A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-05 / 36. szám
— Hagyd, az emlékkönyvedetI Lehet, hogy holnap érdekesebb dolgokat legyezhetsz belé... — Kedves ktsaszony, most már végre hazaklsérhetem? I ♦ : : : : t Vonzó példa A Hedberg (ifik küxlll Ernst, aki a Svédország dili résién lévé Marlannalundban gazdálkodott, elhatározta, hogy véget vet agglegénykedésének és megnősül. Szétnézett tehit és végül Alna Johannlsson-t választotta ki. Eme árulása miatt sokkig aludni sem tudott három fiútestvére: Saved, Otto és Etnar, kik eddig még szintén nőtlenek voltak. Azután úgy dOntottek, hogy küvetik testvérük példáját — és teleségül vették sógornőjük leánytestvéreit: Sarát, Llzxlt és Sveit. Nűslilés után la is fényképeztették magokat életük párjával. Jólsikerült tréfa A bristoli Bernice Wyzzynská asszony (USA — Connecticut állam) séta kOzben egy autéüzlet kirakatéban a következő feliratot olvasta: „Ez a nagyszerű kocsi 1939 banánért eladó.“ A hölgy azonnal elment egy úgynevezett „supermarket“-be (valami olyasmi ez, mint a mi Önkiszolgálónk, csakhogy nagyban) és töprengés nélkül vásárolt busxonOt banánfürtöt, éppen annyit, amennyi kis kocsijára felfért. Azután a furcsa „vételárral“ tért viasszá az autókereskedésbe. Az elárusító természetesen tiltakozott, hogy a banán az 0 slangjuk (nyelvük) szerint dollárt Jelent és nem akarta a rakomány fejében átadni az autút. Hívták az autó tulajdonosát. Wyszynská aszszony megfenyegette, hogy a bírósághoz fordul, mivel az elárusltú és a tulajdonos nem tartják magukat az eredeti szöveghez és ezzel Ot félrevezették. Végül is az autótulajdonos kapitulált. Egy banánért adta oda a kocsiját. Ezt a kabátja hajtókájára tűzte, a többi banánt mag sem kóstolta. Nem Is csoda! Úratulajdonos pingvinek Nagyon sokat tanulhatunk az állatoktél. Egyelőre még azt Is titok fedi, hogy az állatok hogyan tájékozódnak a természetben és tObbszés kilométer távolságból hogyan találnak vissza a fészkükre. Az utóbbi idOben szovjet és amerikai tudósok együtt figyelik a délsarki pingvineket. A pingvinek ugyanis nagy biztonsággal igazodnak el azon az egyhangú sarki vidéken, ahol az ember különböző műszerek segítsége nélkül egykettőre eltévedne. A tudósok több száz pingvint fogtak össze és faládákban nagy távolságra, a kontinens belsejébe vitték Okét. Amikor kiengedték a pingvineket és azok megpillantották a napot, azonnal megindultak észak-északkeleti Irányba. Ez az Irány ugyan nem a fészkeikhez vezette Okét, de viszont a tengerhez ez volt a legrövidebb út. Amint elérték a vizet, szépen hazaúsztak. Ha azonban sarki éj Idején engedték ki Okét, amikor nem láthatták a napol*, tanácstalanul kóboroltak a vidéken, Tehát a tájékozódáshoz a napra van szükségük. Viszont a nap állandóan változtatja helyét! Egy óra alatt tizenöt fokot' halad. Ez azonban nem téveszti meg a pingvinek óráját és tájolóját. A velük született ösztön csalhatatlanul megmutatja nekik a helyes Irányt. Amikor azonban az amerikai tudósok a MlrnyJ szovjet megfigyelő állomásról átvitték magukhoz az állatokat és kiengedték Okét, kiderült, hogy eltévesztik az Irányt. Csak a saját! vidékükön tájékozódtak olyan pontosan. De tizennégy napon belül a pingvinek „Iránytűje“ és „órája“ alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz és az állatok megtalálták a tengert. Most a tudósok Iparkodnak minél többet megtudni ezeknek a „biológiai műszereknek“ a működéséről, mert ha sikeresen alkalmazhatnék az embereknél, nagy segítséget Jelentene bizonyos helyzetekben. i; [fii
