A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-12-12 / 50. szám

Frederic Sanier bandttavezér rábeszélte Bancroftot, a vadnyugati prérln dolgozó vasútépítők vezetőiét, hogy az eredeti tervtől eltérően az apacsok földjén fektessék le a vágányokat és az így megtakarított hatalmas összeget egymás közt osszák szét. Az építővállalat Old Shatterhandot bízta meg a munkálatok ellenőrzésével. Sanier Tanguával, a ktov indiánok banditavezérével útközben megtámadtatta azt a kocsikaravánt, mellyel az ellenőr Is útban volt,

11. Támadnak ax Indiánoki Égő nyilakkal Ifinek a ko csíkraI

Ax utasok belyxete egyre rossxabbodott. Ax ágfi nyilak sűrűn csapódtak be a kocsik ponyvájába. Több kocsi már lángokban állt. Ax árnlfi Bu lock Ismételten axt javasolta, bogy adják meg magákat. De ja'vaslatát senki sem méltatta figyelemre.

— Bredtorf, gyorsan hajts a puskaport sxállltfi kocslhoxl — adta ki a parancsot Old Sbatterhand. — Felrobbantom a lfisxertl

Old Shatterhand, nem törőd ve a veszéllyel, meggyűjtotta a gyújtéxslnfirt. ..

12. Köxben villámsebesen kifogta a kocsibél a lovakat és egy mellette elsxáguldfi kocsira kapasxkodott fel.

A Ifiszert sxállltfi kocsi meg* állt. Pillanatok alatt kiváncsi Indiánok vették körűi. Amikor a gyűjtfixsinfir a Ifiporhoz ért, hatalmas robbanással repült a levegőbe a kocsi. Sok Indián axonnal szörnyethalt, a többiek pedig rémülten menekültek ...

— Ez aztán sikerült__I jegyezte meg Hawkens, — a zöldfülűnek mégis van esze.

13. - Hallá ... Halifi ... I Mondja csak, maga itt a ven dégfogadűs? — kérdezte a Rosvel-bár előtt állfi férfitől Tuff-Tuff, az angol fotóriporter.

— Az vagyak — válaszolta mosolyogva a vendéglős, végigmérve a furcsa öltözetben, lóháton, kezében esernyővel érkezfi idegent — majd hozzáfűzte:

— Ha már engem keres, akkor tndnl szeretném, hogy ki maga7

— Tuff-Tuff, az oxfordi Times fotoriportere vagyok. Indiánokat szeretnék lefényképezni.

— De mire magának lóháton az esernyfi7 — kérdezte nevetve a vendéglős.

— Ez az én találményom — válaszolta. Nézze csak, könnyebben szállók le segítségével a nyeregből.

14. — Mondja csak, mi van magával az utóbbi időben — kérdezte Sanier Bancroftél — mintha kicserélték volna.

— Sok a gondom és aggaszt, hogy már régen nem beszéltem az apacs lndlénokkal — válaszolta, majd Így folytatta:

— Ml volna, ha . ..

... ha az ellenérzés során megállapítanák — vágott Bancroft szavába Santer — hogy az apacsokkal történt megállapodást nem tartotta be és a vasűtvonal lerövidítése révén százezreket akar bezsebelni.

— Es ha felelősségre vonnak, mit válaszoljak?

— Az a maga dolga, találjon ki valamilyen elfogadható indokot!

15. Tnff-Tuffnak, amikor megpillantotta a bárban mulatoxfikat, jókedve kerekedett.

— Bocsánat — szélt a bárpult mellett az egyik iszogatfihoz, — szabad itt helyet foglalnom?

— Tűnj el innét, te maskara! Mit háborgatod Ívás közben az embertl — válaszolta ingerülten a félig ittas vendég.

Tntf-Tuffot egyik asztalhoz sem engedték leülni. Végül Belle, a mulató fekete hajú énekesnője olé állt és megkérdezte:

— Szabadna felkérnem egy táncra?