A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-30 / 5. szám
Veres János I Földrengés után I Az elbeszélőként jelentkező költő, Veres János, egy emberöltőnyl kor sajátos képét igyekszik egyéni módon megrajzolni e kötet tizenegy novellájában. Előrebocsátom: nem olyan könyv ez, amelyet ki lehet meríteni egy kritikával, egyszeri olvasással elintézni magunkban. Sokszor eszünkbe fog még jutni, sokat elmélkedünk majd rajta, sokat fogunk még miatta vitatkozni önmagunkkal, az Íróval, az olvasókkal. Elöljáróban el kell mondani az íróról, hogy igényes, társadalmi méretekben gondolkodó szocialista művész. Hazai prózánk színképé' ben ezzel a kötettel ő képviseli a sötétebb, borús színeket, mely felfigyeltető, elgondolkoztató és akaratlan is vitára késztető. Ha sorra vesszük elbeszéléseit, akkor tűnik ki igazán mindez. A második hajnal partizántörténet. Péntek, a sebesült partizán sgy villába kerül. Idegen, majdnem ellenséges környezetbe. Marianne az utolsó pillanatban megmenti őt, ám ő maga meghal. Az író egyetlen napot ragad ki a villa életéből. A környezet keltette 3mlékek felidézésével feltárja az örvényes, múltat. Az elbeszélést lépten-nyomon átszövi a dráma és jár a kapcsoló részek nem hézagosak, zavarólag hat, hogy Marianne gondolatait első személyben mondja el és így elmarad az elbeszélőktől megszokott állásfoglalás. Lehet az is, hogy az iró tudatosan hallgat. Velünk mérlegeltet. Földrengés után. A cimadó elbeszélésben már leplezetlenül elénk lép az író, saját történetét mondja el. Minden mozzanat megtelik lüktető élettel, az érzelmek játékával. A háború, illetve a „földrengés“ utáni időben mi jelenthet többet egy fiatalember számára a szerelemnél? Egy alattomosan elrejtett akna azonban végzetesen megpecsételheti a sorsát. Szürke kalap. Ebben az elbeszélésben az első köztársaság munkásmozgalmában részt vevőknek állít emléket az Író. Valószínűleg Rimaszombatban és környékén — a nevek elváltoztatása ellenére is — felismerik majd az olvasók a szereplőket. Az elbeszélésben még a látszatát is kerüli Veres János bármiféle lírai hangvételnek és talán ezért hat lenyűgözően az alibit bizonyító Horváth sorsa, emberi magatartása. Vér és festék. Borsos, illegális pártmunkás feliratot fest a gyárkerítésre: Le a nácikkal! Le a háborúvall Egy német tiszt az utolsó pillanatban, amikor már a város északi részéből hatalmas robbanás hallatszik, lelövi őt. Visszatérő képlet ez Veres Jánosnál: a hős elbukik, de az elv győzedelmeskedik. Ez így volt igaz és így is lesz, amíg bátor harcosok küzdenek az eszméért. Az elbeszélést olvasva azonban valamilyen hiányérzet megmarad az olvasóban. Talán éppen a kegyetlen és kérlelhetetlen pontosságú leírás után valamilyen feloldódás igénylése. Vasco da Gamá-ban a külföldre vetődött,, hazátlanná vált Készéi sorsának egy napjával Ismerkedhetünk meg. A hajszál finom érzelmi árnyalatokat, melyek az emberek sorsát és egymáshoz való viszonyát meghatározzák, oly plasztikusan ábrázolta az író ebben az elbeszélésben, hogy feledtetni tudja sablonos jelenségek leírását. Július. Az író a mai társadalom bizonyos problémáinak, bonyolult összefüggéseinek megragadására törekszik, ezért oly különös Zsuzsa ebben a szépen megírt nyári idillben. Különössége azonban a vitatható pszichológiai jellemzés ellenére is kedves és megnyerő. Bimbó. Falusi történet- a felszabadulás előtti időből. Szopóczi nagygazda kedvenc bikája megvadul. A falu ezermestere, Gyula, lelövi. Veres a legpontosabb realitással ábrázol mindent. A cselekmény olyan, mint egy kifogástalan logikával summájáig vezetett szillogizmus. A befejezés adja meg a formulázhatatlan ihletet: a nagygazda lelkének megismerését. Egyszerű történet. Egy szerelmi tragédia okát keresi az író, annak összetevőit napjainkban, a mi rendszerünkben, amikor a legelemibb, a legintenzívebb emberi érzés, a szerelem elvben már megszabadult az osztálytársadalmak kötöttségeitől, az előítélettől. Problémafelvetése dicséretre méltó. Vitatható az író igazságszolgáltatásának jogosultsága. Ez azonban semmit sem von le a filmszerűen pergő történet értékéből. Fegyverek és csillagok. Edina szerelmének és életének történetét olvasva eltűnik az iró apró rezdülésekre reagáló érzékenysége, a lelki élet válságai iránti érzéke. Az út vége. A Magyar Tanácsköztársaság idejében élő Rózsa Imre Golgota-járásának és tragikus halálának elbeszélése megrendíti az olvasót. Az egyes helyzeteket hangsúlyozó, az események időbeli és pszichológiai fejlődését néha aránytalanul tárgyaló szerkezet ellenére Is példázza ez az elbeszélés a történet