A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-07 / 45. szám
Vitorlás ■ balásxkiktttfiben Kezdő halászok les nyilvánosság ügye lett. Miről is van sző? A Bajkálba 336 nagy és kis folyó Omlik, s csupán az Angara folyik ki belőle. Körülbelül 10 év előtt egy merész terv látott napvilágot a Bajkál és az Angara erőinek hasznosítására. Grigorovlcs moszkvai mérnOk azt indítványozta, hogy távolítsák el a tőből a zátonyokat az Angara kifolyásánál. így a felszabaduló erő nagyobb lenne, mint a Hirosimára dobott atombomba robbanó ereje. Grigorovlcs meggyőző érveket is felsorakotatott: a Bajkál szintje csak Ot métert esne (mélysége helyenként az 1741 métert is eléri) viszont az erőművek turbináin sokkal tObb víz folyna át, ami tObb száz millió rubel megtakarítást jelentene a népgazdaságnak. Ez a csábító kilátás azonban nem vakította el a tudósokat. 1958-ban a Kelet-Szlbérla Hálóvetésre készülnek a halászok termelőerőinek fejlesztését tárgyaló irkutszkl értekezleten a Bajkál védői tiltakoztak Grigorovlcs mérnOk terve ellen. íme egy részlet Kozsov professzor beszédéből: ........Ez a világ legmélyebb tava, tő — tenger. Mélységének dOntő szerepe van állatvilágának életére. A Bajkál Qtméteres szintcsökkenésével 100 000 hektárnyi területről tűnik el a víz, a kiszáradt területeken nem Ívhatnak a halak. Kevesebb lesz a tó élőlényeinek gazdag tápterülete. A partok egy és öt kilométer között változó szélességben tovább húzódnak. A folyók torkolata kopárrá válik, majd a víz új útat keres magának a mocsaras talajon, amelyet magával sodorva, új hordalékot rak le a tó fenekén. A halászok is ellene vannak a tervnekl Nincs jogunkban megbontani a természet csodás ajándékának harmóniáját, szépségét!“ A tervet nem fogadták el. Az akadémikusok egy csoportja elhatározta, kérelemmel fordul a Szovjetunió kormányához, hogy a Bajkált nyilvánítsa államilag védett területté. Az első harcban tehát a Bajkál győzött. Múltak a hónapok, évek. A Bajkál fölött váltakoztak a csendes és viharos napok, a halászok örvendeztek az értékes fogásoknak és nem sejtették, hogy „drága tengerük“ ismét veszélyben van. S ezúttal a veszély még fenyegetőbb. Közben ugyanis a tó környékén, a Szelenga mentén két cellulózegyár van felépülöben, amelyeknek melléktermékei idővel megmérgeznék a folyó vizét, kiirtva abból minden élőlényt. így az év elejétől fogva Ismét riadót fújt a szovjet közélet. A sajtóban egyre-másra jelennek meg a cikkek, amelyekben követelik a Bajkál megmentését. Híres írók, tudósok hallatják szavukat, a tó érdekében. Mindenki amellett van, hogy a Bajkál környékén csak alapos meggondolás után építsenek gyárakat s ne kövessenek el jóvátehetetlen bűnt a természet ellen. Aki egyszer járt azon a környéken, elkerülhetetlenül beleszeretett és ebben a percben mindenképpen a Bajkál oldalán áll. A Bajkál szerelmesei nemrégiben mégiscsak hallottak egy örömhírt. A Szovjetunióban már elkészült a terv, amely szerint a Bajkált és környékét a Szovjetunió Szibériai Neipzétl Parkjának nyilvánítják. Ez lesz a világ legnagyobb nemzeti parkja. Egy változat szerint 13 000 négyzetkilométer lesz a területe, egy másik szerint 40 000. Az óriási üdülő területen egyszerre 144 000 ember pihenhet s emellett egy négyzetkilométerre csak 9 ember jut. Bár a park megszervezése még sok erőfeszítést kíván, a hír mégis derűlátásra ad okot. A Bajkál ügyét tudósok vették kézbe, ami biztosíték arra, hogy ezt a természeti kincset megőrzik az emberiség számára. JOZEF BELES Alkonyat a tő fölött
