A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-12 / 50. szám
Kovács ^ Károly jCHUUS Schubert sok örömét lelte két lánynövendékében, akik iparkodtak kedvében járni a zenetanárnak. Délelőtt és esténként beültek a grófi ebédlőbe, ahol a zongora állt. Az ebédlőt később a grófi család úgy tüntette fel, mintha az lett volna Schubert szobája a kastélyban. Általában Schubert nem élvezte a kastélyban azon megbecsülést, melyet tehetsége folytán megérdemelt volna. Ezt mutatja az a tény is, hogy az inspektornál (jogászfelügyelő) adtak neki szállást ás kosztot, ami azt jelentette, hogy ő is alkalmazott volt. Mint Ilyen nem tarthatott számot semmiféle megkülönböztető tiszteletre. Ezt egy eset is igazolja. A kastélyban tartózkodott Karl von Schönstein báró, aki magyar főúr létére Vogl bécsi operaénekesnél tanult énekelni. Schubert még Bécsből ismerte őt. A gőgös főúr azonban nem „ereszkedett le“ Schuberthez. Kapcsolatukra igen jellemző a következő eset: egyik este Schönstein báró Schubert-dalokat énekelt, zongorán a szerző kísérte. A báró meleg baritonja megtöltötte a kastély ebédlőjét. Mikor a dal véget ért, a vendégek hangos ovációban részesítették a bárót. Schubertre, a zeneszerzőre és zongoristára nem gondolt senki. A ház úrnője észrevette a tévedést, odament Schuberthez és bocsánatot kért. Schubert mosolyogva felelte: „Kedves grófnő! Sose tessék fáradni, hozzá vagyok én ehhez szokva, és jobb is így, mert kevésbé vagyok inkommondálva.“ Schönstein báró erre mélyen hallgatott... Szabad idejében Schubert kilovagolt Tergenyére, mely mindössze hat kilométerre volt Zseliztől. Az uradalomnak egy vízimalma volt a Szikincén, melyben Sztankovics András molnár és felesége, Fantsik Borbála lakott. 1817-ben jöttek a Garam felső vidékéről, Handlováról, illetve Jánosgyarmatról, s sváb és szlovák telepesekkel, akiket az éhínség kényszerített otthonuk elhagyására. Az uradalom fogadta be őket Tergenyén. Schubert szívesen járt a malomba, ahol megértették és nem nézték le. A molnárné, Borbála asszony ekkor 32 éves, szép nő volt. Schubert gyakori látogatása pletykára adott okot, melynek nyomán romantikus legenda keletkezett Schubert és a szép molnárné szerelméről. Ez a legenda akkor kapott lábra, amikor megjelent Wilhelm Müller: „Die schöne Müllerin“ című dalciklusa, melyet a költő már 1816-ban megírt. Ebben szerepel a szép molnárlány, akibe a molnárlegény szerelmes, de a vadász elcsábítja. Ezen dalciklust Schubert 1823-ban zenésítette meg és úgy vélik, hogy benne Schubert a maga szerelmét mondja el a szép molnárné iránt. A legenda alapta-. lan, mert a Sztankovics családnak nem volt olyan lánya, akinek Schubert udvarolhatott volna. Azt megengedjük, hogy a szép molnárnénak udvarolt, de a tergenyei schöne Müllerin a fantázia szüleménye. Lassan elmúltak a zselizi szép napok. Már az ősz is elmúlt és közelgett a tél. 