A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-12 / 37. szám
Kollár DezsSék összedőlt házuk romjain 9 Iparszövetkezetben dolgoztam. Mindig tűk a málló papirost. „SlovenŐina III. dlel megbecsülték a munkámat, szép házat tud- pre 4. post, roöník...“ tam építeni. Én már nehezen kezdem újra. —Biztosan szüksége lesz még rájuk ... Elmegyünk a feleségemmel valamelyik gyér- Nem szeretném, ha hiányolná őket, — mondmekemhez. Persze, ezt még meg kell gon- ta és visszahelyezte a könyveket a többi dőlni, mert soha sem szerettem én teher közé. Ö, aki szegény emberből, saját szorlennl a más nyakán — mondta később, mint- galmával, kitartó, kemény munkával végigegy magyarázatképpen, mentegetőzve. — küzdötte az életét, tanítónak nevelte a gye- Az ebédlőben ott volt a lányom tlzezerkoro- rekét, csonka kézzel félrerakosgatta a lánya nás új bútora. Még a tavaszon vette, mert könyvelt, mert szüksége lehet még rájuk... férjhezmenés előtt állt, hát hogy legyen. A törmelékek között penészvirágos fote- Elvégezte a tanítóképzőt, öt éve tanított Is lek, felszakadt huzatú sezlon és bútorok; - mér. Félrerakott a keresetéből, aztán ebéd- bútorok, amelyeket Klánls Józsi bácsi aszlőbútort vett. Ott van most összedobálva egy talos képzettsége sem lenne már képes rakáson — mutatott egy rakás deszkahalmaz összeenyvezni. Irányában. Aztán félreállltotta az ásót és — Itt volt a verandánk, nézze. Nagyon egyenként emelgette fel a hajdani bútor sok virágunk volt. Igen szeretem a virágomaradványait. kát. Azt mondtam a feleségemnek, hogy egy — Ez volt a könyvszekrény. Nagyon sze- fajta virágból ne legyen több egy cserépnylretett olvasni a lányom, sok könyve is volt. nél. Több fajta legyen... Volt is, volt... Valamit megtaláltam, kiszedtem ott szárit- Egyet sem találtam még meg. Ott volt a gatom a vitrinben. spajz... Négy polca volt a három méteres Vitrin... Ajtók, fénymáz nélküli polcos regálnak. Az mind tele volt befőttekkel, valami. Szétrakott száradásra kitett köny- Kétévesek is voltak közte, mert a gyerekek vek, jegyzetek. Egy széken szaklapok tor- mór megnőttek, aztán maradt. A feleségem nyosultak, másutt divatlapok, kivágott min- meg csak rakta el a gyümölcsöt minden ták, cikkek... Találomra belelapoztam né- éven. Meggyet, egrest, barackot, mindig hány könyvbe. „Vegytan és ásványtan“ ... mindent. A kertben volt az is. Amott volt a A lapok sárgák, nedvesek voltak még. „A leg- konyha, ott meg a ... — és sorra mutogatta újabb kor története...“ Vigyázva fordítgat- a helyiségek helyét, de láttam, hogy csak Fonnyadt gyümölcsül hagyott a víz a fán Bélák Lajos megrongált házát készül rendbehozni találomra teszi. Olykor bizonytalankodott is egy keveset, hogy vajon hol is volt valóban a fal, itt-e, vagy fél méterrel odébb. A Duna hordaléka, meg a leomlott falak omladéka mindent betemetett. A lánya egyik korcsolyája azonban már előkerült. Egy kis tégla tetején volt félretéve, hogy a párja is mellé kerüljön. Talán megdobbant egy kicsit az idős ember szive, amikor ásójának vasa összekoccant a korcsolya acéljával. Talán átsuhant benne egy kép, amikor belső örömmel elnézte Klárika lánya csetlő-botló első próbálkozását... Amikor könnyű libbenéssel köröket rajzolt a befagyott tó kékes jégtükrére ... A korcsolyát félretette ... Lehet, hogy jó lesz majd az unokának ... A Csicsón szemlélődő idegennek szembetűnő lenne talán, hogy nyáron, éppen nagy dolog'Időben, aratás alatt, a faluban találja az embereket. — Sajnos, az aratással nincs nagy dolgunk az idén — mondta Nagy László a cslcsói Egységes Földműves Szövetkezet főkönyvelője. — A szövetkezetnek 1420 ha az összterülete. Ebből 1340 ha a szántó, de talán 3 ha nem maradt szárazon. Mindent elöntött a víz. A gabona teljesen tönkre ment, elposhadt a víz alatt. Talán 15 ha-ról tudjuk begyűjteni a szalmát. Mit csinálhatunk? Élünk, s majd összeszedjük magunkat újra. Máris érezzük, hogy segítő kezével értünk nyúlt az ország és a szolidaritás tenyerére emelte a csallóközi falvakat. Felettünk a Havliőküv Brod-i és kladnói Járás vállalt védnökséget. A segítséget máris érezzük. Másfél vagon szénát kaptunk ezidelg az ígért tíz vagonból. Egy szivattyút, és villanyszerelőket kaptunk még, akik rendbehozták a szövetkezet motorjait és villanyhálózatát. ... És ismét jó volt hallani a bizakodás hangját, az élniakarás bizonyosságát, amelylyel lépten-nyomon találkozhat az ember Csicsó községben is. A szövetkezet telepén különben — s erről nem szólt a főkönyvelő — meszet oltottak az emberek. A rakás téglák, gerendák, halomba rakott faanyag mellett ez is az élet, az élet, az újrakezdés jele — tagadhatatlanul. A Duna — az uzsorás vámszedő, mégsem vitt el mindent a tőle elvett félmaréknyi arany fejében. Meghagyta az emberek életbe vetett hitét, az pedig nagyobb kincs még a fénylő aranynál isi Prandl Sándor felvételei KOVÁCS MIKLÓS 19
