A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-10 / 41. szám

kadt rájuk a padlás, ellenben gyors futárok indultak másnap Basta Györgyhöz, hogy minden segítséget megadnak, ami csak kell, pénzt, katonát, de még a tél előtt számolja fel a felkelést.

Más emberek is indultak, de ezek nem Erdélybe, dehogy oda, hanem Kassára. De hát érthető, hogy nem valami látványos módon. Hanem csak úgy, suttyomban. Mert hátha Bocskait el lehetne tétetni láb alól? Ez lenne a jó. Kevés pénzbe kerülne, idő se kell hozzá, ember se, csak egyszerűen nyomába szegődne valaki és addig kerülgetné, míg egyszercsak sutty... a szívében a kés, és már készen is van.

Ez az, ami a legbiztosabb. S ráadásul ennnél jobb eljárás nem létezik. Hiszen ... háború van. És nem mindegy az, hogy miként hal meg az ellenség?

Kassa városában szinte napról-napra vidámodik az élet. Amíg a császáriak bent voltak, lassan már a piacok Is kiürültek, elnéptelenedtek, mert sohase lehetett tudni, hogy miért s mivel adóztatják meg az árusokat? Mindig új és új módot talált ki a vásárbíró felett is rendelkező császári biztos, mikor mire volt szüksége á közeli vagy távolabbi hadseregnek. De méghogy mire. Hanem mennyire! Meg aztán a folyton emelkedő helypénz. Meg a várospénz! Be sem lehetett a városba jönni se gyalog, se szekérrel, amíg ki nem fizette a salláriumot a cédulaháznál, aztán a piac bejáratánál megint, amikor lepakolt, akkor megint, de meg aztán az is volt a kérdés, hogy mit hozott a piacra és mennyit. Hány lő van a szekérbe fogva, de meg hányán ülnek a szekéren, úgy telt meg a gróf Belgiojoso Barbiano tábornok és főparancsnok kincstára és tudta fizetni mindenféle hulladék népségről verbuválódott zsoldosait.

A piacok most telnek, egyre telnek, most is van helypénz, meg kint is működik a cédulaház, de mintha egyszeriben visszazökkent volna régi kerékvágásba az idő: azt s annyit szednek csak, mint amennyit meghatároztak a városbírák annakidején. Amikor még nem a császáriak voltak az urak.

Küszöbön a tél, tele van hát fásszekerekkel a fapiac, meg deszkával, meg gerendával, meg szőlőkaróval, sövénykaróval, kapufélfával, kútostorral, kútgémmel és mindazzal, amit csak fából lehet és fából kell megcsinálni.

A Czimborka piacon túrót, tejet, káposztát, mustot, kökényt, aszaltszilvát, erdei gyümölcsöket, vadalmát, vadkörtét, gyógyfüveket, bonyókat és annyi mindent még árulnak.

Aztán odább, az Ö-piacon gubát, subát, ködmönt, a csizmadiák sátraikban csizmát,

papucsot, topánkát, a Csomondanka-piacon előre Kátay Mihály, a káliói földbirtokos szerszámot, gyeplőt, mi mindent árulnak aki rendes ember hírében áll, és ami léitt, s mi mindenre van szüksége az ember- nyeges, katolikus. Jó lesz ez így. Kincstartó nek'- és első személyi titkár. Tehát nem csak

Lovak nyerítenek, szekerek kotyognak, a Bocskai titkárja, hanem az egész hadvede szinte szelíden, puhán, amodább fűrész zetésé, politikai harcoké, a holnapi fejecseng, zeng, akinek szüksége van rá, fel delemségé. Bocskai akarja így, hogy ezzel is aprózzák a tűzifát. Persze, nem ingyen, is példát mutasson a reformátusok felé mert hiszen a Krisztus koporsóját sem a katolikusokkal való türelmes, sőt. egyenőrizték ingyen. rangú magatartásra.

Kapható a piacon a savanyúkáposztától Szabó György, református pap, aki ela birsalmáig minden, ami ennivaló. Hogy foglalta a Palotát a minap, eléggé, zordul mennyi mindent is megeszik az ember, ha pislog Kátayra, s néha nagyokat nyel. jó étvágya van. Étvágya pedig van, ha Mintha benső, önmagát emésztő mérgét jól érzi magát. A kassai polgároknak pe- csititgatná megint és megint egy kis hűs, dig most étvágya van, mert igen jól érzik friss levegővel.

magukat, mint annyi sokszor már a törté- Fekete Péter, a Kerekiböl hozott kis fianelem folyamán. tál titkár írja a pénz nemét, tételenkénti

Valahányszor megint és megint másmi- összegét, s egy városbíró, akit egyébként lyen szeleket zúgat a város felett a törté- Sienbürgernek hívnak, a pénzt markonnelem, ugyanannyiszor kell a patrícius csa- ként olvassa, az asztalon odább borítja, ládoknak is váltani a lépést, majdnem úgy, s z összegét diktálja. Aranypénzek hogy eddig bal lábbal léptem le reggel az ezek nagyrészt. De a többi ládában meg ágyról, most meg jobb lábammal lépek le, aranyserleg, tálak s ezüst gyertyatartók eddig úgy köszöntem az ismerősöknek, vá- s más egyebek.

