A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-12 / 37. szám
mikor a turista-egylet tervében meglátniuk a „Wild Wasser Woche — vadvizek bete“ feliratot, kik olvastuk Rittllnger „Kajak—víz—sátor“ című arra törekedtünk, hogy mi is klvehesstik részünket ebbűi a nem mindennapi élményből. Az említett könyvben a szerző leírja az osztrák folyókat, melyek ugyan hasonlítanak a Hernádra vagy a Fehér Vágra, de több romantikával kecsegtetnek éppen azért, mert az Alpok örökös hó és Jégslpkája egész évben elegendő vízzel látja el őket. Nálunk a vadvizek csak tavasszal „hajózhatók“ és Ilyenkor is gyakran jön egy hideg hullám, akkor aztán inkább jégtörővel, mint kajakkal merészkedjen vizükre az ember. A lelkes evezős ilyenkor nagyon könnyen tesz szerti egy lelketlen reumára. A szerencse istenasszonya ránkmosolygottl Álmunk Igen lassan, de annál biztosabban haladt a megvalósulás felé. Végre eljött a várvavárt nap. Egyikünket sem zavarta különösebben a makacs eső, mely csak úgy szakadt a korareggelt órákban. Igen jó hangulatban (az evezősök és túristák hangulata csak Igen jó lehet) pakoltunk fel az autóbuszra és már Indultunk is Ausztria felé. Obervellachban szállásoltak el bennünket, tehát a várvavárt események helyén. Obervellach polgármestere mondta az ünnepi megnyitó beszédet és nem győzte köszönni, hogy idén a szokástól eltérően nem mártottuk meg a folyóban, ugyanis a víz nagyon hideg volt, ő meg amúgyls most kelt fel a betegágyból. A különféle előadások után végre rátértünk a gyakorlatra. Erre voltunk kiváncsiak, hiszen készültünk erre a nevezetes hétre. Arra viszont senki sem gondolt, hogy az osztrák folyók vízállása százötven centiméterrel magasabb lesz a szokottnál, a rendkívüli időjárás következtében. A résztvevők felkészülésében nem volt semmi hiba, de például a vegyes párosok szakasza túlnehéznek bizonyult. A kajakpárosok közül csak egyetlen egy ért be a célba, egy kajak felfordult és összetört, egy másik meg feladta a versenyt. Az osztrák kajakszövetség elnökének meghívására megnéztük Splttach-ban a világbajnokságot Is. Láttuk a világ legjobb evezőseit, amint kegyetlen harcot vívtak a hullámokkal és a gyorsan suhanó másodpercekkel. A szervezés igazán kitűnő volt. Megcsodáltuk a mentőszolgálatosok és a békaemberek ügyességét Is. Bizony sok dolguk volt. A Lleser vizének hőmérséklete 17 C° volt, tehát ruhástól megfürödni benne bizony nem lehetett kellemes. A pontozóhelyeken a bírák mindig felmutatták a versenyzőknek a hibapontjaikat. A nézők tekintet nélkül a nemzetiségükre egyformán lelkesítettek minden versenyzőt és ez mindegyiküknek Igazán JÓI esett. De minden elmúlik egyszer, lassan a mi időnk Is lejárt. Ismét sok új barátot szereztünk, nem is beszélve a rengeteg hasznos tapasztalatról. Az esti tábortűznél így búcsúztunk új barátainktól: „Viszontlátásra 1988- ban, a Jövőiévi vadvizek heténl“ Szép volt és vége volt, de a felejthetetlen szép élmények megmaradnakl D. N.
