A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

Június havában két napon át zengett a magyar nóta a zselizt park öreg fái alatt — itt az alkalom tehát, hogy megemlékezzünk arról a muzsikusról, akinek élszakai zongorázását ugyanez az öreg park hallgatta valamikor. Ö is nagyon szerette a magyar muzsikát, ezt igazolta Divertissement ä l’Hongroise című szerzeménye. Szerzője nem volt magyar, szegény osztrák muzsikus volt, ma azonban a zeneirodalom világnagyságai közé tartozik. Franz Peter Schubertnefc hívták. (1797 — 1828).

Két nyáron át fordult meg Zselizen — 1818- ban és 1824-ben. A nyomorgó bécsi zenészt Vnger gazdasági tanácsos ajánlotta be zenetanárként Esterházy János zselizi földbirtokoshoz. Három leányát, Karolinát, Máriát és Rozinát kellett beavatnia a magasabb zenei tudományokba. Schubert komolyan vette hivatását — és a zselizi kastélyban zenei élet kapott erőre. Még házikvartettet is szervezett Zselizen, melynek Schönstein báró. a muzsikus barátja is tagja volt. A legidősebb kontesz, Karola pedig beleszeretett a szemüveges, félszeg, de zseniális muzsikusba. Az öreg Esterházy azonban hamar véget vetett Karolina grófkísasszony nyári liesonfának, a lányt elküldte, később Schubertét is menesztette. Hát, persze — rangján aluli kapcsolat volt ez! Karolina comtesse hamar meg is feledkezett Schubertról — a zselizi park éjszakájában azonban varázsos dallamok szálltak Schubert zongoráján. Be sem fejezte soha alkotását, melyet ez a szerelem váltott ki benne. A mély érzésű muzsikus másként fogta fel ezt a szerelmet — amit a Befejezetlen szimfónia örökszép akkordjai is igazolnak, melyek Zselizen készültek el, hogy aztán 1856-ig feküdjenek kiadatlanul Hilttenbrunner zeneszerzőnél.

SCHUBERT

a zselizi park muzsikusa

A sebzett lelkű muzsikus vigaszt keresett. Azt hitte meg is találta, a tergenyei vízimolnár fiatal leányánál. (A zenetörténelemből ismert malmot nemrég bontották le.) Esterházy János ugyanis Nyitrabánya környéki németeket telepített itt le birtokán, mert ezeknek kevesebbet kellett fizetnie. így kerültek a németek Tergenyére is, és Schubert velük anyanyelvén beszélgethetett. Ez a szerelem is rosszul végződött. Mikor egyízben Schubert Zselizről Tergenyére lovagolt, a Garam és a Szikince közti erdőben a fiatal tizenötéves leányt egy erdész karjaiban találta. A zselizi parkba pedig, a nyitott ablakon át új melódiák indultak el, ezúttal a Schöne Müllerin dalciklusának első akkordjai. Schönstein bárónak ajánlotta a ciklust a szerző, az egyedülinek, aki Schubert második zselizi szerelméről tudott.

Zselíz ma a magyar dal- és táncünnepélyek tradicionális helyévé vált. Azt hiszem, csak fokozná a zselizi ünnepségek varázsát, ha újból berendeznék a Schubert-szobát, összegyűjt ve Schubert zselizi emlékeit. Hiszen híres zongorája az elsők közé tartozott, melyek ezen a földön készültek! Schmidet Károly pozsonyi zongorakészítő, a bécsi Konrád Graf tanítványa volt. Ha a háborúk során sok emlék el is kallódhatott, nem tartom lehetetlennek a zselizi kis Schubert múzeum berendezését, hiszen új anyagot is lehetne hozzá szerezni! Varga Sándor annak idején beszélt a kastély tulajdonosával, Soudenhove-Callergi grófnővel, szül. Brenner Ernesztinával, aki még Schubert sajátkezűig írt kottáit is megmutatta neki. Gondolkozzék el efelett a zselizi helyi nemzeti bizottság — hiszen ez csak fokozná Zseliz kultúrtörténeti jelentőségét. Azé a Zse.lizét, amelynek nevétől minden év nyarán hangosak az újságok. A zselizi park muzsikusa megérdemelné ezt!

MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ

KARINTHY FRIGYES:

Rájöttem

és most közzéadom, hogy embertársaim okuljanak belőle. Éppen a sóhivatalba telefonáltam volt, ahol meg akartam kérdezni, mi az oka annak, hogy ha én felhívom a közpcntot, akkor á központ nem jelentkezik, ellenben egy félóra múlva belém kapcsol valakit, aki számon kéri tőlem, hogy miért nem küldtem el az ö felöltőjét, amiből ki kellett volna szednem a zsírfoltokat. Ezt akartam megkérdezni a sóhivataltól, de a központ nem jelentkezett, ellenben egy félóra múlva jelentkezett egy remegő férfihang és udvariasan, de határozottan felszólított, hogy máskor, ha nála vacsorázom, legyek szíves és ne felejtsem magamnál az ő cigarettatárcáját. Más esetben ilyenkor azt mondja az ember:

— Pardon, tévedés. Tessék letenni a kagylót. Beszélek.

