A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-17 / 42. szám

meg a kannibálok Hogy egyazon fajta halak kannlbfill kegyetlenséggel fél­jék fel egyméBt, eddig nem is hallottam, bér azt mér gyer­mekkorom óta tudom, hogy az emberek nagyon szeretik az Íz­letesen elkészített halat Gn Is halínyenc vagyok, de a halá­szok meg a horgászok nem na­gyon kedvelnek, mert mindig valami mulatságos halászhlstő­­rléval dühítem éket. Ne féljenek, nem untatom önöket Is Walaml halásztörté­­nettel. Csak azt akarom elmon­dani, amit ezév tavaszén lát­tam a Duna vizében. Nehogy azonban valaki elfogultsággal vádoljon a hal „népséggel“ szemben, előbb elmondom egy halszerelmespér szomorú és megható történetét. A Vég vizében pisztrángokra „vadásztak“ a halászaink, hogy azután a halastavakba telepít­hessék Őket. A halászat sikeres Is volt. A friss vízzel teli hor­dókban nyúzsgött a sok szép pisztráng. Egy égerfa alatt, a vízben egyszeresek észrevették a halászok a pisztráng párt. A „férfiú“ igazén pompás pél­dány volt a maga nemében, ép­pen olyan, amire a horgászok foga vésik. A halászok vízbe engedték a hálót és azonnal megfogták a hal szerelmespárt, a „férfiú“ az utolsú pillanatban mégiscsak kiszabadult a háló­ból és aztán már hiába kísér­leteztek a nyakoncslpésével. A víz kitisztult és újra látták a gyönyörű pisztrángot. Elő­szűr nyugodtan, majd egyre Idegesebben kereste a párját. Egy más alkalommal ismét meglátták a halászok és több kísérlet utén mégiscsak elfog­ták. Bekerült az egyik hordó­ba, a társai közé, de nem volt már olyan virgonc és fúrge, mint amilyennek előszűr látták. A balászok szakőrtö szeme azonnal észrevette, hogy a plsztrágot valami bántja, de azt még csak nem Is sejtették, hogy ml tehette tönkre pár nap alatt. Mindjárt beleengedték a ha­lastóba és figyelni kezdték, Pár óráig magányosan úszkált és az volt a halászok érzése, hogy keres valamit. Pár nap múlva újra látták és a pisztráng „úr“ megint a régi volt, s aztán lát­ják ám, hogy mellette úszik a pisztráng „hölgy“ Is, amelyik­kel o Vág vizében látták öt egyútt. A halászok most már rendszeresen figyelték a két „szerelmest“. Mindig a tó egy félreeső helyén úszkáltak, a többiektől különválva. Pár hét múlva valami beteg­ség kezdte pusztítani a halakat. A pisztráng „hölgy“ Is gyen­gélkedett, bágyadt volt és allg­­alig úszott, régi gyorsaságából nem maradt meg semmi, de a párja hűségesen kitartott mel­lette napokon keresztül. De még ez a párját rttkltö nagy odaadás sem segített, plszt­­ráng-júllH meghalt. Rőmeója ál­landóan kereste-kutatta, szem­­raellátbatölag gyengült, azután egy napon ő Is küvette párját a „pisztráng-paradicsomba“. Így végződött tehát a veronai szerelmesekre emlékeztető pisztráng történet. Barátom mondta el, és én nem kételkedem az ö szavahi­hetőségében. Nem kérdeztem meg halszakértöt sem, hogy lé­­tezlk-e Ilyen kapcsolat a halak között. De elhiszem ezt a törté­netet, mert megható és szép, csaknem emberi. A halak életének árnyékos oldalát la láttam ezen a tava­szon. Fotorlporter barátommal voltam a Dunánál, Így azután a látottakat azonnal le U fény­képeztük. Az emberevőket ne­vezzük kannibáloknak. A pesz­­szlrotsták azt mondják, hogy az állatok tőlünk tanulták meg egymás „felfalásának“ a szokását. Ezt azonban nem hiszem. Az állatokat a körül­mények kényszerítik Ilyesmire és az önfenntartás ösztöne. Ez a tavasz nagyon kedvezett a halaknak, rengeteg volt az apró csuka Is. Tavasszal meg­áradt a Duna és azután meg hirtelen elapadt. Minden mé­lyedésbem apró tavak maradtak fenn és ezekben hemzsegtek a csukák. Rendes körülmények között a halászok szeretik a csukát, mivel kiirtja vizeink­ből a szedett-vedett halnépsé­get. Ebben az esetben Is, az Ilyen tavacskákban rekedt csu­kák először az Idegen halakat falták fel. De nincs olyan sok, ami el ne fogyna, és jött az éhségl Működni kezdett az ön­fenntartás ösztöne és a csukák egymásnak estek. Előfordult, hogy egyforma nagyságú csu­kák felfalták egymást. Szerencsére azonban ez csak rendkívüli esetekben fordul elő, amilyenbe ezek a csukák kerültek. Az Idei tavasz bizony megteremtette ehhez a szüksé­ges feltételeket. A halászok és a horgászok gondja lenne, hogy Ilyenkor segítsenek a halakon, nehogy erre sor kerülhes­sen ... J. K.

Next

/
Thumbnails
Contents