A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-31 / 44. szám

■ Igen érdekes adatokat közölt a magyarországi könyvkiadók központja azokról a művekről, amelyekből -200 000-nél több példányt adtak el 1945 és 1965 között. A magyar klasszikusok listáján Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja vezet, majd Jókai, Arany, Molnár Ferenc, Móricz, Mikszáth és Petőfi egy-ogy kötete következik a „ranglistán“. A külföldi szerzők művei közül Defoe Robinson Crusoe-ja vezet, ezt követi Stendhal Vörös és Feketé-je, majd Tolsztoj Karenina Anná ja. Élő magyar írók művei közül csak kettő érte el a 2Ö0 000-es mércét: Illés Béla Kárpáti rapszódiá ja és Fejes Endre Rozsdateái ető-je.

■ Peter Weis (az immár világhírű Marattragédia szerzőjel új drámájában az auschwitzi SS-gyilkosok nemrég befejezett perének eszmei, erkölcsi tanulságait szólaltatja meg. E dráma tulajdonképpen oratórium, mondanivalója énekelt kérdésekből és feleletekből bomlik ki. Bemutatójára azonos Időben kerül sor az NDK fővárosában és Nyugat-Berlinben, Essenben, Kölnben, Lipcsében, Münchenben, Rostockban és Stuttgartban. A dráma szövegét különben október 19-én ünnepi ülésen mutatják be az NDK művészeti akadémiáján is: az oratóriumot többek között Helene Weigel (Brecht özvegye j, a szobrász Fritz Cremer, az író Bruno Apitz és a minisztertanács alelnüke, Alexander Abusch olvassa fel a meghívott közönség előtt.

■ Jan Otcenásek, a Rómeó, Júlia és a sötétség világhírű szerzője megjelentette A sánta Orfeusz című üj regényét, amely • hitlerista megszállók által kifosztott és megcsúfolt Prágában felcseperedett nemzedékek sorsával foglalkozik.

■ A londoni Sotheby kiállítási terein műit Jieti árverésén az Early Bird műhold televíziós adása segítségével amerikai műkereskedők is részt vehettek, sőt, ez az első „firjárverés“ azzal végződött, hogy mind a három dobravert képet (Degastöl egy táncosnő arcképét, Mary Cassattői az Anyaság-ot és Wíinston Churchilltől egy tájképet) amerikaiak vásároltak meg.

■ London idei szenzációja Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájának a Franco Zeffirelli rendezte bemutatója. Zeffirelli — azzal a felkiáltással: „Elég yolt a halálosan unalmas Shakespeare-komédia bemutatókból!“ — vérbő vásári komédiát teremtett á Sok hűhő semmiért-ből; millió trükkel, rendezői ötlettel, játékelcmmel tette korszerűvé, modernné az előadást. Persze Londonban is tiltakoztak egyesek, az előadás végén és a sajtóban is: az angol színibírálat nagy része, élén a Times cikkírójával, — maga a nagyközönség azonban hatalmas lelkesedéssel fogadta Zeffirelli megoldásait. Az újszerű előadást elvileg is igazolja az, hogy Shakespeare éppen ilyen népszínházát teremtett a maga korában, tehát teljesen helyénvaló komédiáinak az éffajta korszerű felfogása.

■ Az olasz kormány elhatározta, hogy Katalógust készíttet Olaszország legbecsesebb műkincseiről: ötmillió műalkotásról! A páratlan katalógus minden egyes alkotás pontos leírását tartalmazza majd — az esetleges rendőri nyomozások megkönnyítése érdekében. Az Intézkedést a „széptolvajlások“, sőt a műkincsek eltulajdonítására szervezett „szépbetörések“ számának páratlan növekedése tette szükségessé.

■ Jean Marals, aki néhány éve eldobta már a történelmi tárgyú kalandfilmek „köpenyét S lordját“, és újabban a modern bűnügyi filmeket karikírozó „Stanislos“ és „Fanto*as“ film-sorozatokban lépett fel — újra .Jelentkezik a színpadon Is. A Théatre Anloineban rendezi Bemard Shaw Az ördög cimborája című darabját, s a címszerepet is haaga játssza a bemutatón. Különben Jean Marais ezen a színpadon kezdte művészi pályáját 1937-ben: Cocteau egyik idfcunä- Jában játszotta első szerepét,

álam, Beor fia, isteni utasításra szolgálati útra indult, fontos állami ügyben, szamárháton. Ámde az Istennek nem tetszett az útvonal, amelyet Bálám választott, küldött hát egy angyalt, hogy tartóztassa fel Bálámot. Ügy intézte azonban, hogy az angyal hatalmas kardjával csak a szamár részére volt látható — ami különben néha előfordul. A szamár, észrevéve az akadályt, racionálisan járt el és letért az útról; Bálám, aki nem látta az angyalt, szintén racionálisan járt el és egy husánggal püfölni kezdte a szamarat, kényszeríteni igyekezvén, hogy térjen vissza a kitaposott útra. Ez háromszor megismétlődött, míg végül az Isten megajándékozta a beszéd képességével a szamarat, aki hangosan elbődült:

— Miért püfölsz engem?

