A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-03 / 40. szám

De egész falu fiatalabb Jobbágyat Jönnek s pakolják le cókmókjaikat, bakót, vasvillát kaszát, a vár alatt sokáig szamuklálnak végül Is két vagy három vagy több tagú küldöttséget választanak, akik bemennek a várba és bejelentik a csatlakozást.

Az erdélyi bujdosók küldöttsége érkezik meg Bethlen Gáborral az élen, ezek közt van Homonnay Drugeth Balázs felvidéki főúr is. Aki nem a török miatt vesztette el birtokát hanem 6 gyűlölte a németet anynvira hogv minden gazdaságát ott hagyta miattuk Most Lengyelországból jött haza.

A frissében gyülekező hadakat úgyahogy mégis katonai csapatokba kell szervezni. századokba osztani, a századok élére kapitányokat kinevezni, arról persze szó sem lehet, hogy valamely katonai kiképzést kapfanak. Mindössze csak annyit, hogy megtanulják pár nap alatt, hogy melyik a bal lábuk és melyik a Jobb. meg hogv hogyan lehet kettős, vagy négyes sorokban menetelni, puska, persze nincsen annyi, mint amennyi az ember, de addig a vasvilla vagy a kasza is megteszi. Debrecenben gyorsabb tempóban gyártják a puskaport. Kassán már megkezdte munkáját az ágvúöntő műhely, a puskamíves céh is dolgozik nagyban, mindenki tudja, hogv sietni kell nagyon. Mert hiába hullott ki gróf Belgiojoso Barbia a hadvezetésből és történelemből, máris indul vissza feleségével együtt oda. ahonnan jött. Dél- Olaszországba, hadvezér mindig jobban kerül mint jó katona. Tudják, hogy Basta Gvörgv Erdély megszálló tábornoka és fővezére. máris szervezi hadseregét, hogy a szabadságharcosokat oldalba, vagy hátba támadhassa.

November tizenegyedikén vonult be Bocskai Immár több mint tízezer emberből álló hadserege élén Kassára. A sereg zöme szekértáborban a városon kívül maradt. Beköltözött vezérkarával és sebtében szerveződött testőrségével a Palotába, ahol alig jó pár hete még Belgiojoso gróf lakott és ahol a felesége, született Brün Krisztina az ebédlő falára függesztette az illemkódexet. ,S másnap, tizenkettedikén már összeült az első országgyűlés. Elég szeeénves gyűlés volt még ez, a városbeli tanácsból, meg aztán a céhmesterekből, környékbeli s az útközben csatlakozott nemesurakból, hajdúkapitányokból tevődött össze. De mégis ez képviselte az országot és nemzetet először, Igen régi Idő óta.

De képviseltette magát a török Porta is, a budai basa viszonzásul a zsákmányolt császári zászló ajándékozásra, egy alajbég vezetése ala« kétszáz Janicsárral képviseltette magát. Äml bizony elég viszolygást okozott nemcsak a hadseregben vagy a városi tanácsban, hanem a hajdúságban, sőt magában a lakosságban |s. Nem csoda, ezek voltak az első élő törökök, akik megjelentek Kassán. Egyébként ez a két török század ott maradt Bocskai közelében, mint a most szervezendő testőrségének tagjai, ami méelnkább elidegenítette tőlük a törököt, mint birodalmat. De hiába, le kell

ezt nyelni, mert visszautasítani egyszerűen nem lehet.

örülhetnek, hogy nem támadja hátba őketi Tíz álló esztendeig voltak harcban a nagy birodalommal, s most hozták magukkal a barátsági szerződést, a szultán által már aláírva, s ezt Bocskainak Is alá kell írnia. De még ez. Hanem az országgyűléssel el is kell fogadtatnil

S elfogadtatta. Mondván: „MI magunk a sok ínség miatt elfogyatkozván, elégtelenek valánk idegen nemzet rabságábul magunkat megszabadítani,“

Az országgyűlés kimondotta a szabad vallásgyakorlatot, mindenki olyanképpen imádja és hiszi Istenét, ahogyan neki tetszik.

S végezetül: teljesen meg kell tisztítani az országot és Erdélyt a császári csapatoktól. Ez nyílt és őszinte beszéd. De arról már nem lehetett beszélni, csak fel kellett készülni rá, hogy a törökök segítségképpen nehogy várakat szállhassanak meg, mert ez igen kézenfekvő olyan népnél, amelyiknek szavahihetőségét minden tettében és minden igyekezetében a hatalmi érdek diktálja.

A birodalom fővárosában, a szultán palotájában kora reggel óta együtt ül a díván. Ogy látszik, se vége, se hossza nincs a tanácskozásnak, mert aztán van miről tárgyalni, fölösen.

Hatalmas nagy csarnok inkább, mint terem a díván, s körül a falakon állványokon zászlók, kardok s mindennemű fegyverek és edények, amiket zsákmányoltak a hadjáratokban. Vagy ajándékba kaptak népektől, diplomatáktól. Á németektől zsákmányolt Bocskai-ajándék, a sok zászló is itt van.

A szomszédos népek, különösen a keleti részeken, egyre fenyegetőbben árnyékolódnak a birodalomra, ami természetes, ennek a hatása itt, belül is érződik, de nemcsak az itt élő rokon, vagy amazokkal érző népekre, hanem niaeára a birodalomra is.

A oerzsák új háborúra készülődnek s egyre gvakrribbak portyázásaik már nemcsak a határok mentét csapják, hanem íen-febbre is beszáguldanak.

