A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-24 / 43. szám

Vannak azután olyan agyának Is, akik nem érzik szükségét másnémfi lénynek. Ss külün csoportba sorolhatók azok az egyé­nek, akik önzésből ellenzik a házasságot, kényelmi szempontból előnyösebbnek tartják az egyedülélést vagy anyagi számításból, mi­vel keresetüket nem akarják senkivel sem megosztani. A házasság ellenzőitől meg kell különböztetnünk azokat, akiket általában nőgyűlölőknek neveznek. Ezek nemcsak a házasságról mondanak le, de még kapcso­latot sem keresnek a nőkkel. A férfi nőgyű­löletének két oka lehet. Az Bgylk, ha vala­mi fájdalmas kiábrándulásban ős lelki meg­rázkódtatásban volt része az illető egyén­nek, a másik eset viszont az, amikor abnor­málistól elütő nemi hajlamai vannak. Természetesen nemcsak a nőgyűlölők nem kötnek házasságot, hanem igen gyakran megteszik ezt a „szoknyavadászok“ is, aki­ket szintén több csoportra oszthatónk. Ezek­nek az embereknek az erkölcsi színvonala rendszerint igen alacsony, nemi ösztönük viszont az átlagnál sokkal erősebb. Ezek az emberek gondolkozás nélkül csapják be egyik asszonyt a másik után és igen gyakran anyagilag is kihasználják Őket: ajándékokat fogadnak el, pénzt „kölcsönöznek“ ki, stb. A másik csoportba azok a férfiak tartoznak, akik ugyan nem anyagi érdekből kötnek nap nap ütőn Ismeretséget, és nem használják ki anyagi téren a nőismerőseiket, de képtele­nek a szerelem őszinte átélésére. Az egyedülálló asszonyok magánya már más jellegű. Az okok inkább társadalmiak, mint lelkiek. Ez természetes is, hiszen az asszonyokban sokkal inkább él a családalapítás szándéka, mint a férfiak­ban. Hogy történhet meg mégis, hogy egy fiatal leény nem megy férjhez? A leggyakoribb ok az, hogy sok helyen többen vannak a nők, mint a férfiak. A má­sik motívum pedig a következő állítás: „Sem szép, sem rokonszenves nem vagyok. Senki­nek sem tetszem.“ Ez a leglogíkátlanahb szempont, hiszen két ember kapcsolatában a szépség fogalma eltérhet az általános megfogalmazástól. Ennek igazolására elég az a tény, hogy sok, valóban szép lány nem megy férjhez, míg viszont sok átlagos szép­ségű lánynak „kötik be a fejét.“ Igen gyakran így okolják meg a nők, mi­ért nem mentek férjhez: „Nem mentem férj­hez akkor, amikor lett volna rá alkalom és aztán már késő volt.“ Itt most azokról a lányokról van szó, akik fiatalságukat felál­dozták fiatalabb testvéreik nevelése, vagy öreg szüleik gondozása érdekében. Az ilyen típusú nőkkel igen gyakran megtörténik, hogy például, amikor a szüleik meghalnak, egyszeriben megváltoztatják addigi életmód­jukat és teljes erővel támad fel bennük a sokáig visszafojtott, háttérbe szorított vágy. A férfiak és a nők esetében egyaránt elő­fordul, hogy valami lélektani okból nem nő­sültek, vagy mentek férjhez. Az ilyen ellen­szenv rejtett oka bizonyára valamilyen kel­lemetlen gyermekkori emlék, valami a szü­lők házaséletéből. Talán az apa részeges volt és verte a feleségét a gyermekek szerne­­láttára. Csaknem valamennyi nő életében volt valamilyen szerelmi csalódás. Egy sze­relem, ami nem házassággal végződött! Tá­lén nős emberről vagy közeli rokonról ■ volt szó, akivel ez nem is végződhetett máskép­pen. Ha ez egy igazán komoly szerolem volt, és még hozzá az első is, akkor nem csoda, hogy akadályozza minden későbbi is­meretség megkötését talán igen hosszú idő­re. Nagyon nehezen kötnek ismeretséget az olyan lányok és asszonyok, akik túlságosan meggondolják a férjhezmenést: mindont ala­posan meggondolnak, minden szónak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak és ebből azután helytelen következtetéseket vonnak le. És a bizalmas levelek?... Csak azért is — háromszor is: nem saj­nálom! Volt egy szerelmem. Igazán szerettük egy­mást, mégis olyan rövid Ideig tartott ez