Bálám, akit különösebbképpen nem lepett meg a szamár beszéde — az időtáft történtek még ilyenebb dolgok is —, dühösen válaszolt:

LESZEK KOLAKOWSKI

Bálám,

avagy az objektív hiba

problémája

— Nevetséges helyzetbe hozol! Kár, hogy nincs egy kard kéznél, bizony mondom, hogy lekaszabolnálakl

Az Isten azonban, akt az oktalan állat szája által szólt Bálámhoz, még sokáig nem mondta meg az utasnak, miről is van szó tulajdonképpen, és tovább ingerelte Bálámot, aki majd felrobbant dühében, Végül is megkönyörült mindkettőjükön, láthatóvá tette az angyalt Bálámnak is, akt rögtön megértette a helyzetet. Az angyal késedelem nélkül szitkozódni kezdett:

— Miért vered az ártatlan állatot? Ez a szamár — kiáltozott — megmentette az életedet. Ha tovább ment volna az általad választott úton, könyörtelenül ketté hasítottalak volna ezzel a karddal, ám őt életben hagytam volna.

— De uram és jótevőm — védekezett Bálám —, hisz én nem láttalak téged, mivelhogy énelőttem nem jelentél meg.

— Nem kérdeztem, hogy láttál-e vagy sem — kiabált az angyal s nagyot dobbantott. — Azt kérdezem, miért ütötted ezt az ártatlan állatot?

— De kegyes jótevőm — mondta Bálám a felindulástól dadogva —, azért ütöttem, mert ellenszegült nekem; hisz akárki ugyanezt tenné a helyemben.

— Ne kend a hibát „akárkire“ — mordult rá az angyal. — Most rólad van szó és nem „akárkiről". Ellenszegült neked, mert én parancsoltam neki, te pedig azzalt

hogy megverted, nekem szegültél ellen, felettes hatóságodnak s rajtam keresztül az Istennek, aki engem küldött s aki még magasabb hatóság.

— De nagyságos, tisztelendő, kegyelmes uram — siránkozott Bálám —, hisz nem láttalak téged, hát akkor hogyan tudhattam ...

— Megint eltérsz a tárgytól — szakította félbe az angyal, dühösen toporzékolva. — mind egyformák vagytok. Mindegyik hibázik s aztán azt mondja, hogy „nem tudta“; háromszoros lakatra zárhatnánk a poklot, ha elfogadnák az ilyen kibúvókat. Objektíve hibáztál, érted? Objektíve, ellenszegültél az istennek.

— Értem — rebegte Bálám szomorúan, egészen letörve. Ott állt az úton, kis, kövér, szerencsétlen alak, a verejtéket türölgetve kopasz fejebúbjáról. — Most már tökéletesen értem. Objektív vétkes vagyok, vagyishogy egyáltalán hibáztam. Hibáztam először azért, mert nem láttalak téged. Hibáztam másodszor, mert ütöttem ezt az ártatlan állatot. Hibáztam harmadszor, mert folytatni akartam az utam, Isten tilalma ellenére. Hibáztam negyedszer, mert vitába szálltam veled. Nem vagyok egyéb, mint vétkek edénye, egy rakás szerencsétlenség, utolsó pimasz dög, a pokol meg nem érdemelt jótétemény volna a számomra. Nagy az én vétkem, uram. Könyörülj rajtam, uram. Mindez az én átkozott önfejűségem miatt.

— Most már elég, ne mocskold tovább magad — vetette oda az angyal, de már nyugodtan, megbékélve. — Most már folytasd az utad.

— Mely Irányban, uram? ~~ kérdezte Bálám.

— Amerre eddig mentél — válaszolt az angyal.

— De hisz meg akartál állítani, uraml

— Már megállítottalak, most már mehetsz tovább.

— Hát akkor miért állítottál meg, uram?

— Ne okoskodj annyit, vétkes féregI Az Isten akarta így.

Bálám rezignáltan felült a szamárra, aki elindult, keservesen bőgve:

— Na persze, a végén én jártam a legrosszabbul; a gazdámnak csak morális nehézségei voltak, de nekem még most is fáf a hátam. — Es lassan távolodott a lovasával.

Sok tanulságot vonhatunk le ebből a történetből, ám nem soroljuk fel itt mindet. Érdemes megemlíteni, hogy ha az angyal csak Bálámnak jelenik meg, az irányt változtat, s a szamár nyilván engedelmesen letér az útról. De akkor nem lelt volna Bálámnak alkalma, hogy érdemet szerezzen magának — mert hát érdem az, kitérni a látható akadálynak? Érdem kitérni a láthatatlan akadálynak, de ő éppen ezt nem akarta megtenni.

Első számú tanulság• ne hagyjuk figyelmen kívül a szamár hangját, mert néha ő többet tud.

Második számú tanulság: a tudatlanság vétek, s ha a tudatlanságunkra hivatkozunk, csak újabb vétket fűzünk az előzőhöz. ''v.

Harmadik számú tanulság: ellentétben áll a józan ésszel a józan észt használni az abszolút ésszel szemben.

Negyedik számú tanulság: az Úristen se ment fel az objektiv vétek alól.

Ötödik számú tanulság: ez az eredménye, ha ketten racionálisan cselekszenek, de mindegyik más-más objektív feltételből indul kt.

Hatodik számú tanulság: ilyen az élet.

Fordította: — ta —<

14