A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
A gömöri táj szerelmese Beszélgetés Mohácsi Regős Ferenc festő-grafikussal Két okos, szigorú sl'-erat tekint rám a szemüvegen át. Átható, Szürke szempár, amely magába fogja s elrendezi a látnivalót s valahol, a szürke agykéregben elraktározza, megőrzi a képet. Egész lényét áthatja valami nyugtalan, lényegre törő vitalitás, valami mélyről fakadó optimizmus. Ez az elevenség kissé szokatlan nekem, talán azért, mert eddigi festőművész ismerőseim inkább szemlélődő, kiegyensúlyozott emberek voltak. Nos, Mohácsi Regős Ferenc festő-grafikus más egyéniség. Ahogy beszél, ahogy felvázolja előttem terveit, művészi elképzeléseit — egyszeriben magával ragadnak lelkes szavai. Nem a szélsőségek embere, távol áll tőle az extrémitás, a minden áron való modernkedés. Ö a belső harmóniát keresi tájban és emberben, a változó élet örök szintézisét. Mohácsi Regős Ferenc a Vasas Szakszervezet központi lapjának vezető grafikus művésze. Műveit gyakran láthatjuk a magyarországi lapokban, folyóiratokban. A Magyar Nemzeti Galériában ott találjuk „Hunyorító nő" című munkáját. Több grafikáját külföldiek vásárolták meg. A negyvenes években figyeltek fel rá, azóta aktív részese a magyar képzőművészeti életnek. A képzőművészeti akadémián Szőnyi és Kandó voltak a mesterei. Sikert aratott „Nagy mesterek“ című sorozatával, amelyben Lyka Károly, Csók István, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és mások arcmását örökítette meg. Csehszlovákiába, illetve Gömör-vidékére azért jött, hogy tanulmányozza a gömöri tájat, a gömöri embert s témavilágának bővítésével felfrissítse egyik nagy grafikai sorozatának anyagát. Elragadtatással beszél a gömöri tájak változatos szépségéről, a nyilt tekintetű, markáns arcú gömöri parasztokról. — Elsősorban a témavilág kiszélesítése, másodsorban az emberek megismerésének vágya hozott ide — mondja. — Sokat haltottom a gömöri táj szépségéről, a hegyek koszorúzta falvak vonzó világáról. A magas hegyek különleges körülményeket szabnak az ember életének s új művészi élményekkel gazdagítják a lelket. Nos, tanulmányutam alatt nekem is sok felemelő élményben volt részem. — Hol és merre járt tanulmányútja során? — .Bejártam a Sajó és Murány völgyét, Pelsőc és Gömörhorka környékét, kirándultam Dobsinára. Csodálatos vidék: ritmusgazdagság, formaváltozatosság, meglepő tájak. Nagy hatást tett rám a hegyek világa. Szeretek a horizontális és vertikális 14 komponálást mód egyensúlyára törekeam, ae enuez euneuyanyagra van szükségem. Ezt itt maradéktalanul megkaptam. Ügy érzem, felfrissülést, új ösztönző erőt nyertem. Itt, Gömörben szinte félelmetes az arányok látványa, a monumentális és a miniatűr találkozása. A Sajó völgye örvénylőén gazdag színekben pompázik. A hangulatos várromok, barlangok, a hegyek közé ékelt falvacskák, no és az emberek, a méltóságteljes mozgású gömöri parasztok, mindez mély benyomást tesz a látogatóra. A látványos, gazdag tájegységen belül mit fedezett még fel a művész szeme? — A mozgalmasság beljebb, az utcákon, a tereken ugyancsak szembetűnő. Gazdag, barokkos szertelenség uralkodik mindenütt. Egy-egy kis dombon a ferdén ülő kerekes kút, a házak szeszélyes csoportosulása meglepi az embert. A romantikus, idillikus képek megmozgatják a fantáziát. Az életszeretet árad felém mindennünnen. Gondolom, érzelmileg sem lehet közömbös az ilyen világ. Az, hogy a Bebek-vár romjai három ház udvaráról is megszemlélhetők, s hogy a várfalon gólya fészkel — megkapó látvány. A