Fent, északnyugaton a Német-római császárság végképpen ki akarja seperni az ütközőpontból a nagyokat, hogy közvetlen érintkezésbe kerülhessen a birodalommal, s ráadásul a régóta, talán eleitől fogva tartó háborúskodás, amit valójában nem tudott megszüntetni semmilyen békekötés, most újra fel-fellobban. Hol itt. hol ott. S ami legtöbb, nem annyira a szpáhi. mint inkább a janicsár seregekben a fegyelem Igen bomlóban van.

De ez a lovasság alapjában véve zsoldkérdés, bizonyos időre fel kellene emelni a zsoldot, legalább a dupláfára, mint birodalmi kitüntetést, ajándékot, negyed évre, fél évre. Mint ahogy ez Időközönként leginkább nagy győzelmek, vagy nagy válságok ideién történni szokott.

De üres a Khaszina Haszna, vagyis a kincstár, és pénz nincs, sehol sincs. Jobban mondva van, csakhogy nem a szultán kincstárában. Mert olyasmi Itt a kincs, mint

a tengeren az apály és dagály. Egyszer ideárad, aztán tova hullámzik, valahol partot ér, de itt elapad.

A kincs lassan gyűl, halmozódik a basák, bégek kincstárában, éspedig nemcsak úgy, hogy ennél és ennél a bégnél, basánál ennyi és ennyi forint vagy dinár, vagy másmilyen pénz van aranyban. Hiszen akkor híre se lenne a bajnak. Mert a hatalmas szultán (dicséret és dicsőség légyen neki örökre), egyszerűen csak ráküldené a kapudzsi basit és ide csak ennyi és ennyi pénzt! Igaz, hogy a pénzt is elég könnyű eldugni, elásni, befalazni, de ennek mi értelme? A tulajdonosa nem használhatja, örököse nem örökölheti, mert az se biztos, hogy utódai abban a házban élnek majd, mint amelyikben ő élt.

Az egyszerű, közönséges emberek mások, egészen mások, de ezek a nagyok nem. Egyáltalán nem. Ha az ember fent van valahol a társadalom szintién, nem élhet úgy, mint az egyszerű ember. Meg aztán hiú is az ember, ha már nagy a társadalmi rangja, nem csak a saját érzelme, de a rang is megköveteli, hogy a látszatra Is méltón éljen.

Igaz, hogy a basák rendszerint Ideiglenesen földbirtokosok is, de a gazdálkodást vajdák vagy bégek végeztetik és ezekre rá lehet üzenni, írni, hogy ennyi és ennyi adót ilyen vagy amolyan címen vessenek ki hamar, és azok ki is vetik. De, mondjuk, a basa kér ötvenezer aranyat, a vajda hatvanezret szed bé, tizet megtart magának, a többit elküldi.

De az is megesik, hogy Jő sokat szed öszsze, s néha harmadát is megtartja magának. De ez a pénzszerzés nehézkes, hoszszadalmas, s inkább nyugodt, ráérő időre való. Most nem érünk rá, most nagyon, de nagyon meggyorsult a történelem, s ráadásul, de tán inkább szerencsére, vannak megint olyan tegnapi nagyvezírek, basák, akik mára megöregedtek, nemhogy valamiféle hasznot hajtanának a birodalomnak, inkább tehertételek. Itt van mindíárt Raszheni basa, aki a Perzsa határ melletti területnek volt a beglerbégje. főkormányzója, ma hatvannégy éves és nagyjából a következő vagyona van Konstantinápolytól nem Is olyan messze lévő birtokán: 1200 rabszolga, 1800 ló. 900 teve. 4500 kivarrott kaftán, 700 turbán. 900 aranyos szövetű sipka, 400 aranyveretű, drágaköves nyereg, aztán ezüstös dárdák, 600 Korán, egyrésze drágakövekkel kirakott fedelű, többezer könyv, 52 000 darab arany, aztán drágakövek ... Kétmillió arany... Fekvő birtoka is tekintélyes: valami hatszáz '-örüli majorház, 300 malom és ...

De nem lehet úgy jóllakni, hogy az em-. bér ne tudna megenni még egy-két falatot. A bég se állott volna még meg a gyűjtésben, ha rajta nem lett volna azon a 'istán, amely itt van állandóan a Khaszina Hasznában. a kincsesházban. A listán azon gazdag főemberek nevei vannak felírva, akiket vagyonuk miatt meg lehet tisztelni a selyemzsinórral, hogy halálukkal az Oszmán Birodalom érdekeit szolgálják.

Minden basa és bég szerzett vagyonának örököse a szultán kincstára, így tökéletesen érthető, hogy Raszheni basa egy szép' októberi napon ezüsttálcán kapott egy szultáni elismerő oklevelet dicső és harcos életének kitüntetéseként. A küldöttség vezetője nyújtotta át palotája előcsarnokában s beszédét Korán-idézettel kezdte, s Korán-idézettel végezte, s utána ő is, meg a hattagú küldöttség Is femirek, khádik), csaknem a padlóig meghajoltak.

De a basa már tudta, hogy mi következik, amikor a díszes kitüntetést átvette. Ez csak szemfényvesztés. Ä pokol majd ezután következik.

Nincs menekvés, nincs hova menni, hiszen e pillanttól kezdve figyelik, őrzik minden lépését. Soha többé nem léphet ki a palotájából, hogy ne tudnák. Kint tehát

12