A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-26 / 39. szám
Pedagógiai minimum Az elmúlt hát a pedagógiai Irodalom, a pedagógiai könyv Jegyében zajlott le. Országszerte előadásokat tartottak a pedagógiai Ismeretek fontosságáról, kiállításokat rendeztek, melyeken az érdeklődők áttekinthették pedagógiai Irodalmunk Jelenlegi állását és értesülhettek az újdonságokról e téren. Tévedés ne essék, a Pedagógiai Irodalom Hete keretén belül nem a tankönyvekről volt szó, de a nevelés általános pszichológiai és metodológiai kérdéseit tárgyaló szakirodalomról s hozzátehetjük, hogy mint Ilyen, nagyon fontos kezdeményezés, mely társadalmi életünk egyik központi Jelentőségű problémáját, az Ifjúság nevelését állította az érdeklődés középpontjába. A Jövő záloga a gyermek... Az ifjúságé a Jövő... Törekvéseink fiainkban élnek tovább ... Egész sor Jelszót sorolhatnánk fel, melyekkel mind az utánunk következő nemzedékek életünkben elfoglalt, központi helyzetéről és fontosságáról szól. Egy a hiba csupán, a Jelszavak hangján szólunk róluk, azaz, azzal hogy szólunk, úgy gondoljuk, meg Is tettük minden kötelességünket. Sokat beszélünk ifjúságunkról, felvetjük a kérdést; Jobbak-e, mint mi voltunk, vagy ellenkezőleg, Időnként nagyszabású cikkeket írunk a huliganizmusról, de a következetes és tudományos alapokon nyugvó, általános társadalmi nevelés érdekében úgy érzem, nem teszünk meg mindent. A közelmúltban egy apa elkeseredetten panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni a tizenkét éves fiával. Csavarog, későn Jár haza és olyan dolgokat művel, hogy neki (szegény apának!) égnek áll a haja. Ö vllágéletében rendes ember volt, a flát Is úgy nevelte, mint őt az apja és lám mégis ... I És szidja az iskolát, hogy miért nem nevelték rendesen a flátl Tudom, ha megkérdeztem volna, hogy olvasott-e valamilyen gyermeknevelési szakkönyvet, azt mondta volna: minek, amikor ő az édesapjától tanulta a gyereknevelést?! És nehezen tudtam volna megmagyarázni neki, hogy ez ugyan igaz, de közben faluról városba költöztek, a gyerek más környezetbe került, megváltoztak azok a hatások, amik szabadidejében az utcán érik őt s amelyekről neki — az apjának! — fogalma sincs. Tudatosítani kell, hogy a gyereket nem csak az iskola és a szülei, de a környezete, az utóa, a mozik és a televízió is neveli, egyszóval az erkölcsi és szellemi hatásoknak egész komplexuma, végső fokon a társadalmi közerkölcs. S a szülőnek mindenről tudnia kell, hogy eligazodhasson benne, hogy a káros hatásokat otthon ellensúlyozni, és a gyereket irányítani tudja „az élet útvesztői között“. Erre kell a pedagógiai szakirodalom, a pszichológia ismerete, hogy minél tökéletesebben felismerjük a gyermek lelkének rezdüléseit és tájékozódását. Végső fokon a társadalom pedagógiai ismereteinek növeléséről van szó, valamilyen „pedagógiai minimumról“, mely mindenkire kötelező. A gyakorlat egyelőre nem Igazolja ezeket az elképzeléseket. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanítók ugyan érdeklődnek a nevelés elméleti kérdései iránt (bár ők sem kielégítő mértékben!), a szülők — s rajtuk keresztül a társadalom egésze — azonban már annál kevésbé. Sajtónk ugyancsak foglalkozik konkrét pedagógia kérdésekkel, ellenben elhanyagolja a széles körű pedagógiai műveltség fontosságának hangsúlyozását és az egyes pedagógiai szakmunkák recenzálását, ismertetését. A szlovákiai magyar nevelés -terén annál fontosabb ez a kérdés, mert a pedagógiai szakmunkák száma korlátozottabb és ezért a kevesebbet kell Jobban kihasználni. A bratlslaval Magyar Könyvesbolt tanúsága szerint a tanítók érdeklődése a szakköqyvek Iránt megvan és eléggé széles körű. A Pedagógiai Irodalom Hete keretén belül többek között a pozsonypüspökl általános műveltséget nyújtó iskolán rendeztek nagyszabású kiállítást, melyre az egész Járás magyar Iskola igazgatóit és tanítóit meghívták, hogy tájékozódhassanak a magyarnyelvű pedagógiai szakirodalom állásáról. De ez még nem elég, nem lehet elég. Nemzetiségi élettérben, a viszonyok és behatások szövevényének bonyolultsága következtében még fontosabb a nemzetiségi társadalom tudományos szintű pedagógiai Ismereteinek mértéke. S ezt a magyar nemzetiségű szülőknek fokozottan kell tudatosítaniuk. A Jelszók Igazak; valóban az ifjúságé a Jövő! De hogy az ifjúság és rajta keresztül a Jövő milyen lesz, ez tőlünk és nagymértékben nevelési Ismereteink színvonalátló függ. DUBA GYULA CSANÁDY JÁNOS: &A/Ű fvídkw ic A Csehsslováklal Magyar Dolgozók KnltfiregyeiHIotének hatllapla. Megjelenik minden vasárnap. FdsserketstO Ma|or Ágoston SsarkasatObUotiság: Egri Viktor, Qály Iván, Oyarcslk Jássat, Latinos Oynla, Mioa jussal, 0savaid Árpád, dr. Saabé Kassá. SsarkasstOsdg: Bratislava, Jasenskébo S. Postát lók C-388, telelőn »33-04 TerJesatl a Posta Hlrtapssolgálata, eldtlaetá sokat eltagad minden postahivatal «■ lavdlkésbesltd. Külföldre sséld elátlsetáseket ellátás: PNS — Ostrednd expedicla tlaCe. Bratislava, Gottwaldove nám. «/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, fttárova 4. BIBI Itatási df| negyad évre 1B.U Kés, fél évre 30.— KSa, egáss évre 78.— KSs. Káslratokat nem Orsink meg <s nem ktldünk vistsa. K-13*51587 A viharoknak villámhevü lángja a kő-szín ég alatt gyorsan ktlobbant. Szemem alatt százezer tskolábamenö nyüzsög, hátukra kptve táska, sárgán villognak vissza még a roppant szemüregével Itt tátongó nyárba. S én visszanézek. Visszanézek én ts, mint csont-lóról visszafordul, ki távol magányos vadászmezők fele Iából; nem fáj szívem már, benne érzem mégis a halhatatlan élet-sajgást, vérzem testtelenül is, érte csorran vérem. Így menetel hát a vidám világ, vegetatív optimizmusba zárva, míg megnyílnak az öreg iskolák, így menetel a nyárból a halálba; mint egy-testben a roppant vér-erek éghajlata alatt ifjú s öreg sejtek egy-úton fénybe, — pusztulásba. S a költő, ki meghal minden halállal, és minden új élettel újra-támad, még pillanatra egybeforr a tájjal, felmagaslík a kőszín ég alatt, — majd szívében gyönyörű sajdulással s tovaballag örökéletü dalával. 1903
