak ax utasítást, majd Így folytatta: — Nso-Csl Rosvelbe ment a bisonyltékért, de blxtos vagyok abban, hogy a hágom fáradoxása hiábavaló, mert nem besxélsx lgaxat.. . 53. ■ — Hát ex igasán nagysxerft, — mondotta Hawkens — halálunk elOtt még egysser találkoxnnk, kedves xOIdftllfi barátom. .. Csak ax a baj, kedves Old Shatterhand, hogy most majd lenyűxsák a bórBnket, utána pedig elevenen ropogó* pirosra sütnek bennünket. Olyanok lessünk majd ml la, mint esek a barbár réxbOrűek ... — Inkább figyelje, hogy miról béliéinek, hátha van még menekülésre remény — Intette le Old Shatterhand. 54. <■ Ax Indiánok hagonsan vitatkoztak. — Hírül bestéinek? — kérdexte Old Shatterhand Hawkenstól. — Nem blxtosak a bűnösségünkben, de ast sem tudják, hogy ártatlanok vagyunk-*. Monlton, ax Indiánok Istene dOntl majd el a sorsunkat. —Hát akkor pedig nincsen jó kesékben ax életünk, égy döntenek majd, ahogy akarnak — válasxolta egykedvűen Old Shatterhand. 55. ■ Wlnneton Ismét Old Shatterbandhos lépett és megkérdexte: — Old Shatterhand lameri as indléncsónakot és tud ax evesOvel bánni? — Tudok! Akkor csónakkal háromsxor megkerült a Rio Pekos tavat és ha eléri a tó végén felállított karót, akkor 0 és társai is vlssxanyerik szabadságukat...! (Folytatjuk) vb" Á «1 jL % uLlfl
