A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
Véget ér a nap. Az ember fáradtan dél le az ágyára, de csak a teste pihen, gondolatai a látott dolgok körül rajzanak. A régi görögöket sokszor fenyegette a megsemmisülés veszélye. Ezért Igyekeztek településeikkel a sziklák, a hegyek között elrejtőzni. Mikor Thébába mentünk, meredek szerpentineken kapaszkodtunk egyre feljebb. A kiszemelt város ősidők óta trónol a magasban. Alatta szédületes mélység és rengeteg olajfa. Egy tehetős parasztnak 2—300 olajfája van. A sziklák között, a hegyek oldalában minden tenyérnyi földet megművelnek. Olyan a vidék, mint a rosszul megkent vajaskenyér. Csak lmitt-amott van rajta egy kis föld. S az emberek, a dolgos parasztok öszvéreikkel, vagy szamaraikkal közlekednek az ősök által csapott ösvényeken. Théba romjai, csonka oszlopai, múzeumába mentett műemlékei a régi Idők életét, szokásait örökítik meg. Théba nélkül nem lehet görög történelem, Szophoklesz sem lehetne. Amint az könyvekből Ismert, Oldlpusz volt Théba mondái királya. A személyéhez fűződő tragikus eseményeket Szophoklész tragédiáiból Ismerjük. Onnan tudjuk, hogy a király megöli atyját, anélkül, hogy tudná, őt öli meg, s feleségül veszi anyját. Aztán jön a dőgvész, aztán jön a bűn szörnyű felismerése és a bűnhődés... Micsoda múlt, micsoda történelem, s micsoda város ez a szikla ormán, ahová csak bátor emberek mertek építkezni. Micsoda város, amely A gOrOgOk szamáron, vagy öszvéren közlekednek A fényűzés, a pompa és a luxus-botel külföldieké, a földhözragadt kis viskók a gOrögOké. lentről, a völgyből úgy fest, ügy csüng a szikla ormán, mint eresz alján a fészek. De elég is legyen a jegyzetelésből, csomagoljunk, búcsúzkodjunk Görögországtól. Holnapi úti programunk a Földközi-tenger hullámaival körülölelt Ciprus. i tott heroin kilogrammja körülbelül ötezer dollárba kerül. New Yorkban a heroint kilogrammonként nyolcezer dollárért árusítják, s akt megvásárolja, tisztában van azzal, hogy az eredeti csomagolású heroin kilogrammját tíz-húszezer dollárért adja tovább. Akt heroinnál akar kereskedőt, összeköttetésbe lép a New York-t maffiával, amely megismerteit a forrással. Az üzletet kizárólag készpénzben kötik meg, mégpedig milánói, római, firenzei vagy párizsi találkozókon. És így Rafael „egyetlene, amely a legfontosabb dolog a világon“, eljut New Yorkba. A „nagykereskedő“ közvetítőt segítségével gondoskodik arról, hogy az áru eljusson a fogyasztóhoz. A kiskereskedelembe a kábítószer az „undós“ kezén át kerül. Valahol Harlemben vagy Bronxban vesz ki szobát és néhány napra ttt rendezi be „gyárát“. A gyár helye és alkalmazottat hetenként váltakoznak. Az alkalmazottak napi negyven dollárt keresnek. Napi nyolc óra hosszat állnak egy nagy műtőasztal mellett és a heroint tiszta cukorral keverik. A heroint áldozatai belélegzik vagy befecskendezik maguknak. Az alkalmazottak nem egészen egy hónap leforgása alatt maguk ts narkomántásokká válnak s ezért ki kell őket cseréint. Rafael egy lakóház barnás lépcsőién üldögél. Kabátja csuklyáját a fejére húzta, könnyezett, az orra csörgött, mintha náthás lett volna. Nem akart vacsorázni és nem volt kedve Inni sem. A beszéd elf árasztott a, haza akart menni. Lakásán bűz fogadqtt. Mindenfelé ruhadarabok hevertek s általában elképzelhetetlen volt a rendetlenség. — Egészen Jól érzem magam, fiacskám, — szólalt meg és kinyitotta szekrénye ajtaját. A szekrényben négy rádtó és vagy húsz nadrág volt. Talán fél óra hosszat beszélt, aztán tíz percig szótlanul bámult ki az ablakon. Majd felállt és levetette a kabátját. A konyhából tükröt hozott be, felbontott egy zacskó heroint és a tükör lapjára szórta. Most valóságos szertartás vette kezdetét. Egy gyüszünyl apró edénykébe szórta a tükör lapfáról a heroint, vtzet öntött hozzá, néhány gyufa lángjánál feloldotta, majd Injekciós fecskendőbe szívta fel. Vagy két perctg tartott, míg bal karjába fecskendezte. Rafael egész éjszaka azokról a nagyszerű pillanatokról beszélt, amelyeket már átélt s amelyeket még át fog élni. — Egyszer úgyis engedélyezni fogják, — Jelentette ki hajnalt két órakor. Reggel ötkor aludt el. Ekkor már teljesen érthetetlenül beszélt. Kilenc órakor ébredt fel verejtékben úszva, ideges feszültségben reszketve. — Ha az embernek van anyagja, nem olyan veszedelmes a dolog. Tudok várni. Sokáig várhatók. )