a szerelemi Igazán mindenre volt elég kínál­kozó alkalmunk ismeretségünk során, de előrelátható volt, hogy ez a szerelem nem tarthat „örökké“. /Elismerem, hogy részem­ről ez btzonyosfokú bizalmatlanság volt, de így akartam védekezőt már jó előre a csaló­dás ellen.) És ez talán nem is önzést Talán inkább önmegtagadásnak mondhatnánk, mi­vel igazán szerettem, és ebben az esetben „nemet“ mondani bizony lány létemre sem volt könnyű dolog. Ha az ember erről le­mond, annyit jelent, mintha meglopná ön­magát meg a partnerét is. Szertntem viszont felelőtlenségnek tűnik, ha egy lány csak azért adja magát oda valakinek, mert az felhevült. Így ért véget már három szerel­mem, három komoly ismeretségem. Igaz, hogy boldogtalan vagyok, mégis úgy vélent, ha engedtem volna a három kísértésnek, akkor még boldogtalanabb lennék, mivel egyik férfitsmerősöm sem vett volna komo­lyan. Befejezésül csak annyit, hogy egyáltalán nem tartom magamat önzőnek. Huszonöt éves hlvatalnoknö Levél egy diáklánynak E folyóirat egyik előző számában olvas­tam a levelét, bár nincs jogom arra, hogy valakit elítéljek, mégis írnom kell Önnek. Többek közt ezt írja: „Azt szeretném, ha kényeztetnének, kedveskednének, simogat­nának és udvarolnának nekem ... Talán már nem élnek a szerelem művészei?“ — írja egy huszonkét éves diáklány. Kedves kis diák, milyen feleség, milyen anya lesz önből? Sírnék, ha az én fiam egy Önhöz hasonló nőt akarna feleségül ven­ni és sírnék akkor is, ha ilyen lányom len­ne. N. K. Nem árt meg az önkritika Van egy tizenhét éves leányom és nagyon jól megértjük egymást. Nem akarok szót emelni minden anya nevében, de úgy vé­lem, hogy boldogabbak és nyugodtábbak len­nének azzal a szlklaszllárd meggyőződéssel, hogy a lányok ötven százaléka nem enged a csábításnak és továbbra ts szép ideálokkal, a ttszta szerelemről álmodozva él inkább, semmint az „először“ után ktábráduljon min­denből. Nekünk felnőtteknek, aktk igazán felelősnek érezzük magunkat a felnövekvő nemzedékért, sokkal kevesebb lenne ebben az esetben a problémánk, önkritikával be­vallom, hogy eddig még nem mondtam ki a végső szót én sem, ,jogos-e a házasság előtti nemi élet vagy pedig nem. Az én nézetem nagyjából a következő: Nem tar­tom helyesnek két fiatal nemi életét mind­járt az ismeretségük elején, még abban az esetben sem, ha igazán szeretik egymást, ha már jövendőjüket tervezgetik is. Határo­zottan kijelenthetem, hogy időre van szük­ség, amíg meggyőzödnek arról, vajon lelki­leg its közel kerültek-e egymáshoz, megegyez­nek-e a nézeteik. S főként uralkodniuk kell az érzésetken! Ha a fiatalok már mindezzel tisztában vannak, akkor nincs semmi aka­dálya az intim kapcsolatnak. Ebben az eset­ben azonban felmerül két probléma: vagy még közelebb kerül egymáshoz a két ember, vagy fokozatosan elidegenülnek egymástól. Az első esetben a házasság boldognak és szerencsésnek ígérkezik, -a másodikban vi­szont sokkal jobb, ha Idejében megszakítják az Ismeretséget. Ebben az esetben azon­ban mindkét fiatal gondolja meg alaposan, hogy előző ismeretsége miért maradt abba, mi volt a szakítás igazi oka, hogy a legkö­zelebbi 'ismeretségük nehogy éppen olyan okokból végződjön rosszul. Az első esetben, ha a férfi olyan lánnyal találkozik, akit szívesen feleségül venne, sohasem szabad a lány szemére hánynia, hogy már nem szűz. A férfinek házasság előtt már sokkal több ilyen „tapasztalata* van, mint a lány­nak. Végül is módjában áll megtudni, hogy a jövendőbelije hogyan élt ismeretségük, előtt. Éppen így a nők Is legyenek- tisztá­ban azzal, hogy nem egy testet öltött an-. gyal veszt őket feleségül. De azért, mégis­csak a legszebb egy nászéjszaka a férjjel? Mit gondlnak erről, kedves fiatal barátaim? K. G. P. Havran felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents