A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-19 / 38. szám

Szerényen elmosolyodik: — Hát Igen, már megszerettek bennünket az emberek, becsülnek... Az első napon még azt mondták ránk, mi­nek Jöttek maguk Ide, csak bajnak, hisz Így Is elég a ml bajunk, nem még magukkal törődni. Ml meg­értettük őket, hiszen az első na­pokban nagyon el voltak kesered­ve. Most már látják, hogy tényleg segíteni akarunk, és segítünk. A bratlslaval József Attila Klub, a prágai Ady Endre Kör és a Kas­sal 0] Nemzedék közös felhívása tehát nem hangzott el pusztába ki­áltott szóként. — Hányán vannak Itt? — Jelenleg tizenheten vagyunk. Ebből hét lány. Minden héten, a főiskolák kapuinak megnyitásáig újabb csoportok Jönnek. A régiek­ből Is maradt Itt egypár, hogy a folyamatos munka meg ne szakad­jon. A dél elmúlt. A diákok ebédelni Indulnak az Iskolába, de nem Jut­nak el csak a harmadik telepig. Traktor fordul be az utcába, két pótkocsi salakkockával. Még alig hogy megállt az udvaron, a diákok mindhárom csoportja ott termett és szónélkül segítettek a lerakás­nál. Az ebéd várhat, de a traktor­nak menni kell újabb anyagért. A háziasszony hálálkodik, enniva­lót, pálinkát kínál. A diákok mo­solyogva megköszönik és nem fo­gadnak el semmit. Mesélik, hogy egyszer bontás­nál a gazda egy demlzson bort hozott. Az üveg érintetlenül ott maradt a fal tövében. Nem nyúltak hozzá a diákok. — Nem pénzért, s nem ajándékért dolgozunk — Je­lentették ki a fiatalok. — Maguk­nak most nagyobb szükségük van mlndenrel Demecs László tanító most sze­relt le a katonaságtól és egyene­sen Idejött. Addig nem Is megy haza, míg egy hetet le nem dolgo­zik. Ráka Sándor negyedmagával Jött Körtvélyesről. És a többiek: Tamás Sándor, Böjtös József, Cseh Adél, Bilek Ildikó, Boros Sári, Szladlcs Irén, Kukán Jolán, Duka Zólyomi Emese, Szarka Annamá­ria, Bánó Miklós, Németh István, Gágyor Péter, Sutíhopa János, Csu­tora István ás Sebők Zoltán nevét érdemes megjegyezni. Végre ebédhez Jutnak a főisko­lások. Az izsai Jednota konyhájá­tól küldik az ételt, eddig nem volt panasz, de ma a húsnak romlott szaga van. A diákok bosszankod­nak, az asztalon marad az étel. Novotny Gyula, a HNB elnöke azonnal Intézkedik, hogy friss konzervet kapjanak. Telefonál a járási egészségügyi osztályra, hogy jöjjenek megvizsgálni a húst. — Mégis csak bosszantó hanyagság — mondja mérgelődve — hiszen ezek a fiatalok szívvel-lőlekkel dolgoznak, megérdemlik legalább a rendes ellátást. Még félóra ebédszünetet sem tartanak, máris minden csoport megy a munkája után. Mert a ce­ment várja a deszkabódét, a vá­lyogfal törmelékek pedig a talics­kát toló fiatal erős karokat. Ozsvald Árpád Csóder László felvételét.

Next

/
Thumbnails
Contents