A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
Az utolsó paradicsom A brazillal Matto Grosso civilizációtól távol eső őserdeiben, a Xlng folyó felső folyásánál él az az Indián törzs, amelynek tagjait a brazíliai sajtó az utolsó „ősembereknek“ nevezi. Az Itteni indián településeket körülvevő, úgyszólván áthatolhatatlan őserdő évszázadokon keresztül elzárta ezeket az embereket a civilizációtól. A helyi Indián törzsek nyelvük és szokásaik különbözősége ellenére, kölcsönösen békében élnek egymással, s az évenként megrendezésre kerülő törzsi ünnepségeiket közösen tartják meg. A szerfölött mostoha éghajlati viszonyok — nagy szárazságok és pusztító árvíziek — következtében a föld Az indián asszonyok nap mint nap ugyanazt a reggelit, ebédet és vacsorát készítik csak a létfenntartáshoz legszükségesebbeket nyújtja számukra. Az itt élő indiánok fő tápláléka a sok keményítőt tartalmazó manióka cserje burgonyaszerű gyökere, melyet azonban — mivel mérgező anyagokat is tartalmaz — előzőleg megfelelő módon elő kell készíteni. A bennszülöttek a manióka lisztből készült lepényhez többnyire halat esznek. Ezt a meglehetősen egyhangú ételt gyümölccsel és dióval teszik változatossá. Minden indián falu rendszerint néhány, egy köralakú szabad térség körül elhelyezett kunyhóból áll. A kunyhók előtti téren rendezik meg játékaikat és kultikus táncaikat. Minden kunyhóban több, egymással rokon család lakik, melynek élén a nemzetségfő vezette családi tanács áll. Az alvásra szolgáló hálók (függőágyak) Utazás As JcáéafóMsvé. Az a jó részletfizetés Mig nem volt rfi mód, — ne is tagadjuk, — sokan emlegették a régi részletfizetési lehetőségek előnyeit. A takarékosság művészetéhez nem mindenki ért, már pedig kispénzű emberek nagyobb befektetést csak akkor engedhetnek meg maguknak, ha sikerűi üsszekuporgatniok a szükséges ezreseket, vagy tízezreket. így aztán legtöbbször sohasem gyűlt össze a szükséges tőke. Általános volt tehát a megelégedés, mikor nemcsak vállalatok, szövetkezetek kaphattak kölcsönt, hanem a teljesen vagyontalan, fizetésükből élő polgárok is. Persze a kölcsön, azaz a részletfizetés bevezetése nemcsak a lakosság számára volt előnyös, hanem a nemzetgazdaság számára is. Iparunk egyes közhasználati cikkekből már annyit volt képes előállítani, ami meghaladta a keresletet. Azaz nem is a keresletet, mert hiszen kereslet lett volna épp elég, csak sokaknak a szükséges összeg nem állt rendelkezésére, hiába vágytak az új bútorra, jégszekrényre, televízióra. Viszont ha az áhított cikket megkaphatják, örömmel mondáinak le havonta arról a kisebb-nagyobb összegről, amelyben megállapodnak a takarékpénztárral a felvett kölcsön viszszafizetésére. A lehetőségeket kihasználják Mert lehetőség sokféle van. A különféle iparcikkeken kivül szövetkezeti lakásra, külföldi nyaralásra is kapni kölcsönt, sőt egy idő óta készpénz-kölcsönt is adnak, (mert az iparcikkek, stb. kifizetése csekk útján történik). A felső határt 5000 koronában állapították meg, de később lenyomták 3000 ezerre, majd 1500 koronára. Pillanatnyilag ezt is indokolt esetben adják csak. Vajon miért? Egyrészt, mert a készpénz-kölcsön iránt olyan óriási érdeklődés nyilvánult meg, hogy túllépte a reális kereteket, másrészt pedig mert bizonyos idő elteltével megmutatkozott, hogy ezeknek a pénzeknek a kifizetése nem állt arányban az ipari piac fellendülésével. Közérthetőbben kifejezve a többség elverte a pénzt, ki erre, ki arra. így hát bár a készpénzkölcsönt igen „megnyirbálták“, minden egyébben a részletfizetési lehetőségek megmaradtak. űrömmel használják fel ezt a kölcsönt a fiatal házasak. Kétfajta olyan kölcsön van, amelyre vonatkozólag a rendelkezések a többitől kissé eltérőek. Motorbicikli vételnél például nem elég, ha a férj felveszi a kölcsönt és a feleség mint kezes szerepel, más kezesre is szükség van, aki ha a tulajdonost, vagy tulajdonosokat baleset érné, tehát elhalálozás, vagy fizetésképtelenség esetében a kölcsönt letörleszti. Erre a motorbicikli balesetek nagy száma miatt volt szükség. Autót (amire ugyancsak lenne igénylő) pedig csak orvosok, vagy földművesszövetkezeti tagok kapnak kölcsönre. Mármint új autót. Régebbi gépkocsira is lehet kölcsönt kapni, de csak akkor, ha az illető szocialista szektortól veszi át. Ez ugyanis rendszerint az autót eladó vállalat valamelyik dolgozója. Bratlslavában 45.000-en vették igénybe a takarékpénztár adta lehetőségeket, de az arány vidéken sem rosszabb. A lévai járásban például cca 6.000-en adósai a lévai pénzintézetnek, de számítsuk hozzá, hogy még ezenkívül két pénzintézet is foglalkozik a kölcsönökkel a járásban. Mi már így szoktuk meg Ságiné csinos barna asszony, Lévára nagyon messziről került, a fekete földfi Bácskából. Szépen beszél magyarul, senki sem sejtené, hogy a horvát lányka csak asszony korában tanulta meg nyelvünket. Férjével 2.800 korona körül keresnek, család nincs, nem vonnak meg maguktól semmit, keresetüket felélik. — Azt a 2—300 koronát havonta félre tudnánk tenni — mondja, — és ilyen módon meg is vehettük volna a mosógépet meg a jégszekrényt 1 éven, 2 éven belül, de mennyivel jobb Így, ha ezt az összeget a fizetésünkből egyenesen a bankba utalják. Nem nagyon érezzük meg és nincs vele gond, amit megvettünk azonnal élvezhetjük, használhatjuk. Megszoktuk már, hogy a nagyobb bevásárlásokat Így bonyolítsuk le. Amint egy valamit kifizetünk, veszünk valami mást. Tavaly márciusban vettem ezt a 120 literes Lehel jégszekrényt. Volt egy kisebb régi típusú hűtőnk, azt eladtam. Idén októberben pedig eladtuk a régi kisebb TV készüléket és megvettük ezt a szép Orlont. — Minden van már a lakásban és ha „úgy megszokták“ már az ilyen bevásárlásokat, mire kérnek majd legközelebb kölcsönt? Tudják ugye, hogy külföldi nyaralást is bebiztosíthatnak így? — Igen, de amióta van rá lehetőség, Jugoszláviában töltjük a szabadságot, ott pedig édesanyámék vendégei vagyunk. Általában Bratlslavában és vidéken is legkevésbé a külföldi nyaralásokhoz veszik igénybe a kölcsönöket. A rekordot a bútorkölcsön tartja, aztán van olyasmi is. ami szezononként lendül fel. Tavasszal mielőtt beáll a nagy meleg, mindig megszaporodik
