A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-12 / 50. szám
Honoré Daumier: A inner Elekben a hetekben a budapesti Szépművészeti Múzeum márványtermében , egy rendkívül érdekes és tanulságos kiállítás látható, amelyen a prágai és berlini Nemzeti Galéria kölcsönanyagának segítségével, a Szépművészeti Múzeum kitűnő összeállításban az újabbkorl francia festészetet mutatja be. Első alkalommal fordul elő e múzeumok történetében, hogy egy vándorkiállítás keretében három ország művészetkedvelő közönségének alkalma nyílik a XIX. és XX. század francia festészetének részben jól ismert, részben kevéssé Ismert alkotásait megszemlélnie. A budapesti Szépművészeti Múzeum anyaga mellett Berlin Nemzeti Galériája hét képpel szerepel a kiállításon, Prága kölcsönözte a kiállított anyag Javát, köztük olyan Braque és Picasso képeket, amelyek századunk két legkiválóbb francia festőművészének kimagasló alkotásai és hazai múzeumlátogató közönségünk előtt Jól ismertek. Itt elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a felszabadulás utón, a személyi kultusz éveiben, a francia Impresszionista és a posztlmpresszionizmus utáni nemzedék festészete mostoha sorsra Jutott, és éppen a jelenlegi kiállítás anyaga bizonyltja beszédesen, hogy az elmarasztalás túlkapás volt; új utat követő, kivételesen nagy művész mind, az „Izmusukkal" izmosak, korszakot nyltóan izgalmasak, tartalmasak és sokrétűen érdekesek, mai szín- és kompozícióvilágunkban újat mutatók. A múlt század harmincas évelnek forradalmi művészetét Eugéne Delacrolx-nak Prágától kölcsönkapott remeke: A halott asszony gyermekével című alkotása képviseli. Tanulmány ez a szabadság megtlprása ellen vétózó Chtost mészárlás című vásznához, amely a maga korában ugyanúgy riadót jelentett, mint ma Picasso Guerntcá-ja vagy a japán festők Hirosima borzalmairól Gustave Courbet: Blrkúzók festett víziói. A korszakot záró Delacroix négy képével Jól képviseli a francia romantika forradalmi hagyományait, a két Daumier kép kiváló alkotás, de keveset ad a művész igazi nagyságából. Gustave Courbet hat képével még a realizmust képviseli a nagyszerű anyagban, köztük a monumentális Birkózók ad a legjellegzetesebben ízelítőt a franciák új látásmódjáról és életérzéséről. Manet, az impresszionisták egyik fő alakja csupán egyetlen képével, a Hölgy legyezővel szerepel a kiállításon, Auguste Renoir Szerelmesek című szinkölteménye — a prágai múzeum tuladona — világító lágy színeivel oly csodásán hat, hogy méltán sorolják a világ legszebb festményei közé. Egy-egy percre megállunk Claude Monet Virágzó almafák és Bárkák című, színekben utolérhetetlenül megoldott képei előtt, fel kell figyelnünk Gaugln pompás Téli tájá-re, de még Inkább a festőt köszöntő, Bonjour Monsieur Gaugln című barna tónusokban tartott alkotására, és visszakényszerlt Monet Nők virágok közt című képe, amelyről a katalógus találóan jegyzi meg, hogy a „legtlpikusabban Impresszionista kép, mely a bódltó napsütésben asszonyokat, vegetációt egybemarkolva rögzít meg egy múló pillanatot.“ Aztán megállunk Vincent van Gogh Zöld búzamezőbe előtt és percekig nem mozdulhatunk, annyira lenyűgöz az egész kompozíció varázsosan friss színeivel és kifejező mondanivalójával. Nem a táj mesteri másolása ez, ahogy a hollandusok rögzítették meg egykor vásznaikon, hanem a látottnak átlényegülése és átköltése; sugall és beszél ez a tájkép, mint egy Rimbaud vagy Verlaine vers. 1889- ben, amikor Idegösszeomlása utón az arles-1 szanatóriumba került, Arles környékén festette van Gogh ezt a „szinte őrjöngő képet a vonagló búzamező mögött fáklyaként lobogó ciprussal. Fokozni nem lehetett volna tovább, egy év múlva, harminchét éves korában önkezével vetett véget életének“ — olvassuk a katalógusban erről a megrázó műremekről. Corot tanítványa, a szociális és erkölcsi kérdésekkel vívódó, humanista Camille Pissarro négy képe jól képviseli a művészt. Nincs itt hely a kiállított anyag bővebb elemzésére, arra a magával ragadó hatásra, amit például Corot fényköltészete nyújt a szürke, zöld és ezüst árnyalataival vagy Toulouse-Lautrec kőt képe, a jellegzetes Moulin rouge vagy az ugyancsak tipikus Ezek a hölgyek. Nem hagyhatom említés nélkül sem Utrlllót, sem a nagyon fiatalon elhúnyt Georges Seuratnak Prágából hozott szép kikötőképét. És beszámolóm nagyon hiányos volna, ha nem emlékeznék meg Paul Cézanne képeiről, melyek közül különösen a Csendélet gyümölccsel és edényekkel jelzi a vonalak és színek egyszerűségével a nagy úttörőt, az iskolát nyitó művész nagyságát. Picasso nyolc képével — valamennyi prágai tulajdon — külön kellene foglalkoznom, itt csak annyit Jegyezhetek meg, hogy igen szerencsésen reprezentálja a nagy mester különböző korszakait 1905—1921 között. Marc Chagall négy évtizeddel ezelőtt festett Cirkusza világító pompás színeivel csupán az akkori évek divatjából, a szürrealizmusból ad kitűnő Ízelítőt. A nem szokványos kiállítás hatalmas látogatottsága igazolja, hogy érdemes és helyes volt három ország múzeumainak összefogásával a modern művészet e fontos területét bemutatni. EGRI VIKTOR Páni Cézanne: Csendélet gyttmdlccscl és edényekkel Cdouard Manet: HBlgy legyezővel Eugéne Delacroix: Halott anya gyermekével
