A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-14 / 46. szám
f jl Hangulatesziergályozó Vállalat és az Ah Ä talános Kaptafamüoek egyesüléséből ke- ILI letkezett új cég, a HALVAKAP vadonatúj, ff ■ jelszóval látott hozzá a világ megváltásához. — Mindent egy kaptájára — hirdette a főjő célt az öles reklám az üzem homlokzatán, s e jelszót szintén belepréselték az alkalmazottak agyába és Önérzetébe is. Csömörnöky hasztalan bizonygatta, hogy ebből még baj lesz, mert ízlések és pofonok különbözők, nem hallgattak rá. Sőt, addig sanyargatták, oktatták és fenyegették, amíg elhatározta, hogy megváltozik. A megtért bárányka már azt is kieszelte, hogy nemcsak a hangulatokat, hanem a híres mintakaptaját is kaptafára lehet húzni. A bátor kezdeményezésért tíz deka savanyú cukrot kapott jutalmul. Mielőtt azonban végérvényesen kidolgozta volna Csömörnöky és a HALVAKAP az ötletmegvalósítás módszerét, meggyűlt a baja a pallérral. Éppen egy füttyös hangulatot próbált piacképessé tenni, amikor elérte a végzet: a hangulat sei hogy sem illett a kaptafáraI Köztudomású, hogy fütty és fütty között óriási a különbség. Másképp fütyül a rigó és másképpen a mozdony — az emberi fütty kacskaringói pedig teljesen kiszámíthatatlanok. Fütyörészhetünk széles jókedvünkben, fütyülhetünk csalódottan a színház nézőterén és a sportpályán, s másképp hat az is, ha az ember erre vagy arra „fütyül“. Csömörnöky addig bajlódott a kaptafával és a hangulattal, addig esztergályozta, cifrázgatta, csiszolgatta a füttyszót, amíg késével belevágott a kaptafába is. Micsoda elvetemültség, micsoda merénylet! Másutt dicséretre méltó újításnak vették volna ezt az ici-pici módosítást, amit emberünk a kaptafával művelt, a HALVAKAP azonban csaknem tönkrement miatta. Hiszen a kaptafa azért kaptafa, hogy az idők - végezetéig egyforma maradjon. Halál Csömörnökyre! Összeült a cég mindenható Egyvélemény Bizottsága, s az egy vélemény jogán rögtön átalakult vészbírósággá. — Csömörnökyt meg kell semmisíteni — született meg a bölcs határozat. — S a költségeket természetesen maga az elítélt fedezi — fűzte hozzá a főbólogató. Csakhogy a halált nem lehet kaptafára húzni! A vén kaszás rávetsz, körmönfont fickó, s szereti a változatosságot. A HALVAKAP jellegével összeegyezhetetlen az akasztás, a lefejezés, a föbelövés, sőt a kerékbe* törés is. Egyetlen stílusos megoldás kínálkozik csupán: egyszerűen le kell ütni az elítéltet, hátulról, a kaptafával! Csömörnöky azonban olyan keményfejű, hogy talán még a kaptafa is ripityára törne ... A vészbíróság tagjai megesküdtek vállalatuk bér és jutalomalapjára, hogy ezentúl még odaadóbban hajtják a vizet a maguk malmára. A szerencsétlen esztergályost pedig — jobb híján — erkölcsi halottnak minősítették s fizikai megsemmisítését a lassú enyészetre bízták. Elszívták tőle a levegőt, pocakjukkal eltakarták a napot. Vigyázzba állították, ha futni akart, s hajszolták, ha néhány pillanatra megpihent. És dolgoztatták szüntelenül. A kaptafától nem térhetett el többé egy fél foknyira sem, ha pedig következetesen ragaszkodott hozzá, megdorgálták, hogy nincs benne egy fikarcnyi leleményesség sem. Csömörnöky végül mindentől megcsömörlött s lassan beletörődött a sorsába. De dolgozott szorgalmasan — és mindent elvégzett. Amikor azonban jutalmat követelt munkájáért, egyszerűen az orra alá dörgölték a cég nevét: — HALVAKAP! KOVÁCS GÁSPÁR A nyelvtudomány új útjai A nyelvtudomány (filológia v. lingvisztika) az ókori Indiában keletkezett, s már születésének pillanatában gyakorlati célokat szolgált. Mai értelemben vett tudománnyá csak a múlt században vált, amikor kialakult a történeti-összehasonlító nyelvészet. Egy-egy nemzet történetének rekonstruálását és más nyelvekkel való rokonságának bizonyítását ennek segítségével végezték. Így bizonyosodott be, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű és a finnen kívül bizonyos szókincsbeli, hangtani, szótani és mondattani hasonlóságot mutat még jó néhány nyelvvel: az észttel, a vagullal, az osztjákkal, a zürjénnel, a mordvinnal stb. Ezek a nyelvek együttvéve a finnugor nyelvcsaládot alkotják. A nyelvi, nyelvtani egyeztetések, párhuzamok keresése és tudományos vizsgálata még most is folyik. Ma már azonban a társadalom nagyabb követelményeket is támaszt a nyelvészettel szemben, s ezeket a régi módszerekkel, a történeti nyelvtan és az iskolában elsajátított filológiai ismeretek alapján nem lehet megoldani. Ilyen pl. a "épi fordítás, amely nemcsak a nyelvész, hanem az egész emberiség