A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-24 / 43. szám

Ismeretlen emberfajták Szinte Uheteti ennek tűnik, hogy míg ma­napság fa lehet a világon áj, mind ex Ideig Is­meretlen emberfajtákat felfedezni. így nem­régiben Lott a Hernbeck ausztráliai etnográfus Madagaszkár úgyszólván hozzáférhetetlen be­gyei közéit felfedezte a vacimbAk mindmáig teljesen Ismeretlen törpe törzsét. A vacimbálc bizalmatlanul, sőt egyenesen ellenségesen fogadták látogatójukat. Bizal­mukat csak akkor sikerült megnyerőié, mikor meggyógyított egy már-már halálán levő gye­reket. Az etnográfusnö több hetet töltött as újonnan felfedezett törzs körében és csak a várható esés időszak alól távozott, amely ki­lenc hónapra elzárja a vacimbák területére vezető utat. Lotta Hernbeck megállapította, hegy' a vacimbák gyermekei magasabb ter­metnek szüleiknél, i hogy az ilyen Irányú fejlődés folytatódhat. A vacimbák fegyvere a bambuszból készölt lándzsa, amellyel vaddisznóra vádiéinak az erdőkben. Ezenkívül háziállatokat la tenyész­tenek, főként kecskét, amelyet a szomszéd törzs tagjainál dohányért, ruhaanyagért és egyéb áruért cserélnek el. A vacimbák tör­zséből kereskedéssel csupán néhány férfi foglalkozik, míg a többiek elkerülik a kör­nyezd világot. A törzs alaposan ráfizetett a francia gyarmatosítókkal veié Ismeretségre. A franciák tönkreverték ás kiűzték őket ter­mékeny szálláshelyükről, míg csak fc JtVJII. században el nem vonullak Madagaszkár mély erdeibe, ahol idővel megfeledkeztek róluk. A melbourne-i egyetem tudományos expedí­ciója KÖZÉP-ADSZ THALIA sivatagában további Ismeretlen törzsre lelt. A sivatag először . lakatlannak látszott. A tudó­sok axonbsn egy alkalommal völgyből felszálló (üstoszlopra lettek figyelmesek. Mi­kor megközelítették a völgyet, egy forrást ta­láltak ás körülötte a bidinbu türza tagjait. A bidinbuk mindmáig kőkoriunkban álnak. Tápláláknk gyökerekből, madaraikból és gyl­­kokbúl áll. Ruházatot sem e férfiak sem a nők nem Ismernek. A törzs tagjai estéról-estére ösx­­sxegyfilmek a forrás körűi, arcukat a vízbe mártják ál hosszan Isznak. Vadászatra a bidinbuk botokat, költéseket áe kezdetleges pajzsokat használnak. A magvakat és gyökereket fűből szőtt tarisznyába gyűjtik. A bldinbunak nem kevesebb, mint egy hétre van szüksége ahhoz, hogy egy vadászatra szolgáié botot készítsen. A bot végére ken­guru-inakkal hegyes köveit erősít, amelyet egy több mint száz kilométerre fekvő lelőhelyről szerez be. Az expedíció azt Is megállapította, hogy a bidinbnk nyelve semmlnó rokonságban nem áll Ansztrália eredeti lakosainak Ismert nyelv­járásaival. A bidinbnk nem Ismernek törxsfó­­nököt. Valamennyien egyformán kiveszik ré­szüket a munkából ós sosem különböznek össze. BRAZÍLIA őserdőiben Is felfedeztek egy mindmáig Is­meretlen emberfajtát. A Kuluene folyó mentén egy fiatal indiánt találtak, aki nyilvánvalóan eltévedt. A fiatalembertől megtudták, hogy 1B éves ás egy nagy törzs tagja. Mikor meg­mérték, kitűnt, hogy 2 méter 3 centiméter magas és állítása szerint törzsének, a Kre­­makorore törzsnek felnőtt tagjai Jóval maga­sabbak nála. A szakemberek most arra készül­nek, hogy felkutassák ezt az eddig imeretien törzset Is. —av— Kiigazodott sorban ... Egy, kettő ... A női lé­pés semmiben sem marad el a férfiaké mö­gött ... A. kis hír Jelent meg a napisajtóban: A Nővé Mesto nad Váhom-i Híradástech­nikai Technikumban megkezdődött a tan­folyam a hadseregben dolgozni szándékozó lányok számára, akik híradástechnikai ok­tatáson kívül katonai kiképzést is kapnak. Katonalőnyok? Valljuk csak be, mennyi bizalmatlanság és gyanú rejlik e kérdés­ben. Melyik lány és miért választ Ilyen foglalkozást? A nagymegyeri Földes Erzsiké, amikor feltesszük a kérdést, előbb elpirul, zavar­tan teszi át egyik kezéből a másikba a gép­pisztolyt, és lassú szóval kezdi: — Amikor a tizenkétéves Iskolába eljöt­tek a hadkiegészítő parancsnokságról a tisz­tek és távgépírónöl tanfolyamra toboroztak, rászántam magam. Ma nem sajnálom, hogy így tettem ,bár nem könnyű a dolgom. De érdekel ez a szakma, azt hiszem kedvemre való foglalkozást választottam magamnak. És hogy látja a dolgot a bratlslaval Tat­jana VISftovcové? — Én még Komáromban döntöttem — mondja. — Ott jártam az árvíz előtt iskolá­ba. Állandó mozgás, a rádiótechnika titkai­nak megismerése az, ami érdekel engem. Gond akad bőven, ám nem hinné, hogy mind­ezek ellenére meghíztunk. Ez ellen tennünk kell valamit. A női gondok az egyenruhában is gondok maradnak. Tehát minden tetszik nekik, ám két dologra mégis panaszkodnak a lányok. Az első az éjszakai riadók ügye. — Nem gondolják — kérdezték —, éjszakánként há­rom riadó nem sok egy kicsit? A má­sodik „fájdalmunk“ pedig a kimenő ruha. A Kras vállalat, amely a katonai egyenruhá­kat varrja, megfeledkezett a iányokról, ós Így ők az Iskolában, utcán, sőt szabadságuk Idején Is mindmáig a szolgálati ruhát kény­telenek viselni. Nem csoda, hogy ebben a szokatlan, barna és fekete cslkozású zöld egyenruhában feltűnést keltenek, minden­féle kérdések feltevését váltják ki az em­bereidből: Mik vagytok, ejtőernyősök, HESZ- tagok vagy önkéntes vöröskeresztes nővé­rek? A lányok pirulnak, rosszul esnek nekik az efféle megjegyzések. Még sírni is szok­tak. Amikor kaszárnya! tartózkodásuk ötö­dik vagy hatodik napján eljött látogatóba VISftovcová édesanyja, valamennyi lány sír­va fakadt, annyira elfogta őket a vágy szü­leik után. Ne csodálkozzanak, n női nem ér­zékenyebb. Azt hiszik tán, hogy az újonc­katonák nem ejtenek könnyeket? Csakhogy ezt senki se látja. A lányok nem rejtik el a könnyeiket. De ez már régen történt, a csaknem há­rom hónap úgy elfolyt, mint a viz a Vágón. Vissza kell azonban térnünk 1965. augusz-Utolsó simítások sorakozú előtt 18

Next

/
Thumbnails
Contents