rosbíróknak, tábornokoknak, hogy adjon A többi városbírő nézi, mert ennyi teisten jónapot, most meg úgy köszönök mérdék kincset nézni jó, ezentúl pedig köezután, hogy... iőnapot, adjon isten, nem telességük is.

lehet másként. Kassa az a város, amelyi- Bent, a Palotában is éppen úgy, mint két soha nem kerülték el a történelmi vl- kint a városban alaposan összekeveredtek harok, ki tudja, mióta? szinte máról-holnapra a népek. Egyrészt

Minden történelmi vihar bajjal, fájda- az ősrégi patrícius családok és a kSzműlommal jár, az a feladat, hogy. .. ezt kell vesek, kereskedők, mint lakosok, máslehetőleg megelőzni. Ha ... például .. a részt az újonnan jöttek, akik szinte bezúdulmohácsi csatába gyülekeztek a magyar tak a városba. A csatlakozó főurak egybandériumok, Kassától Mohácsig elég kettőre elfoglalták a Belgiojosóval kiment messze van, a feladata tehát nem az, hogy vagy kivert tisztek, tanácsosok, kancelláindítson útba ennyi vagy annyi fiatal pol- risták lakásait, vagy házát. (Mivel azok is gárt, akikből majd vagy hősi halottak vagy valaki másét foglalták el, amikor bejöttek.) győzedelmes harcosok lesznek, dehogy ez A hadsereg elhelyezése már egy kicsit a Kassa feladata. Hanem az, hogy pénzt körülményesebb. A várban elég sokan eladjon, meg fegyvert adjon, ágyút, puska- férnek ugyan, de megannyién nem férnek port, ezt kell csinálnia Kassának. Ezt kel- el, mi több, számuk is egyre szaporodik, lett a múltban, ezt kell csinálnia most. Kívül is kell hát elhelyezni a falakon.

Mint ahogy ebben a pillanatban is azt A Hostákon. Ami jóval kívül van a város csinálja. falain. S egészen földmívelésű, tehát pa-A városbírók vannak bent a Palotában raszti jellegű település., és azt a kincset, amit Belgiojoso gróf öszszeharácsolt, de inkább rabolt a magyar IX-főúri és nemesi kastélyokból, meg aztán Amíg háború lesz, addig hadsereg is lesz, nagy troturákkal kipréselt a jobbágyoktól, s amíg hadsereg lesz, fővezér is mindig és amit nem adtak ki neki, mikor a felesé- kerül az élére.

gét kiengedték, mcst adják át a Bocskai Ugyan ezen időben már nem lehet bekincstartójának. szélni a vezéreket illetőleg, az idők mú-Nem sok ilyen hatalmassága van a ma- lásával egyre inkább hátulról próbálják gyár történelemnek, akinek előbb lett irányítani az ütközetek, csapatmozdulatok kincstartója, mint kincse, jól mondják azt, menetét, futárok, küldöncök, segédtisztek hogy néha még a rossz is jóra fordul. Mert viszik a parancsot és hozzák az eredméíme, a világba szaladt tábornok nyúzta a nyék vagy eredménytelenségek hírét, népet, zsigerelte, és amit lenyúzott róluk, A harc közvetlen parancsnoka császári most itt van erős vaspántos ládákban, az oldalról Basta György, az olyan nagyon asztalon. Az asztal körül a kincstartó, egy- »szánalmas szereplésű Belgiojoso gróf tábornok helyett, akinek közvetlen felettese

KOSIK JÓZSEF RAJZA

Mátyás főherceg, Rudolf császár öccse.

Básta György tábornok jelen időben Fülek városának mezején táborozik, s Mátyás főherceg változatlanul Prágában, bátyja, a császár udvarában.

Világos, hogy az ő rendelkezése semmiképpen nem lehet, hogy részleteiben is irányítsa a hadműveleteket, hiszen abba a Bocskai seregei is beleszólnak, amely seregek a parasztok tömeges csatlakozásával, sőt a nemesek jelentkezésével meglehetősen felduzzadtak.

Mátyás főhercegtől a parancs: hogy minden erőt összeszedni és a Bocskai-hadakat teljesen megsemmisíteni. Pénz van dögivei. Hiszen minden fegyverbe álló parasztnak szabad préda a háza, jószága és minden fegyverbe szállott nemesi kastélynak megvan a családi kincse, ezüstje, aranya, jószága és minden úri kényelmet szolgáló felszerelése.

S kihirdették széltére a hadseregben, hogy minden megnyert ütközet után és helyén szabad prédálás. S ráadásul a hadjárat megindulásától kezdve dupla zsold minden rendű és rangú harcosnak és főembernek. (Folytatjuk)