szívügye. Előkészítése természetesen nehéz és bonyolult feladat, hiszen egyik nyelvről a másikra sokszor még a legnagyobb absztrahálásra képes emberi elmének is gondot okoz. Megvalósítása és tökéletesítése érdekében korrigálni kellett s kell a nyelvek nyelvtani rendszerét, s ezzel egyetemben új nyelvészeti diszciplínák is keletkeztek. De vajon mi az alapja annak az átértékelési és megújhódási folyamatnak, amely a sok évszázados múlttal rendelkező nyelvtudományban most zajlik le? Elsősorban az, hogy a nyelvre most már úgy tekintünk, mint egy magadott struktúrára. Ezt az új nyelvészetet strukturalizmusnak is nevezzük. A strukturalisták szerint a nyelv jelrendszer; természetére nézve hangos jelek rendszere, feladatára nézve a társadalmi érintkezés eszköze. S ebben van a nyitja a lingvisztika új fejlődésének és fejlődési lehetőségeinek is. Hogy mindez még világosabb legyen, a kibernetika megalapítóját, Norbert Wienert kell idéznünk: „A grammatikának ma elsősorban nem leíró jellege van. A nyelv adataival kezdett foglalkozni. A grammatikában most nem arról van szó, hogy melyik kódot (törvényrendszer) kellene használni, hanem hogy valójában melyik kódot használjuk.“ Vagyis nem a már meglevő szabályokból kell kiindulnunk, hanem magában a nyelvben rejlő törvényszerűségeket szükséges felfedezni és kodifikálni. Az új nyelvészeti diszciplínák közül a legnagyobb szerep a matematikai nyelvészetnek Jut. Ennek létrejöttét a következő körülmények határozták meg: 1. A nyelvben nagyon sok olyan törvényszerűség van, amelyet matematikai képletekkel ki lehet fejezni, és — azonkívül — a nyelvnek vannak elemei, amelyeket statisztikailag is vizsgálhatóak. 2. A gépi fordítás is úgy oldható meg könnyebben, ha a nyelvet elemeire bontjuk, a szóanyagot precízen rendszerezzük, vagyis egzakt módszerekkel előkészítjük a gépet, hogy nyelvi szöveget fordíthasson. 3. Végül a tömérdek szakpublikáció kérdése is megoldást igényel, hiszen pl. az Egyesült Államokban csupán a szakirodalom keresése évente 300 millió dollárba kerül. Sokkal kiíizetőbb, ha az egyes tanulmányok kivonatos tartalmának elraktározását a gépekre bízzuk, mert nemegyszer költségesebb egy-egy szakpublikáció beszerzése, mint a kutatás újbóli elvégzése. Ezek közül a legfontosabb a gépi fordítás megoldása. A problémával ma már szakemberek százai és ezrei foglalkoznak, és a kísérletezés eredményesen folyik több országban. Az Egyesült Államokban pl. a moszkvai Pravdát mindennap gép fordítja la angolra, a Szovjetunióban szintén használnak már fordítógépeket, bár munkájuk még korántsem tökéletes. Végeredményben a gépi fordítás kezdeti stádiumát éli. Feltehető azonban, hogy belátható időn belül a gépek képesek lesznek a nehéz szellemi munkát aránylag jól elvégezni. De hogyan fordíthat le a gép egy adott szöveget idegen nyelvre? Köztudomású, hogy az egyes nyelvek szerkezete nagyon eltérő és a zó szerinti fordítás sokszor nevetséges eredményeket szül. Vegyünk egy egyszerű példát! E szlovák mondat „Chcel sa ukázat'“ pontos átültetése magyarra kb. így hangzana: „Meg akarta magát mutatni“. A szlovák mondat értelme kérkedést, feltűnést jelent, s itt a szó szerinti fordítás jelentéseitolódáshoz vezetett, mert a magyar mondat egyáltalán nem fedi az előbbi szlovák mondat jelentését. Vagy más példa: a magyar báty, öcs, nővér, húg kifejezés megfelelőjét hiába keresnénk a szlovák nyelvben, és legfeljebb két szóval fordíthatnánk le: starsí brat, mladsí brat, brat stb. Ilyen és ehhez hasonló különbségeket egyes nyelvek összehasonlítása során gyakran tapasztalhatunk. S egyáltalában nem beszéltünk azokról a nyelvtani sajátosságokról, amelyek az egyes nyelvek között fennállnak. , Nos, ezt is meg lehet oldani, mégpedig úgy, ha a két nyelv közé közbeiktatunk egy harmadikat. A közbeiktatott nyelvnek az a feladata, hogy az adott szöveget alkalmassá tegye a másik nyelvre való fordításra. Nem feltétlenül szükséges, hogy ez a nyelv élő legyen; sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb, ha egy speciális nyelvrendszer alkotja, amelyben egy-egy kifejezést vagy szókapcsolatot csupán jel helyettesít. Természetesen ezenkívül is nagyon sok elméleti problémát kell tisztázni a gépi fordítás előkészítése érdekében. Ilyen a legnagyobb frekvenciájú szavak és szókapcsolatok rendszerezése és statisztikai vizsgálata is. Mindez a nyelvtudomány új irányú orientálódása következtében megoldható, s minden bizonnyal néhány év múlva a fordítógépek használata általánossá válik. ZSIL KA TIBOH 14
