A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-05 / 36. szám
Érdekek konfliktusai társadalmunkban Az élet harc — tanították az embert évezredeken át tapasztalatai, az erősebb harca a gyengébb ellen és fordítva, érdekek és ellentétes akaratoktól vezérelt erők küzdelme egymás ellen. Nézzük, szocialista társadalmunkban, milyen érdekek állnak szemben egymással! Az érdekellentéteket vizsgáljuk konkrét példák segítségével! A b.-i Tesla üzem egyik alkalmazottját letartóztatták és elítélték, mert az üzemből tranzisztoros rádiókat hozott ki és eladta őket. Tettére a jogi terminológia; a társadalmi tulajdon szétlopkodása. Amikor a bíróságon megkérdezték, hogy tettét miért követte el, azt felelte; a többiek is ezt csinálták, én is loptam! Érvelése mögött pontosan körülhatárolható filozófia rejlik — a szocialista társadalom individualista emberének filozófiája, aki a régi közmondást tartja legcélszerűbbnek: ..minden szentnek maga felé hajlik a keze!“ Pedig a legcsekélyebb mértékben sem szent, de ezt elfelejti. Nézzük az érdekellentéteket! A társadalom érdeke, hogy a tranzisztoros rádióba fektetett társadalmi munka az ő érdekeit szolgálja, az individualistáé, hogy munka nélkül anyagi javakra tegyen szert. S folyik a harc, mely nagyon gyakran a bíróság előtt ér véget,-de talán még gyakrabban rejtve marad, nem kerül a nyilvánosság elé. Merész fantázia kellene hozzá, elképzelni, hogy mennyi kárt okoznak társadalmunknak ezek a „maguk felé hajló kezű szentek.“ Erről a problémánkéról felesleges Is többet beszélni, annyira ismert, mindössze azt kell megjegyeznünk, hogy még sokáig számolnunk kell vele. Valahogy úgy áll a helyzet, hogy az életszínvonal emelkedésével, az igények növekedésével együtt jelentős teret nyer az emberi lélekben az individualizmusra és öhző tekintet nélküliségre hajlamos elem, mely ellen a társadalomnak mind határozottabban kell erőit mozgósítani. A másik ellentétpár-csoport egészen más jellegű. Egy vegyiüzemben sürgősen fel kellett építeni egy kéményt. Ä technikai lehetőségek maximális kihasználása mellett fel lehetett volna építeni másfél hónap alatt. Fél év alatt készült el, mert a műszaki számításokat és tervezést végző osztályon nem fizethettek ki a megszabottnál több túlórabért. A gyártás késésével sokszorosát veszítette el az üzem annak, amit a túlórákra kifizetett volna. Persze a limitéit túlóráknak is meg van az indoka; ne támaszkodjanak túlságosan rájuk, ha a munkát anélkül is el lehet végezni! Ebben az esetben azonban a társadalom önmagával került ellentétbe, egy érdekeit védő intézkedéssel megkárosította önmagát. Mérnök barátom szerint, aki az esetet elmesélte, a termelés effektívitása addig nehezen növelhető, amíg a műszaki és gyakorlati szakembereknek ,nem hagyunk annyit dolgozni és természetesen keresni“, amennyit bírnak. Az ellentétek és érdekpárok harmadik csoportja emberi eredetű, melyre azonban végeredményben ugyancsak a társadalom fizet rá. Ezeket is ismerjük: az igazgató és főkönyvelő személyes ellentéte, a főmérpök és a. mester ellentéte, a hivatalfőnök és az osztályvezető csöndes, de annál károsabb gerillaharcai egymás ellen. Presztízskérdések, amikor a döntés születése nem az objektív igazságtól és gyakorlati effektustól függ de attól, hogy kinek van nagyobb szava. És kinek legyen nagyobb szava?! A probléma mélyén kicsinyes egyéni érdekek, egy család életszínvonalának apró problémái, egy autóvétel időpontja, külföldi út és hasonló „ügyek“ húzódnak meg. S az eredmény? Helytelen döntések, félmegoldások, kétértelmű intézkedések és alacsony színvonalú produktivitás. És koronák, guruló koronák, melyek nem jönnek be az állampénztárba, vagy haszontalanul kárbavesznek. Ellentét hát van elég, csak bírjunk megbirkózni velük. Az új irányítási rendszer bevezetését célzó hatalmas gazdasági átszervezés már mindezek felismerésére épült. Fő irányelveiben az említett ellentétek megszüntetésére törekszik. Az ellenőrzés tökéletesítésével és szigorításával, valamint a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek büntetésének súlyosbításával igyekszik megszüntetni az individualizmus és dologtalan nyerészkedési vágy okozta károkat. Az emberi kezdeményezőerő és alkotókedv felszabadításával megszünteti a társadalom érdekei és érdekeit védő előírásai közötti ellentéteket. A vezető funkcióban lévő szakemberek hatáskörének, szuverén döntési jogának emelésével és egyben felelősségük növelésével semlegesíti — legalább is részben — a hatásköri súrlódásokat és presztízskérdéseket. Az ellentétek nem tűnnek majd el egyhamar, meglehet, hogy helyükbe újabbak bukkannak fel. Ez a dialektika törvénye. S az emberi élet értelme az, hogy egyre a tökéletesebb felé törekedjen. DUBA GYULA or/<g///g///ie//e^/e/eJ6 Rafael Alberti: Emlékezés a változatlan költészetre Szép költészet, ó, édes és erős te, egyetlen tengerem, ki el sosem hagysz! Hogy engedhettél volna el, s, jaj én vak, hogy akarhattalak elhagyni egyszer? Te enyém voltál és enyém maradtál, ha tudtam, ha nem, születésem óta. Híven a jósorsban, híven a bajban, kart karba öltve, a derűben, s a vérnek, háborúknak zajában is, mindig kart karba öltve. A lombok közt aludtam, játszadoztam folyók elnyúló fövenyén, a zöldben, a tornyok lobogó szélkakasáig s a havas holdig felszökkentve szánom. És láthatatlan szárnyaiddal enyhe libegőseddel mindig te vezettél.. Szemébe a színeket ki fogadta, ki adta zenéjét a vonalaknak, s szerelem jöttén, nyilának ki adta források és galambok surrogását? Aztán a borzadály, a rémület jött, áldozatban lángoló ifjúságunk. Mi lett volna a hős szegény halála, a villám lecsapó fényköre nélkül, amellyel te fénylőn megkoronáztad? Igazság nővére, te drága társnő, velem együtt hazátlan, velem együtt bemocskolt s felmagasztalt, te velem együtt számkiűzött; a tétovázásban elszánt, szilárd vagy s a szilárdságban derűs, lelkesítő, jó a szükséges gyűlöletben és jó és már-már boldog a szomorúságban! Ki mástól is remélném, ml kínból és örömből nem adatott meg? Mondd, ki más, ki más is adhat nekem, ha nem te, egyedül te megváltást, fölemelkedést, tanácsot? Meglehet, hogy megölnek, s életem te leszel majd, vagy talán élve élek, s nem te leszel halálom. Mert érted éltem én, zene vagyok csak, gyors ritmus, kitartott ütem, a nád közt zizzenő szél, a tenger szava, ríme az egyszerű, a népszerű tücsöknek. Mert érted vagyok én te, és sose leszek más, csak ami te vagy és leszel örök időkig. 9
