A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
ifim e t ßü ;| „A Játéknak Igen nagy a Jelentősége a gyermek életében: ugyanaz, ami a felnőttében a munka, a tevékenység, a hivatal. Amilyen a gyermek a Játékban, sok tekintetben olyan lesz később a munkában la, ha felnő.“ (Makarenko) Karácsony előtt különösen sokan keresik fel a Játékboltokat, hogy gyermeküknek, Ismerősök fialnak, lányainak ajándékot vásároljanak. Mindenki Igyekszik, hogy a pénztárcájához és Ízléséhez mérten, a legmodernebb, legszebb és szerinte a legszőrakoztatőbb Játékot vegye meg. Sok esetben a gyermek előzetes kérése, kívánsága Is teljesül. Ma, amikor a játékok ezernyi fajával találkozunk, a modern technika majd minden vívmányát felhasználják, gyerek méretre kicsinyítik, és a gyerekek sokkal több kész játékot kapnak, mint a múltban, gyakran halljuk a szülők panaszát, klfakadását: — Annyi játéka van a gyereknek, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, és most mégse akar velük játszanll Amíg a játék új volt, örült neki, később oda dobta a többi közé. Inkább társaival csavarog, vagy a felnőttek munkáját zavarja. A gyermek a sok játék között magányosnak érzi magát. Nem szeret egyedül hosszabb Ideig játszani. Nincs, akinek játékaival eldlcsekedjék, bemutassa tudását, ügyességét, esetleg a másiktól újat tanuljon. Emlékszem gyermekkoromban hogy vártuk a nyári délutánokat, amikor a libákat hajtottuk a tarlóra, vagy a teheneket a legelőre. A közösségi játékok Izgalma csábított. Alig vártuk a „kiolvasást“, hogy bekerüljünk valamelyik csapatba. A Király, király adj katonát, a Méta, a Vlrágnevek, a Bárányk&lm gyertek haza című Játékok élményt, szórakozást nyújtottak számunkra, szinte sajnáltuk, hogy beesteledett és haza kellett menni. Télen egy fából készült korcsolya, vagy egy „Jól sikerült“ hóember nagyobb örömet jelentett, mint akármilyen bolti játék. A gombostűből hajlított horoggal órák hosszat ültünk a sekély patak partján. Nádnyllvessző és a szllfaágból hajlított nyíl, vagy a fűzfából faragott hatlövetű pisztoly a gazdája ügyességét dicsérte. A plllnkézés mesterét pedig az egész osztály csodálta és akit ő választott a csapatba, azt nagy megtiszteltetésnek vették. A közösségi játékok ember és jellemformáló erejét azt hiszem, ma már mindenki elismeri. A gyermeki képzelet a leggazdagabb. A gyermek a kezébe kerülő tárgyakat képzeletében mássá tudja alakítani. Egyszerű, szürke kövek az ő szemében pénzt, kincset, esetleg embereket Is Jelenthetnek, a faág a lovat helyettesítheti, a kisszék — teherautót stb. A gyermek kíváncsiságát minden új játőK felkelti, ezért előbb-utóbb a kapott játékot szétszedi, vagy szétszerell. Megnézi belsejét, kiváncsi rá, hogy az autót mi hajtja, a mackó miért brummog, a baba miért sir és miért húnyja le a szemét? Ugyanúgy szereti az összerakható kocka — vagy épltőjátékokat, mely fantáziájának szabad szárnyakat ad. A mai játéktervezőknek nem könnyű a dolguk, hogy a modern technika vívmányait úgy vigyék be a gyermekszobák falai közé, hogy a gyermek alkotó fantáziájának kibontakozását elősegítsék, szépérzékét, ízlését neveljék. Nem szabad elfelejteni hogy a játék munkára nevel, a gyermek „munkaeszköze“. Ezért a szülőknek kötelessége, hogy a gyermeket játékainak megbecsülésére tanítsák. A szétdobált tárgyakat játék után a gyermek maga szedje össze, tisztítsa meg és rakja a helyére. Így tanulja meg a rendet és becsüli meg a kapott ajándékot. OZSVALD ÁRPÁD iSSsüsSi
