A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-10 / 41. szám
CSEH-MAGYAR SORSKÖZÖSSÉG 1620 Szíj Rezső (Budapest) irodalmi jegyzete-ban Kassán egy kisformátu- sai például a söréről híres Pilsen környék niú, de annál vaskosabb kö- kére érve azt veszik észre, hogy kevés tét látott napvilágot Europica varietas cí- lévén az erődítési munkálatokhoz a férmen. Magyarul „Európai változatokat1* je- fierő, az ellenreformáció katonái minden lent, mert az akkori Európa változatos arra járót befognak. Csomborék napokig viszonyairól szól, de Sokszínű Európának * búzamezőben lappanganak, míg egy emis lehetne fordítani, mert hiszen minden berséges paraszt jó utat nem mutat nekik, ország más-más oldalát tárta fel olvasói Beuthen (ma Bytom) környékén a garázelőtt az író, aki mindegyikben az egyéni dálkodő lengyel zsoldosok elől egy gazszíneket kereste, hogy megörökítse köny- dasszony rájuk zárja az istállót s reggel vében írója, Szepsi Csombor Márton fiatal fiával vezetteti ki őket a faluból, hogy magyar iskolamester, ki akkortájt érkezett elkerüljék az ellenséges katonaságot. — haza európai vádorutjáról. Két évig tartott Egy másik helységről ezt jegyzi fel: „Latanulmányútja, melynek során hosszabb kosai emberségesek és az idegenekhez jóidőt töltött az akkori Danckában (Dán- kedvűek“. — Egyik községben (Petroviczzig, Gdansk), bejárva „Lengyel-, Mazur, ban) „egy ifjú legény emberséggel fo- és Prúzországot“, majd izgalmas tengeri gadott — írja Csombor sajttal, kenyérutazás után Hollandiát, utána Anglia egy rel, sörrel kedvesen gazdálkodott.“ részét, s hazafelé jöttében Francia-, Né- „ met- és Csehországot. Mindenekelőtt Párizs városa ragadta csodálatra, s oly szerelmes szavakkal ír róla művében, hogy méltán tekinthetjük őt az első Párizs-rajongónak a magyar irodalomban. Németország már kevésbé hatotta meg, annál rokonszenvesebben ír a csehekről, akik éppen ebben az időben élik történelmük nagy napjait. Prágában a cseh főrendek ekkortájban dobták ki az ablakon a Habsburg-hatalom képviselőit, s ekkor kiáltották ki függetlenségüket, kimondva elszakadásukat a gyűlölt bécsi hatalomtól. A vallási fanatizmustól robbanásig feszült európai politika, a véres megtorlásra készülő ellenreformáció számára ez volt az a szikra, melytől lángba borult egész Közép-Európa. Kitört a harmincéves háború. 5R K>| ^ El’2.0 P ICA VARIETAS. gri avagy ^ K>zepsi czom-I 2 BOR MÁRTONNAK °|| Lengyel, Mazur>Pruz|^c Dánia,-Frifia, Hollandia» íjp),, $7Zclandia, Anglia- Callia, Kv Nemet étCJiehOríaeen; vifon Mg: Az Pruísiil.Pomeranín^Sue-Jj^ My tiai,Norve?i.i!,Friíici.Zelai)diiit ír ‘ Britanniái,Tengeren v»lo kudo-^ íalibin lítor, hallót külomb kúlSmb fele dolxjokiuk • (3uiJ le iriu. -Met/ minden Olvafonatc. nem ez»k gyJnyótMfegére , íok Fele haín*r*-it folgalluú :* . CASSAN, .. FcRus tanos áltál, i át •* Czepsi Csombor Márton 22 éves volt ** ekkor. Ismerte Európát, a néptömegek életét, s könyve a tanúság rá, hogy minden helyzetben az elnyomottak mellett állt. Ez esetben a csehek ügye mellett foglalt állást, s szép szavakkal méltatja bátorságukat és hősiességüket. Egész Európa ámult a csehek megmozdulásán, melyről Csombor többek közt így nyilatkozik: „Most is e világ álmélkodására, tyrannus fejedelmére, városinak háborga-* tóira feltámadván szerencsésen magát mutogatja“. Ez még a kezdet kezdetén volt, mikor a csehek szövetségesek után kutatva, V. Frigyes pfalzi választófejedelmet JCgy másik helyen olyan kedvesen foválasztották meg királyuknak, s bizalom- “ gadta egy asszony, hogy kis híján inai tekintettek a jövőbe. Ez a hangulat még eladó lányát is majdnem a nyakába tükröződik Csombor könyvének lapjain varrta. Rokycanyban történt az eset, ebben is. De Frigyes egyedül Bethlen Gáborban az akkor is már „szép forfnára épített talált szövetségesre, aki akkor is kitartott városkában“, ahol a szállást kereső Csom- Habsburg-ellenes politikája mellett, ami- bort egy asszony behívta házához, s élőkor a cseh szabadság ügye elbukott a fe- adta, hogy bár háza nem vendégfogadó, hérhegyi csatatéren. Csombor, az Európát