A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-26 / 39. szám
A fegyverek nem dönthetik el A világ békeszerető közvéleménye megdöbbenéssel és sajnálattal fogadta az Ázsiából érkező háborús híreket. Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai szennyes háborúja mellett, a földrész két népes országa, India és Pakisztán Is fegyveres konfliktusba keveredett egymással Kasmír miatt. A harctéri Jelentések súlyos veszteségekről beszélnek, falvak elpusztításáról, pótolhatatlan műemlékkel teli városok bombázásáról. önkéntelenül Is felvetődik a kérdés: a békeszerető politikájáról, a Józan megfontolásról Ismert India hogyan zuhant szinte egyik napról a másikra a háború szakadékába? Kasmír miatt az elmúlt két évtizedben már több mint tízszer robbant ki fegyveres harc India és Pakisztán között, a kérdést azonban mindeddig nem sikerült megoldani. A viszály gyökere az angol gyarmati uralom idejébe nyúlik vissza. A gyarmatosítók kihasználták az Itt élő népek vallási ellentételt és 18 évvel ezelőtt nem etnográfiai, nemzetiségi, földrajzi, gazdasági adottságaiknak megfelelően, hanem a vallási megoszlás szerint alakították ki a két államot. Így elhintették az ellentétek magvát. A két ország függetlenné válása után a közel ötmillió lakosú Dzsamu és Kasmír hovatartozásáért elkeseredett harcok folytak. A lakosság 80 százaléka mohamedán, ezért Pakisztán magának követelte e területet, az ország feje, a maharadzsa! azonban Indiához csatlakozott. Pakisztán ezután népszavazást követelt, és kasmírt hívei ellenkormányt alakítottak Azadban. Pakisztán csapatokat küldött védelmükre és kirobbant a harc, amelynek az ENSZ felhívására csak 1949-ben lett vége. A Biztonsági Tanács külön bizottságot nevezett ki a kasmlrl kérdés békés rendezésére. A tűzszünetl vonal Indiának hagyta Kasmír kétharmadát, egyharmada pedig Pakisztánhoz került. Ez azonban nem oldott meg semmit, Időről időre kiújultak a két ország között az összetűzések. A Jelenlegi válság augusztus tizediké körül kezdődött, amikor Delhiben bejelentették, hogy Pakisztán több száz felforgatót, rendbontót dobott át Kasmírba, akikkel az Indiai hadsereg felvette a harcot. A konfliktus szinte napról napra elmérgesedett, egyre nagyobb katonai egységeket vetett be mindkét fél, beavatkozott a légierő, páncélos egységek és noha a két ország nem üzent egymásnak hadat, az újabb és újabb frontokra kiterjedő ellenségeskedést nem lehet másnak minősíteni, mint háborúnak. Az imperialista nagyhatalmak csak hasznot húzhatnak ebből a háborúból. Szavakkal ugyan a béke helyreállását követelik, azonban különféle csatornákon és agyafúrt módszerekkel elősegítik mindkét országban a szélsőséges nacionalista elemek felülkerekedését, ami feltétlenül a békeszerető, antilmperlallsta erők háttérbeszorltását eredményezi. Az amerikaiak régi álma, hogy letérltsék valahogy Indiát a pozitív semlegesség útjáról. Az Indiai nép Igazi barátai azonban látják, hogy ez az értelmetlen vérontás nem oldhat meg semmit, a fegyverek nem dönthetik el ezt a közel két évtizedes viszályt. Mindkét országnak amúgy is komoly gazdasági gondjai vannak, a gazdasági fejlesztés terén' kitűzött szép és nagy feladatokból semmt sem valósul meg, ha a háborúnak nem vetnek véget. Elpusztulnak a nagy áldozatok árán épített létesítmények, gyárak, fokozódik az országban a nlncstelenség. A háború csak pusztulást Jelenthet. Ezért kell azonnal véget vetni az ellenségeskedésnek és a tárgyalóasztal mellett keresni a megoldást. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, türelem, megfontolt Józanság kell hozzá. India az utóbbi években nagy tekintélyre tett szert politikai bölcsességével, bízunk benne, hogy ezúttal sem hagyja cserben. Az utóbbi hónapokban Pakisztán is lépéseket tett a független nemzeti politika kialakítására, a jelenlegi háború azonban a CENTO és a SEATO karjaiba kergetheti. A Szovjetunió és a szocialista országok, mint a béke rendíthetetlen hívei és a független országok Igaz barátai, a háborúskodás azonnali beszüntetését sürgetik. A. Koszigin szovjet miniszterelnök Sasztrl Indiai miniszterelnökhöz és AJub Khan pakisztáni elnökhöz küldött üzenetében felajánlotta a Szovjetunió jószolgálatait a béke helyreállítására. Koszigin üzenetében hangsúlyozta, hogy a háború csak azoknak kedvez, akik szét akarják választani és egymással szembe kívánják állítani a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokat, azoknak a kezére Játszik, akik az afroázsiai egység gyengítésére törekszenek. Bízunk benne, hogy a békeszerető világközvélemény állásfoglalása segít a kőt országnak megtalálni a Jelenlegi helyzetből a kivezető utat és kioltani végleg ezt az oly gyakran fellobbanó és súlyos áldozatokat követelő tűzfészket. Szűcs Béla 5