porladó kövekkel a természet végtelen erői birkóznak és érdekes, rendkívüli helyzetet teremtenek, amely megörökítésre kívánkozik. Minden mozzanat érzelmi gazdagsággal párosul — mondja Mohácsi Regős Ferenc. A művész ezután művészi elképzeléseiről beszél. — Konstruktív, értelmi, logikai rend uralkodjék a műalkotásban — mondja határozottan. — De ezen belül érvényesülnie kell az egyéniség szubjektív elképzeléseinek. Híve vagyok az elmélyült gondolkozásnak, szerintem remekművekv félóra alatt nem születhetnek, de ha születtek, azt bizonyára számos tanulmány előzte meg. A gondolati-érzelmi gazdaság nem hanyagolható el a képzőművészeti ábrázolásban. Szerintem: a jelenkor dinamikája, szenvedélyessége szükségszerűvé teszi a művészi ábrázolásban az átírást, transzponálást, ez a szándék azonban nem eredményezhet érzelmi szegénységet és tartalmi semmit mondást. Híve vagyok a tartalmi tisztaság fontosságának és az érzelmi sokoldalúság kifejezésének. — Milyen élmélyekkel tér vissza Budapestre? — Sok örömteli élményben volt részem itt, Gömörben, sok új benyomást szereztem. A Sajó-völgyét nem lehet elfelejteni. Az emberek kedvesek, barátságosak voltak, remélem, még sokszor ellátogathatok ide. Szeretnék Bratislavába is elmenni, megismerkedni festőkkel, írókkal, szobrászokkal, látni, tapasztatni s elbeszélgetni velük a szlovák és magyar képzőművészet új, irányairól. Remélem ez a vágyam is teljesülhet idővel, én legalábbis nagyon szeretném — mondotta Mohácsi Regős Ferenc festő-grafikus. DÉNES GYÖRGY Könyvespolc Tamási Áron: jégtörő Mátyás Két bűbájjal teljes és méltán népszerű regényt zár magába ez a kötet: a címadó Jégtörő Mátyás-t s a Ragyog egy csillag-ot, mely az előbbinek a folytatása. Tamási Áron tündéri realizmussal idézi meg népi hőseinek, elsősorban Mátyásnak és Mártának emberi történetét, szerelmüknek, házasságuknak s a nehéz élettel való birkózásuknak székely eposzát, s ezzel párhuzamosan az életben és a természetben mindenütt jelenlevő két princípium, a jó és a Gonosz megtestesült szellemeit, akik külön harcot folytatnak e szép szerelem születendő gyümölcséért; a legényke üdvéért. Az örök mese valőságfeletti elemeit Tamási Áron varázserejű tehetsége és képzelete csodás egységbe fonja a regény népi realizmusával, amely a maga szimbolikus nyelvén annak az ősi, emberi vágynak a hirdetője, hogy „ne éljen többé külön a test és külön a szellem, hanem együtt akarjon teremteni egy jobb világot“. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikénak Milyennek látja egy gyermek a felnőttet? Milyennek látja a felnőtt a gyermeket? Ismeri-e igazán a szülő azt, akit a világra hozott? Tud-e nevelni az elméleti pedagógia tudósa, ha csak könyvből ismeri a gyermekeket? Miért in? dúl el Zacskőfejű, a kőműves egy nyári délutánon határozott céllal valahová, ahol soha nem járt, valakihez, akit nem is ismer? Milyen a modern iskola belülről, ha az ember nem a tantermeket vagy a testületi szobát figyeli, hanem a hajdúsági vén paraszt, a kapus gondolatát? És milyen változást hoz egy kerület különféle lakóinak életébe az a körülmény, hogy egy SZTK főorvos meghal rendelés közben, s a szívroham félbeszakítja mondatát, mellyel tizenegy éves lányának üzenne? — Az olvasó, aki a halott orvos üzenetét Zsófikéval együtt nyomozza, választ kap ezekre a kérdésekre, s a regény végére azt is megtudja, milyen útravalőval engedte el az életbe az édesapa gyermekét. Zsőfika számára a semmibe gurult szavak, a csonka mondat hiányzó felét az egész társadalom keresi meg.
