A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-18 / 29. szám
Sláger a lenvászon akár mintás, akár egyszínű, a meleg napok divatos ruhaanyaga. Ezúttal három egyszínű lenvászonbál készült modellt közlünk. Az első képen halványrúzsaszín, kétrészes ruha, rezedazöld betéttel és fehér virágcsokorral. A mősodik képen vajszínű kiskosztüm bordó tartozékokkal. A harmadik karmlnpiros nyári ruha fehér szegővel díszítve. az anyag színének, mintájának és a szabás vonalának helyes megválasztásában rejlik. Fontos, hogy a kiválasztott szín és fazon összhangban álljon a ruha viselőjének egyéniségével és korával. A szín választásánál szem előtt kell tartanunk a haj és a bőr színét. A szőkéknek általában nem előnyös a sárga szín és a zöld egyes árnyalatai. Fekete hajűaknak és sötét arcbőrőeknek előnytelen a fekete és sötétkék szín. Ha sötét színű ruhát csináltatnak, használjanak hozzá gazdag fehér, vagy mis világosszlnű díszítést. A szabásvonal meghatározásánál az a döntő, hogy valaki sovány-e vagy kövér, magas- vagy alacsony. A helytelenül alkalmazott szabásvonal Ízléstelen és sokszor nevetséges. Alacsonynővéső, teitebb termetieknek kerülni kell a nagymintás lés kockás anyagokat, valamint a keresztbetagolt vonalú ruhát. Teltkarcsüak válasszanak hosszanti irányú szabásvonalat^ vagy lezser kátrészes öltözéket. A csikókat függőlegesen alkalmazzák, sohasem keresztben. A sovány nő Igyekezzék a szabással takarni a nem kívánatos soványságot. Előnyös a nagymintás, a nagykockás anyag, a blúzok vagy rakottszoknya, a nagy zseb és a keresztbetagolt szabásvonal. A túl magas tersnetűek használjanak széles övét, vagy a cslpővonalon elhelyezett pántot. Lehetőleg ne viseljenek túl magas sarkú cipőt. Az ízléses öltözködés lényeges alapfeltétele az életkor szem előtt tartása. Ehhez szigorú önkritikára van szükségünk. A 40— SO éves nő nem öltözködhetik úgy. mint a 16—18 évesek. Ügyelnünk kell, hogy a rnba összhangban legyen a tartozékokkal: cipővel, kesztyűvel, táskával, kalappal, övvel. Bár a mai divat kedvez az él|énk, merész színeknek, az összeállításra mégis ügyelnünk kell. Röviden összefoglalva: Ízléses öltözködésen a színek, vonalak és az egyéniség üszhangját értjük. P. J. Az ízléses öltözködés titka Ha a gyermek evő Vannak gyermekek, akik születésüktől fogva kitűnő étvággyal rendelkeznek. Az ilyen gyermek gömbölyű, piros arcocskájára öröm nézni. De sok gyermek akad, aki állandóan étvágytalanul, kedvetlenül eszik. Érthető, ha ezek a gyermekek soványak, és gyakran rosszul tápláltnak látszanak. Persze az orvostudomány eddig még nem ismer olyan esetet, amikor a gyermek azért halt volna meg, mert nem akart enni. Agyközpontunk úgy van berendelve, hogy azonnal jelzi a cukor vagy más táplálék hiányát a szervezetben azzal, hogy éhség érzetet kelt. Vagy pedig érezzük a gyomor telítettségét. Ebben a jelzésben nyugodtan megbízhatunk. Sok anya nyugtalankodik, ha a gyermek eltolja magától a tányért, de gyakran megfeledkezik róla, hogy a gyermek nem ehet annyit, mint a felnőtt. Azonkívül nincs minden gyermeknek egyforma menynylségű élelmiszerre szüksége. Élénk, mozgásban levő gyermek szervezete több élelmet kíván, mint azé, aki nyugodt természetű, kevesebbet mozog. A szülők gyakran arról is megfeledkeznek, hogy a gyermek a fő étkezések között édességet, gyümölcsöt fogyasztott, vagy esetleg valamit Ivott. Egy-két szem cukor, alma, vagy esetleg egy pohár málnaszörp és a gyermek jóllakottén ül az asztalhoz, az első pár kanál elfogyasztott étel után már nem kíván többet. Épp úgy, mint a felnőtteknek, a gyermeknek is vannak kedvenc vagy ellenszenves ételei. Még jutalom ellenében sem akarják megenni, s nem használ sem a jó, sem a rossz sző. Ilyenkor hagyni kell a gyermeket. A szülő, aki az erősebb pozíciójába helyezkedik, egyszerűen butaságot csinál. Annál is Inkább, mert a gyermek étvágyát fokozni nem olyan nehéz feladat. Csak egy kis türelmet és ötletességet kíván. Például, ha hasonlókorú gyermek, pajtás társaságában eszik, étvágya nőni fog. Ez eltereli figyelmét a „problémáról“, nem gondol arra, hogy közben mennyit eszik. Ne beszéljünk az asztalnál az evésről, ne fenyegessük a gyermeket és ne kényszerítsük az evésre. Az üres tányérért azonban mindig dicsérjük meg. A gyermek tányérjára csak kis adagokat rakjunk, azt is ízlésesen rendezzük el, ne feledkezzünk meg róla, hogy a szem együtt eszik a szájjal. Sok gyermek akkor veszíti el az étvágyát, ha a tányéron nagy halom ételt lát. Fél, hogy ezzel a mennyiséggel nem birkózik meg. Étkezés előtt inni se adjunk a gyermeknek. Az ivás és a legcsekélyebb evés a fő étkezések között elégséges arra, hogy hosszabb időre elveszítse a rendszeresen fellépő étvágyat. Természetesen ezek a tanácsok az egészséges gyermekekre vonatkoznak. Ha a gyermeknek étvágyát betegség veszi el, akkor elégséges, ha a gyógyulásig gyümölcsleveket, gyenge teát és kis könnyű ételt kap. Nem szabad elfelejteni, hogy a szervezet az elvesztett dekákat könnyedén, gyorsan pótolja. Végül a sovány gyermekek mamáinak vigasztalására: a sovány emberek élete könnyebb, mint a kövéreké. 21
