A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-12 / 37. szám
Őszi napsütés a Dunán E. Pavlaőka felvétele A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók XnltáregyaaBletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. FAsierkaistfl Major Ágoston SterkesttAbizottsáe: Egri Viktor, Gély Iván, Cyorosik lósiet, lőrinci Oyula, Mécs jőiset, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rézsű. Szerkesztősig: Bratislava, Jelenekébe 9. Postaitok C-388, telelőn 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapssolgálata, elflflzetéteket eltogad minden postahivatal és leválkásbesltd. Küllőidre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Úatredná ezpedlolo fiaié. Bratislava, Gottwaldovo nám. 4«,'VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stárova 4. ElOflzatésl díj negyed évre 1B.S0 Kés, lét évre 39.- K6s, egész évre 70.— Kós. Kéziratokat nem Orsiink meg és nem küldünk vissza. K-02‘51048 Főzőkanál vagy munkaköpeny? Csehszlovákiában minden ezér dolgozóra 436 nő és 584 férfi jut. Á munkaviszonyban levő nők számát Illetően minden valószínűség szerint Csehszlovákia tartja a világcsúcsot. Különböző okokból — mindenekelőtt azért, mert korábban mennek nyugdíjba — a nők 53—57, a férfiak 60 éves korukban, mindig több férfi lesz munkaviszonyban és a dolgozó nők számát Illetően már alig várható számottevő gyarapodás. A nők nagy méretű foglalkoztatottsága súlyos problémákat vet fel. Annak érdekében, hogy a férjes asszonyok, anyák munkába állhassanak, a társadalomnak gondoskodnia kell bölcsődék és óvodák fenntartásáról, ami meglehetősen költséges dolog. Egyes közgazdászok kiszámították, hogy ezekben az esetekben a női munka nem kifizetődő és a társadalom számára ugyanannyiba kerülne, talán még olcsóbb Is lenne, ha a bölcsődéket felszámolnák, az asszonyok otthon maradnának gyermekeiknél és gondozásukért támogatásban részesülnének. Ezekből az eszmefuttatásokból logikusan fakad egy további kérdés: Klflzetődik-e a társadalomnak, hogy képzettséget nyújt a lányoknak? Nem áll módomban ellenőrizni, menynyiben helytállóak a szóban forgó közgazdászok számításai, akik azt bizonygatják, hogy bizonyos számú gyerek esetén a női munka a társadalom számára veszteséges, mivel a bölcsődékben és az óvodákban a gyermekek gondozására fordított költségek magasabbak, mint az a haszon, amelyet a dolgozó anyák a társadalomnak hajtanak. Eszem ágában sincsen, hogy tagadjam avagy egyszerűen mellőzzem a gazdasági szempontokat, mégis kikívánkozik belőlem a kérdés: vajon minden társadalmi problémát csakis gazdasági szempontból Ítélhetünk meg? Talán térjünk vissza a régi gyakorlathoz? És bizonyítgassuk Ismét azt a közismert tényt, hogy az asszony, aki gazdaságilag férjétől függ és életét háztartásának falai között tengeti, nem válhat egyenrangú élettársá? Szerencsére a nők munkáját és képességeit Illetően már maga a fejlődés sutba vágott számos ósdi előítéletet. Valamikor például azt hajtogatták, hogy egyes munkaszakaszokon a nők nem érvényesülhetnek, mert teszem azt, a lányok törvénysezrüen elmaradnak a fiúk mögött mennyiségtanban és természettanban. Bebizonyosodott, hogy ez az állítás egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Mindez természetesen nem Jelenti azt, hogy a nők minden fajta munkát és bármilyen körülmények között elvégezhetnek. Mindig lesznek jellegzetes férfi szakmák — bányászat — és viszont. Nem véletlenül mutatnak rá azokra á problémákra, amo- 1 ek bizonyos hivatások túlzott elnőiesedéséből adódnak — elsősOrbari a tanítókról van szó. Az alkalmazásban levő nők száma világszerte gyarapodik 6s olyan munkaágazatokban Is megvetették lábukat, amelyekről egykor álmodni sem mertek volna. Az Egyesült Államokban is a nők képezik az alkalmazottak egy harmadát. Egyes közgazdászok ál-radlkallzmusa a valóságban a „régi szép Idők“ ásatag nézeteit álcázza. Akkoriban a tanítónők, valamint az állami szolgálatot vállaló nők úgyszólván remeteségre voltak ítélve. Ha egy tanítónő férjhez ment — ki kellett lépnie az állami szolgálatból. Meggyőződésem, hogy az említett fontos kérdés megoldásához — márpedig súlyosságéhoz kétség nem fér — csupán a túlsó oldalról juthatunk el. Kizárt dolog, hűgy egyetértsür.k azzal a nézettel, hogy a férjezett r.Ő csupán a háztartásának ős gyermekeinek szentelje életét, s amennyiben gyermektelen, avagy a gyerekek már felcseperedtek, akkor vállaljon különösebb minősítést nem Igénylő és segédmunkát. Társadalmunk már sokat tett és minden bizonnyal még fog Is tenni annak érdekében, hogy a nők képesítést szerezhessenek és tudásukat teljes mértékben érvényesíthessék. Napjainkban talán az okozza a legnagyobb gondot, hogy kevés a bölcsőde. Véleményem szerint hibás az eddigi gyakorlat, amely eleve abból Indul ki, hogy a bölcsődék csupán kedvezőtlen anyagi körülmények esetében hivatottak segíteni. Ezért fordulhat elő, hogy egy képzett dolgozó nő — főiskolai végzettséggel —, aki huszonharmadik életévéig készült hivatására, otthon marad, mert gondoskodnia kell gyermekéről, akit nem vettek fel a bölcsődébe; — avagy hogy egy főiskolás a már említett okból a negyedik vagy az ötödik évfolyamban megszakítja tanulmányait és elég gyakran már nem is folytatja őket. Mivel nem térünk, nem Is akarunk és nem is fogunk visszatérni a régi gyakorlathoz, nem marad más hátra, mint hogy olyan körülményeket alakítsunk ki, amelyek valóban egyenjogúsítják a férjezett nőket és az anyákat. Ehhez egyebek között arra van szükség, hogy gyarapltsuk — nem pedig megszüntessük! — a bölcsődék és óvodák számát, javítsuk a kereskedelem szolgáltatásait, létesítsünk további berendezéseket — szolgáltatásoki —, hogy a nő betölthesse küldetését mint anya és egyenértékű munkatárs. Ez az egyetlen Járható út. Vojtech Delejül
