A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-12 / 50. szám
3. Cipruson a helyzet A néprajzi múzeumban kendők, szőttesek, blúzok, férfi és női vlseletek árulkodnak arról, hogyan öltözködtek régen a szigeten. Az egyik teremben lakodalmi szertartást ábrázol egy kép. Lakodalomba Ciprusra kell menni, mert ott öt napig tart. Azzal kezdődik, hogy a nősülő fiatalember szombaton este vacsorát ad. Folyik a dlnom-dánom. Vasárnap maga a pap megy a fiatalokért, a templomba vezeti és összeesketi őket. Az esküvőn, a nászéjszakát kivéve a pap Intéz mindent. Neki van a legnagyobb szerepe. A férjjelölt szőnalomra méltó figurává válik, akit levágott fejű kakassal csúfolnak meg. — Vége a boldog legényéletnek, az Ideoda röpködésnek — Jelképezi a megcsonkított szárnyas. A Ciprusi Köztársaság területe 9251 négyzetkilométer. A vezető kérdezés nélkül sorolja a Földközi-tenger kisebb szigetelt. A kis ember Is szőmontartja a magánál kisebbeket. A termékeny síkságokon szőlő-, déligyümölcs-, gabona- és gyapottermesztés folyik. A lakosság zöme földművelésből él. Az összeterületnek azonban csak a 28 %-a művelhető meg. A néprajzi múzeumból a csehszlovők követségre megyünk s Makarlosz elnök palotája előtt hajtunk el. Az elnöki rezidencia majdnem egyidős a köztársasággal. Az árbócon leng a zászló, hirdeti a szigetlakók függetlenségét. A bejáratnői katonák állnak őrségben. Követünk nincs otthon, felesége fogad bennünket. Nicosia villanegyedében vannak a külképviseletek. Gyönyörű hőzakat, palotákat lehet Itt látni, amelynek a lakbére már kevésbé elragadó. Ezrekbe kerül. A munkás keresete viszont csak harminc, a hivatalnoké negyven ciprusi font havonta. A követségen elpanaszoljuk, hogy vezetőnk nem akar a főváros török negyedébe vinni. Mindent elkövetünk, kérjük, könyörgünk, de ő hajllthatatlan. Azzal érvel: — A törökök kiszámíthatatlanok. Soha nem lehet tudni, mikor lőnek. Nem vállalhatjuk blztonsőgukért a felelősséget. Mintha a törökökkel nekünk lenne bajunk! A követ felesége, nagyon kedves asszony, mosolyog a vezetőnk ellenvetésein. — Menjenek csak ős ne féljenek — biztat. — A törökök örülnek, ha valaki felkeresi őket, tudomást szerez róluk, hírüket viszi a világba, hogy ők Is vannak! Na tessék! Ezek pontosan ugyanolyanok, változatlan mint ml vagyunk. Túlteng bennük az érzékenység. Török negyed. Keskeny, egyemeletes épületek közé szorult utcák. Déli tizenkettőre jár az óra mutatója. A templomban gyerekek és öregek Imádkoznak. Kintről, a vasrácsos ablakon keresztül török kántor énekel fájdalmasan. Falon, vaskerítésen csillag és félhold. A görög városrészt és a török negyedet szöges drótkerítés vőlasztja el. A két szembenéző gyilkos fegyver között kétszőz méternyi a semleges terület. Az egyik épület erkélyén svéd nemzetiségű ENSZ katona figyel éberen. Az ellentét okőt nem lehet egyelőre megállapítani. A világ is csak arról értesült, hogy angol ravaszság Idézte elő a nemzetiségi viszályt. £s a törökök bedőltek. A szigetet két részre akarjők felosztani. Persze, ezt a szándékukat nem helyesli a világ, hiszen van úgyis elég határ sokat szenvedett földünkön, ne szaporítsuk tovább a számukat, hanem közös erővel, összefogással az eltüntetésükre törekedjünk. Egyelőre az a helyzet, hogy a felszín alatt hallgat a mélység, senkit nem érdekel különösebben, ml sérti a törököt önérzetében, miért érzi kevesebbnek magát, mi az a baj, ami miatt az angolok bábuként tudják kezükben tartani őket. Statisztikai kimutatásból olvasom, hogy a görögkeleti egyház az ötvenes évek végén véleménykutatást rendezett a szigeten, s akkor a lakosság 97 százaléka kérte a Görögországhoz való csatlakozást. A három Makariosz elnök palotája százalékot leszámítva mindenki. A törökök is. Török oldalon, a drótkerítés mögött, középkorú, bajszos katona őll őrt. Géppisztolya egyidős lehet vele. — Kik vagyunk? — kérdi a szeme, bizalmatlanságot sugárzó tekintete. — Turisták. — Honnan? — folytatja határozottan a vallatást. Az az érzésünk, hogy Görögországot a szánkra sem szabadna venni. — Csehszlovákiából — nyugtatjuk meg. Mogorva arcán egyszerre megenyhülnek a vonások. Félrehúzza a szöges drótakadályt és tessékel beljebb. Viszket a hátunk, mert az jár az eszünkben, hogy mikor gondol mást, mikor ereszt ránk egy sorozatot. Felesleges az aggodalmunk. A törökök nyájasan köszöntenek, pillanatok alatt futótűzként terjed a híre, csehszlovákiai tu-Az ellenszenv és a gyűlölet ez utcai táblákra Is rányomja bélyegét. Egy Hxínénsnő jubileumára Az első mondatot a színpadon a Gésákban mondotta el, még 1919-ben, a Tanácsköztársaság Idején a budapesti Margitsziget Ideiglenes színházában. A zirci születésű kislány, akinek Magyarország vtdékt városaiban és Budapesten is hamarosan megismerték a nevét, 1925-ben Kassára került Iván Sándor színtársulatához és azóta a csehszlovákiai magyar színházi kultúra élenjáró hordozója. Ezt el kellett mondani Újházi Nuslról, akinek a nevével, művészetével már csak ritkán találkozunk. A művésznő visszavonult, különleges alkalmakkor lép jel csupán még a rádióban, de ezeket a szerepléseket a rádióhallgatók ezret tartják számon. Mert a közönség nem felejtt el kedvenceit, azokat, akiknek igazi élményt jelentő szép órákat köszönhet. 1930-ban kezdett a bratlslavat rádió magyar adásában népdalokkal foglalkozni. Az ö ajkán csendültek jel először a népköltészet legszebb gyöngyszemei, de megszólaltatta Bartókot, Kodályt, Kosztolányit és Adyt, Reinttz megzenésítésében. A sanzonokat épp oly kitűnően adta elő, mint a Schubert-dalokat, és nem tagadta meg magát mint szubrett primadonna sem, sok elbűvölő operettmelódia is szárnyra kelt műsoraiban és megtalálta az utat a hallgatók szivéhez. Es ezzel lehet legjobban jellemezni is Újházi Nusi művészetét: Bármit adott elő, Igényes művészetének és közvetlen lényének együttes ereje mtndíg meghódította a szíveket. Mi őrzi egy színésznő gonddal megformált alkotásait, ha a legtermékenyebb évek
