A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-26 / 39. szám
Az újságokban gyakran olvassuk, hogy mindig a férfi a hibás. Hát akkor hogyan vélekednek egy olyan lányról, aki a végletekig felingerll a fiút és mindent enged magával csinálni, csak éppen „azt“ nem? Miért? Mert őt kielégíti a szénáimestkedés egy bizonyos fajtája, mint mondjuk a „slmogatás“ és a fiúval nem törődikl Nem valami nemi eltévelyedés ez? Mit szólnak az én esetemhez? Húszéves vidéki munkás A három levélből Itt közölt részek a szerelmi és nemi életben előforduló önzés Iskolapéldái lehetnek. A „mezítlábas hercegnő“ esetében visszaélésről van szó. Hiszen az illető férfi jól tudta testi fogyatékosságát. Tudta, hogy nemi életre képtelen és mégis felébresztette egy fiatal lány szunynyadó nemiségét. A lányt feleségül vette és csak akkor vallott. A viselkedésére nincs és nem lehet bocsánat. Megkérdezheti valaki, vajon az Ilyen férfi nem is gondolhat családalapításra? Dehogynem. De az Igazságot becsületesen meg kell mondania a lány szemébe még házasság előtt. Az ilyen csalás hamar kiderül. Egy bizonyos fiatalember megkérdezte tőlem, van e joga feleségül venni egy lányt, ha nemiszerve a számos műtét következtében tönkrement teljesen és képtelen a nemi életre. Nagyon szerették egymást, bizonyos ideig együtt éltek és elégedettek voltak egymással. A lány feleségül akart menni hozzá, de a fiú attól félt, hogy sohasem lehet apa. Ez az eset az első látásra hasonlít a „mezítlábas hercegnő“ esetére — a valóságban azonban egészen más a helyzet. Ez a fiatalember nem volt önző, nem csapta be a lányt, nem élt vissza a bizalmával, s bár módot találtak a nemi kielégülésre, mégis nyugtalanította őt ez a kapcsolat. Mivel azonban mindketten felnőttek, szeretik és Ismerik egymást már évek óta, nyugodt lelkiismerettel azt válaszoltam, hogy nézetem szerint házasodjanak csak össze, még a gyermekről sem kell lemondaniuk, hiszen a modern orvostudomány ma már sikerrel alkalmazza a mesterséges megtermékenyítést is. S biztos vagyok abban, hogy sikerül ez a házasság, mert ezt a nehéz és bonyolult esetet is jellemesen oldották meg. bői. A házasság az ő esetükben csak bizonyos rendszeresebb, mondjuk meg az Igazat, kényelmesebb életformát Jelent (főzés, mosás, takarítás stb.) vagy magának a nemi eltévelyedésnek a leplezését. Orvosi gyakorlatomból ismertem egy tudományos dolgozót, aki egy tanítónőt vett feleségül. Pár éves hasztalan várakozás és vágyakozás után beismerte, hogy homoszexuális és csak azért nősült, hogy próbára tegye önmagát. Egy Jellemtelen férfi tragikus esete ez. Szerencsére azonban a feltüntetett példáik egyike sem mondható tömegjelenségnek. Az önzés a nehezen leleplezhető bűnök egyike, de nagyon kórosan befolyásolja az igazi és őszinte boldogságot a nemi életben. Az a fiatal lány, aki bánatosan kérdi, márt nem érdeklődik már a férje az érzéseiről és érzelmeiről, éppen most esik áldozatul a férfiönzés egyik másik megnyilvánulásának. Férje belefáradt a szerelmi játékokba, két év alatt az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy a szerelmet le kell egyszerűsítenie. A lélektani egészből, melyben a nemi aktus és befejezése csak a záró akkordja a valójában sokkal érzelemdúsabb erotikának, csak a végső kielégülésre törekszik és minden feleslegesnek tartott részt egyszerűen töröl a szexuális életéből. Azt mondják, hogy ez neveletlenség? Nem Is mondanám. Ez az ember jó férj és becsületes családapa is lehet. Itt egyszerűen a nemi önzésről van szó. Nincs olyan aszszony, aki ne