egyedi — és mégis jellegzetes — mivoltát. ' Vierka. Egy kezdő színésznő megmérgezi magát, öngyilkos lesz. Miért? Hogyan történhetett? Mi volt az oka? Az elbeszélésben erre keres feleletet az Irő. Közben olyan tipikus képletet állít fel, mely a mai társadalmat még hátrahúzó, a múltból örökölt erkölcsiséget marasztalja el, még akkor is, ha az éppen egy komoly színházi rendező életének alapja, ■ír Veres János kötete igen ízléses kiállításban Jelent meg. A borító és kötés Nagy József munkáját dicséri. Ha ebben a röpke kis ismertetésben elő is fordult néha a „vitatható“ sző, ez nem a mű értékelését jelenti, hanem csupán azoknak a részeknek a megjelölését, melyek szempontul szolgálhatnak egy-egy író-olvasó találkozóhoz, irodalmi ízlésünk, tudásunk bővítését célzó eszmecseréhez. HAJDO ANDRÁS FARKAS JENŐ: Negyvenöt évemet számolom ■ V * Negyvenöt évemet számolom, nyomomban baktat a szánalom. Rímekkel ringatott szép szavak? - Számban a méz íze szétszalad. Csurranó méz íze keserű, cselló lett a vidám Hegedű. Negyvenöt évemet számolom, nemrégen magasan szállt dalom. Tíz éve' temettem életem elképzelt felét, ma félelem legyinti arcomat, melegen, — ősz után lopva lép ősz telem. Negyvenöt, negyvenöt, nem kevés* sok a gond s ritkább a nevetés. Pedig még életem negyede vár, mondja súgva a jegenye. Asztalod még sokszor megterül, vigasztal a veréb s elrepül. Varjú a kiszáradt jegenyén fél szívvel, fél szemmel les felém. Negyvenöt sok fura év után így méláz szívem egy délután, mikor hó lepi a kerteket t azt hiszi engem is eltemet. Szirotyák Dezső rajzai Kályhámban hunyorog a parázs. Hunyorog, de él az okarásl Parazsam felszítom. Félúton nem szabad kihunynom - én tudom. Kell a tűz, kell a fény, kell a láng, bújócska, fogócska, ispiláng, zöld ág, fű, fecske és szeretet — s negyvenöt évedet feleded. Elszáll a vén varjú, feketén — s rigó ring vígan a jegenyén. •f gy esett, hogy valami dol-Ügom akadt Fontoskával. Azt mondták, hogy amit akarok, az tőle függ, mármint Fontoskától. Gondoltam: helyes, felhívom telefonon, két szóval elmondom, mit akarok, 6 egy szóval felel rá: igen vagy nem, és kész. A dolgok végtelen egyszerűek, akármilyen fontoskák Is. Hétfő reggel leültem a telefon mellé és tárcsáztam. Általában jól tárcsázok, ügyesen, okosan csinálom. Igaz, rengeteget gyakoroltam az életben. Meg is van az eredménye. Szépen mondom, sőt lehelem a kagylóba: „Kérném szépen, ha lehetne. Fontoska Lajost ...“ Hallom, amint szavamba vágnak: „Kapcsolom a titkárságát“. A titkárság: egy női hang, kedves, szelíd, anyáskodó hang. Szinte felkacag, mikor mondom, hogy kit keresek. Ugyan kérem, FontoSka ilyenkor értekezleten van ... Hívom egy óra múlva: értekezleten van. Két Óra múlva: tart az értekezlet. Kedd. Déli 12 óra. Telefón. Válasz: jaj, kérem, ebben a pillanatban rohant el Fontoska, egy nagyon fontos értekezletre, ott dől el minden. Meddig szokott tartant? Négyig, ötig! Nem. Ma nem megy. Talán holnap, kora reggel, egészen korán, fél hatkor reggel, értekezlet van, talán akkor .., Szerda reggel. Ha Fontoska fel tud kelni, én Is. Még szerencse, hogy a telefon éjjel-nappal működik. Tárcsázás. Titkárság: az anyás, csilingelő nőt hang még nem jött be, férfihang közli dörmögőn, szó sem lehet róla, Fontoska tárgyal, tart az értekezlet, ne Is legyen ilyen erőszakos, plá-Értekezlet! ne ilyen korán reggel, mint képzelek, éppen az én ügyemmel fog Fontoska hajnalban foglalatoskodó ni... Csütörtök. ÉrtekezletI A titkársággal jó a kapcsolat. A titkárságot alapjában véve Lenkének hívják, tizennyolc éves szőke, a mamáját Laurának hívják, nagyapja vesezsugorban halt meg. Ilyen a viszony csütörtökön reggel a titkársággal. Fontoskáról szó sem lehet, értekezlet! Értekezlet... Pénteken így okoskodom: kihagyok egy napot. Szombat reggel. 8 óra 6 perc. Halló? Igen. Azonnal. Titkárság. Fontoska? Igen. Itt van. Hát hol lenne? Azonnal! Nem! Ez nem igaz! De! Csudája! Kapcsolási Még egy kapcsolás. Berregés. Izmaim feszülnek. Egy pillanat még és . .. Komoly, mély, hivatali értekezleteken rekedtre edzett hang jelentkezik ... Még egy kattanás. Most! No most! Mégse! Női hang szól a telefonba: „Sajnos, ebben a percben hívták le az igazgatóhoz Fontoskát, értekezletre.“ A kagyló kihull a kezemből. Mennyi fontosabb ügy lehet a világon, mint az enyém. Ojra hétfő. Titkárság. Lenke még kedves, Fontoskát nem tudja kapcsolni, de jó tanácsot mégis ád. Jöjjek csak fel a hivatalba, majd 6 segít besurranni. Legyek ott tíz perc múlva. Mondom, az leheflen, de 6 csak biztat, hogy így nem beszél az ember, ne legyek pesz-