'A grófné két lányával még az ősz végén visszatért Becsbe. A gróf és Schubert még maradtak. A gróf ellenőrizte a málhás szekerek pakolását, mert — hiába voltak dúsgazdagok — azért Bécsben jólesett a „hazai“. Végül a gróf 1818. november 19-én megérkezett Bécsbe. Méltóságán alulinak tartotta, hogy Schubertét magával vigye. A zeneköltő postakocsin tette meg az utat és valamikor november végén, vagy december elején érkezett a fővárosba. Schubert első zselizi tartózkodása idert Zselizen jén születtek a következő zeneművek: Einsamkeit, Litánia, B-dur szonett, Német tánc három trióval és Codával, Lengyelke, Zongora négykezes, Hanggyakorlatok két hangra, Német gyászmise, Viráglevél, Máriakép, Nyolc variáció egy francia dalra, F-moll szonett, Blondel Máriához, Alkonypír, Szonett I. és II. Schubert az 1823. év nagy részét betegen töltötte. Schober barátjával kalandozva súlyos betegséget szerzett, melynek hosszadalmas volt a gyógyítása. A gyógykezelés minden pénzét felemésztette. 1824 elején úgy anyagilag, mint fizikailag teljesen lerongyolódott. Sehonnan sem várhatott segítséget. E körülmények arra kényszerítették, hogy újból elfogadja Eszterházyék meghívását és elmenjen Zse- Iizre, ahol egyszer már olyan boldognak érezte magát. 1824 májusában kelt útra. Poggyászában ott volt a „Szép Molnárné“ teljes kézirata is. A gróf most jobban megbecsülte a közben híressé vált bécsi muzsikust. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy most már szállást és kosztot a kastélyban kapott, továbbá fizetését felemelte havi 100 forintra. Szobája a kastély keleti szárnyában volt, a konyhától számítva a második helyiség, közvetlenül Pepi szobája mellett. Mi sem természetesebb, mint hogy a régi ismeretséget ismét felújították ... Schubert Zselizen majd mind együtt találta a régi ismerősöket. A legnagyobb változást Karola kontesznél észlelte. Az egykori nyurga, csupa kéz-láb, sápkóros kislány gyönyörű hajadonná fejlődött. Gazdag volt, művelt és szép, bárkinek megakadhatott rajta a szeme. Meg kell hagyni, hogy a grófkisasszonyok jó nevelésben részesültek: zongoráztak, énekeltek, de értettek a festészethez is. Schubert szeme is megakadt a szép grófkisasszonyon és szerelmes lett Karolába. Ez a szerelem azonban egyoldalú volt, mert Karola részéről nem talált viszonzásra. Karola tréfának vette az egészet. Egyik zeneóra alatt megkérdezte Schuberttól: „Mikor ajánl már nekem is egy darabot“? Schubert zavartan felelte: „Hiszen úgyis Önnek ajánlottam fel mindet.“ Schubert tisztában volt azzal, hogy érzelmei hiábavalók, mert Karola soha nem lehet a felesége. Nem maradt számára más, mint a lemondás. Ez jut kifejezésre barátaihoz írott egyik levelében: „Az ember azt hiszi, hogy ahol egyszer boldog volt, ott továbbra is a boldogság lakik ... Schubert szerelmét és lelki vívódásait elrejtette a kiváncsi tekintetek elől. Ennek a szerelemnek az első áldozata a kis Pepi volt, akivel Schubert szakított. Erre az időre esik egy jelentéktelennek látszó esemény, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Schubertét kitelepítették a kastélyból a Baglyos-házba. Ez volt az utolsó lakása Zselizen. Ezt a kiköltöztetést csak úgy tudjuk megmagyarázni, hogy a cserbenhagyott Pepi bosszút állt a zeneszerzőn hűtlenségéért. Schubert egész életében megőrizte vonzalmát a kastély „ismert és vonzó csillaga iránt“. Azt azonban tagadjuk, hogy Karola grőfkisasszojiy közömbös lett volna a zeneszerzőhöz. Ha nem is volt szerelmes belé, de művészete előtt meghajolt, és Imponált neki a híres zeneszerező szerelme. Hogy ez nemcsak kitalálás, arra enged következtetni az a tény is, hogy amikor Schwind festőművész híres képét, „Egy Schubert-est Spaun Józsefnél“, megfestette, a háttérbe odafestette Karolina képét is. De más tények is arra engednek következtéim, nugy Karola az