Mire a rendes, szabályszerű eljárás következik, ugyebár, az illető kijelenti, hogy ő nem teszi le a kagylót, mert ő is beszél, tegyem le én, mire én mondom, ugyebár, nem teszem le, tegye le ő, mire ő, ugyebár, azt mondja, hogy majd meglátja, meddig lesz pofám, ugyebár tartani, majd megunom, ugyebár, ha belátom, hogy nem valami sliferlível van dolgom, hanem vérbeli pesti fiúval, mire én, ugyebár, szelíden megjegyzem, hogy akkor ugyan ott rothad meg uraságod a telefon mellett, ugyebár, mert én nem teszem le, mert én tudom, mi a tisztesség, nem úgy, mint némely piszok fráter, mire ugyebár, még egy órácskát így eldiskurálgatunk, még a központ meg nem unja és mindkettőnket átkapcsol, különkülön, más tájakra, ahol aztán folytatjuk a társalgást.'

Mondom, ez a rendes, egyhangú elintézés következett volna, amit már annyiszor végigcsináltam. No, gondoltam, ma valami újabb dolog kellene. Egy félórácskát kapacitáltam még a férfihangot, hogy tegye le a kagylót — akkor jött a központ, és egy nőt kapcsolt belém.

— Te vagy az, kutyus? — kérdezte epedő suttogással.

Mit csináljak? Megint egy darabig magyarázzam neki, hogy nem én vagyok, tegye le a kagylót? Hát nem sokkal egyszerűbb, ha én vagyok a kutyus? Hátha akkor hamarabb leteszi.

■ Igen én vagyok — epedtem viszsza.

1—Édes kutyusom — epedte a hang —, ma este kilenckor várlak. Az öreg csak tizenegykor jön haza! Eljössz?Hm. Elmenjek? Szegény öreg, aki csak tizenegykor jön haza! Nekem az öreg határozottan szimpatikusabb, mint a kutyus.

— Nem megyek s=—- mondtam határozottan.

— Miért?

— Azért, mert meguntalak, kérlek alássan. Nagyon utálatos vagy egy kicsit, hát gondoltam, mostan éppen elég lesz. Kérlek alássan tudod, szakítani szeretnék veled, mert olyan,

valamire

hogyisinondjam kérlek, olyan hányingerem van már tőled, igen, ez a helyes kifejezés. Nem megyek el ma se, se máskor, ne Is telefonálj többé, levelet se írj, mert visszaküldöm, ne is szólíts meg többé, nem akarok tudni rólad. Különben hogy vagy?

A választ már nem hallottam, mert közben a központ megint egy férfihangot kapcsolt belém.

— Na?! — mondta izgatottan a férfihang. — Na?! Hát melyiket tegyem meg?

Rögtön tudtam, miről van szó.

— Tedd meg, kérlek Pukkadj meget platzra, Zerplatzet siegre és Zigomárt platzra. Tedd meg Teddmeget és tedd meg Eddmeget. És tedd meg Haljmegéhent, és tedd meg nekem, hogy feküdj a sírba.

Újabb férfíhang.

—_Kedves Auerbauer úr, hát talán __ hát talán mégis__ legalább

valamit tessék törleszteni__

— Nézze — mondtam — sok pénz nincs nálam. De kétszáz koronát adhatok. Azonnal jöjjön fel a lakásomra és ne haragudjék, hogy csak enynyit...

== Ö, kedves Auerbauer úr... dehogy! Hát jöhetek? Azonnal jövök. Még csak azt akarom kérdezni, milyen gombokat tegyek a frakkra?

— Pirosakat. Elől két pirosat, hátul egy zöldet, és tükörrel, természetesen, szép velencei tükörrel.

És azután így, szép simán, lebonyolítottam az ügyeket. Nem vitatk óztam sokat, megtettem, amire kértek. Megígértem, hogy azonnal szállítani fogom a kőszenet, fele áron, mint ahogy kialkudtuk, megígértem, hogy ott leszek és agyonverem azt a gazembert; megígértem, hogy beszélek a kegyelmes úrral, hogy megkapja a trafikot és megígértem, hogy nem szólok a kegyelmes úrnak a trafikról, és megígértem, hogy rajta leszek és kijelentettem, hogy nem akartam tegnap megsérteni, és elvállaltam, hogy szólok Manóinak és megkérem, hogy Ziegler úrnak adja át azt a levelet, és telefonáltam a boynak, hogy vigye fel a kalapot és fizesse ki és gratuláltam a gyerekhez, és mondtam neki, hogy holnap tizenkettőkor legyen a Nyugatinál, akkor nagyon szívesen akár harmincat.

És így elértem, hogy este hétkor mégis összekapcsoltak a sóhivatallal, ahol kérdésemre azt válaszolták, hogy ma egyetlen panasz se érkezett a telefonról, mindenki könnyen és simán elintézte a dolgát, a központot áldották az anyák, és felemelték az igazgató fizetését, és hogy Budapest boldog, mindenkinek el van intézve az ügye, és hogy a polgárság kéri a kormányt, emeljék fel az újonclétszámot, mert szeretne párezer embert szülni, ajándékba, a hadsereg számára.

10