szívesen ad neki szállást. „Bémenék hozjárt nyitott szemű fiatal iskolamester bá- zája — írja Csombor — és estefelé hát az tor színvallással azonosítja magát a hala- scholamestert odahivatá vacsorára, kit dás ügyével, melyet a csehek oldalán és reá kért, hogy mindenképpen vegye ki bea magyar Bethlen Gáborban lát megteste- Iőlem, hová való vagyok? Tudományom sülni. Látjuk tehát, hogy haladó szellemű minémű? Akaratom vagyon-e Csehországinagyarok már a 17. század elején észre- ban való maradásra? Midőn én nem tudvették, mennyire érdeke mindkét népnek nám, mi okon kérdezkednék tőlem oly az együttműködés, de ugyanígy felismer- szorgalmatosán, bizony csak tréfába monték ennek a közös védekezésnek a szűk- dám: Hogyha állapotot kaphatok, Prágáségességét a közős elnyomó hatalom el- ban fogok megmaradni. Ezt tolmácsolván len a cseh rendek is. Sőt maga a nép is a mester az asszonynak, mindjárt egy szép mindkét részen szeretettel és emberséggel leányát, kinél több sem vala semmi gyertordult a másik irányába. Csombor és tár- meke, szóbeszéd közben mellém ülteté és sok kerengő beszédekkel kezdek a leányt mind erkölcséről, mind pedig jó gondviseléséről erősen dicsérni. Végre ugyan nyilván kijelenték, hogyha kedvem volná hozzá, tőlem a leányt meg nem tartanák, hanem nekem adnák. Én ily jó akaratokra egyebet sem tudék felelni, hanem megköszönvén mondék, hogy Prágában a császár udvarában Magyarországból atyámfia! vágynak, kiknek hitök nélkül semmit sem illik, hogy ott közel lévén, cselekedném. Az másnap tarisznyámat szép pogácsákkal megrakták, tőlük nagy kedvesen úgy búcsúztam el ily reménység alatt, hogy Prágában atyámfiaival végezvén, viszontag megtérek. — De ugyan tőlük elválván mindjárt gondolám magamban: megtérek akkor, midőn az egész cseh leányoknak gyűlését fogom hallani oly végre, hogy törvényükből menjen ki, hogy soha egyik se menjen közülök férjhez. Mely tudom akkor lészen meg, mikor a tenger minden állásában megszárad.“ /•sombor Prágában több napig időzött ** és igyekezett szorosabb kapcsolatokat kiépíteni a hírnevesebb férfiakkal. Az egyik professzorról így ír: „Petrus Fradeliusszal, az ott való akadémiának akkori dékánjával, és a minden angyalok prépostjával örökké megmaradandó barátságot vetettem ... Szép verses ajándékit adta emlékezetbe, melyek mostan is nálam vannak.“ Jól szemügyre vett Prágában mindent. Nemcsak az építészet remekei érdekelték, hanem a mindennapi élet is. Mint iskolamestert, főleg a tanítás ügye, színvonala foglalkoztatta, de emellett feltűnik neki a város tisztasága, ennek során a piacot külön megemlíti. „A városon túl — írja — egy szörnyű fahíd vagyon, környülötte és alatta sok őzek, szarvasok, nyulak, több egyéb vadakkal egyetemben“, s— Az állatkerteket Londonban, Heidelbergben is nagy érdeklődéssel tanulmányozta. — A prágaiban látott két oroszlánt, „egy vénet és egy gyermekdedet“. Közelükben egy másik rekeszben egy vad tigrist, amely azonban úgy kezéhez szokott idomitójának, hogy az azt tehetett vele, amit akart. A szárnyasok közt megragadja figyelmét egy indiai madár, neve Herr Hans, már ti. így hívja, becézi a közönség. Ez a madár a hozzámenő idegent oly kedvvel és kacagással fogadja, hogy az ember már-már attól félti: „belehal a nagy szeretetbe“ — írja róla Csombor. Öt különben az anyagi háttér is érdekelte, mibe kerül egy ilyen madár, mennyi az eltartási költsége. Meg is kérdezte az állatkert gondnokától. — Húszezer forintba — hangzott a hivatalos leielet. |\e nemcsak Prágában, egyéb cseh " helységekben is boldogan időzött, Nemcsak eszével közeledett a csehek ügyéhez, szívével is vonzódott a néphez. Ma, amikor a két nép, hosszú évszázados soksok megpróbáltatás és annyi félreértés után, újra elfogulatlanul kezdi megismerni egymást, egymás életét, földjét, kultúráját, több mint 300 év távlatából örömmel idézzük fel emlékét, különösképpen, azok számára, kik hozzá hasonló „utat nyomnak“ — hogy őt magát idézzük, vagyis a csehek közül hozzánk, tőlünk pedig hozzájuk mennek egymás mélyebb értelmű megismerése és fokozottabb megbecsülése érdekében.