vágyna arra, hogy nemi életének gazdag érzelmi kerete legyen, amelyik nem tartaná szebbnek a szerelmi játékot, melyben nagy szerephez jut a virág ős a mosoly, mint a gyors csók és futó ölelés után a brutális nemi aktust. Bár nagyon sok az olyan asszony, aki összeszorltja fogát ős eltűri az Ilyen kapcsolatot, csak azért, mert ■ fél, hogy elveszíti a férjét — és színleli, hogy neki megfelel ez a végtelenül leegyszerűsített nemi élet. De a nemi érintkezés után minden értékes — szexuális téren értékes — asszonynak fáj a férj közönyös viselkedése. Ha ez a házastársaknak örökre a szemük előtt lebegne, nem lenne olyan gyakori az önzésnek ez a fajtája. Az önzés a szerelemben nemcsak azt jelenti, hogy a férfi képtelen megadni azt, amit házasság előtt Ígért, hanem esetleg azt Is, hogy nem Is akarja, hogy nem Is iparkodik arra, hogy minden tőle telhetőt megadjon a partnerének, ami* az tőle jogosan elvárhat. Ez a szerelmi önzés Igen gyakran megvan az asszonyokban is. Egyáltalán nem számit ritkaságnak, ha az asszony több módot tud saját nemi kielégülésére, tudja, hogyan izgathatja fel magát és hogyan Juthat el a magömléshez anélkül, hogy törődne a partnerével. A szerelemről sohasem beszélhetünk nagy általánosságokban. Sokszor megnyilvánulnak a nemi eltévelyedés bizonyos formái Is. Az a lány, aki beleegyezik a fiú ingerlő szerelmi játékaiba, de azt már nem engedi meg, hogy a nemi aktusra magára sor kerüljön, azt képzeli, továbbra is „tiszta szűz“" szerepében tetszeleghet magának. De ez abszurdum! Az Ilyen lányról azt kell mondanunk, még ha fiziológiailag szűz is, hogy a valóságban már nem az, mert nemi életet folytat, átadja magát a férfinak, még pedig ügy, hogy ez a közeljövőben veszélyezteti a normális nemi életét. Mér az „Először“ című fejezetben figyelmeztettük olvasóinkat, hogy alaposan gondoljanak át mindent cselekvés előtt. És hogy mit tegyünk az Ilyen „főlszűzekf esetében? Mondjuk meg nekik nyíltan: „Ne gondolkodj már annyitl Dönts már végre! Vagy élj normális nemi életet, vagy hagyj fel a tévelygő játékokkal és ezzel az egészségtelen önzéssel I“ A köv. rész elme: „SZERELEM VAGY MEGFONTOLÁS?“ Az emberi önzést Igazolja az olyan eset is, amikor a rendesen fejlett nemi szerv képtelen funkciója végzésére. Ugyanez az eset az olyan emberrel is, aki tud impotenciájáról és gyógylttatta ugyan magát — de eredménytelenül. Ha az ilyen férfi megnősül és testi hibáját eltitkolja, szintén aljas csalásnak kell esetét minősítenünk. Az impotens ember önzése, főként olyan esetekben, mikor az impotenciának Inkább lélektani, mint szervi okai vannak, gyakran az illető ellen fordul. Ha becsületesen elmondana magáról mindent a lánynak, legalább a leleplezéstől való félelem nem gyötörné. Az ilyen csalás aztán egyre fojtottabbá teszi a házasélet légkörét. Az ilyen férfiaknak erkölcsi kötelességük, hogy gyógylttassák magukat és csak gyógyulásuk után nősüljenek meg vagy akkor, ha az illető hölgyek ennek ellenére hajlandók hozzájuk nőül menni. A házasságnál az önzés másik megnyilatkozása, ha a partnerek egyike homoszexuális. Azon általánosan elterjedt tévhit szerint, hogy a homoszexuális egyének képtelenek a normális nemi életre, igen sokan csalódna*. Ez igen nagy tévedés! Nagyon sok olyan homoszexuális ember van, akik a nemi élet tedhniiikai részét telkiintve együtt élnek feleségükkel, de ez a nemi együttélés nem elégíti ki őket, sőt ellenkezőleg: egyre Jobban megundorodnak a feleségüktől. Nyíltan meg kell mondanom, hogy a homoszexuális ember sohasem nősül szerelem-W&Sí