évek folyamán mind jobban megőrizte érdeklődését a komponista Iránt. Egyszerre csak elkezdte gyűjteni Schubert kéziratait. Ha semmi vonzalom nem fűzte volna a zeneköltőhöz, miért volt szüksége ezen kéziratokra? Avagy hogyan lehet megmagyarázni, hogy a dúsgazdag, szépnek kikiáltott grófkisasszony megmaradt vénlánynak és csak 1844-ben, harminkilenc éves korában ment férjhez egy kopaszodó osztrák grófhoz. Schubert nem a legjobban érezte magát második zselizi tartózkodása idején. Ehhez talán betegsége is hozzájárult, melyből még nem gyógyult ki teljesen. De hozzájárult viszonzatlan szerelme is. Így fr Schobernek: „Most azután magamban üldögélek itt Magyarországon, ahová, sajnos, már másodszor csábíttattam el magam anélkül, hogy akár egyetlen ember is volna, akivel néhány értelmes szót válthatnék.“ Ebben az Időben is kijárt Tergenyére, azonban az egykor szép molnárné arcát már szarkalábak barázdálták. Most már csak a régi barátság szálai fűzték őket egymáshoz. Schubert ismét több értékes és magyar vonatkozású darabot komponált Zselizen. Bármerre járt, magával vitte jegyzetfüzetét és ha valami újat hallott, nyomban lejegyezte. Schönstein báró meséli, hogy egy este közös sétájukról tértek haza. Útjuk a konyha mellett vezetett el, ahol egy szolgáló dalolgatott. „Mikor tovább mentünk — írja a báró, — Schubert már dudorászta a dalt. Rövidesen le is kottázta és négykezes zongoradarabnak feldolgozta. így született meg a magyar „Das Divertissement á la Hongroise“ című zenemű, melynek témáját a kastély konyhájában szerezte. De ugyanilyen könnyen komponált más darabokat is, például egy reggeli után a grófné megkérte, hogy de la Motte Fouqué: „Du Urquell aller Güte“ (Minden jónak forrása) című versét zenésítse meg. Este a család már együtt énekelte a kész vokálkvartettet. De a grófnénak eszébe sem jutott, hogy ezért külön díjazás járt volna a zeneszerzőnek, mert ő zenetanítónak szerződött és nem komponistának! Mielőtt végleg lezárnánk Schubert zselizi tartózkodásának eseményeit, még egy legendát kell tisztáznunk. Ez Schubert legszebb darabjának, az „Ave Mariának“ a legendája. A közhit még ma is úgy tudja, hogy Schubert ezen darabot Zselizen írta és Karola grófnő esküvőjén személyesen orgonálta. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert az Ave Maria szövegét Sir Walter Scott írta a „Tó úrnője“ című dalciklusban, melyet Adam Storck fordított németre. Másként „Ellen III. dala“ néven is ismert. A zeneszerző ezen művét nem játszhatta Karola kontesz esküvőjén, mert ez 16 évvel a komponista halála után volt. Az „Ave Mária“ keletkezési ideje pedig 1825, tehát nem Zselizen, hanem Felső-Ausztriában komponálta a szerző. Tehát ismét legendáról van szó, akárcsak a Szép Molnárné daloknál. Schubert nagyon várta a visszautazást'. Talán december végén, vagy 1825 január elején tért vissza Bécsbe. Tudomásunk szerint senki sem dolgozta fel a Zselizen töltött évek eseményeit tudományos alapon. Ä második világháború után csak á romok eltakarítása után lehetett gondolni a Schubert emlékek összegyűjtésére. 'A Nemzeti Bizottság megteremtette á feltételeket ahhoz, hogy Schubert múzeum létesüljön. Tervbe vették hogy évenként’ Schubert fesztivált rendeznek Zselizen. Ä park melletti utcát Schubert utcának, a parkot Schubert parknak, a kastélyt Schubert kastélynak nevezték el. 14
