A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-29 / 35. szám
Az új tanév kezdetén Az évek múlása hozza úgy, hogy egyre többször emlékezünk, ünnepelünk. Szeptember 1. mindig, minden évben szimbólum. Az ü] tanév első napja az Ismeretszerzés szimbolikus ünnepe. Nem csak az Iskolai oktatásé, hanem általában: a tanulásé. 1965 szeptember elsején pedig lokozza e szimbólum erejét az a másfél évtizedes emlék, hogy Dél-Szlovákla falvaiban ekkor nyíltak meg első ízben a szocialista eszméket nyíltan, a gyermekek anyanyelván, tehát magyarul hirdető Iskolák. Bizonyára nincs túlzás abban, hogy Julia Drunyina Motorosok Erős lábúik a gépre tapad Tizennyolc-húsz évesek. Vad áüatszelldítők Ezek a poros istenek. Kusrta mürost-zubbonyok, Vörös sisak az arc fölött, S e tompa villogás alatt — A legkartársabb ördögök. Nézem, vizsgálom, kik ezek? Életük merre, mtért élik? — Landau szerelmesei; Kicsit a költőt Is lenézik. S e vörös-stsakos fiúcskák örömére Mtndenlkünk arra döbben: Elrohant Ifjúságunk a fölkavart hóban, S golyó találta futás közben. Erős lábuk a gépre tapad. Ttzennyolc-húsz évesek. Vad motorszelldltők Ezek a poros istenek. SzorítsátokI 'Soha-nem-látott Csodák építőt lesztek! — — Mint torpedók, pontosan száguldanak A cél felé a megfeszülő testek. Szorítsd! Bennetek végtelenül hiszek! A csillagokhoz, bolygók egére! Zubogjon, forrjon ereitekben Apáink vakmerő' vére! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KultAregyealiletánek hetilapja. Megjelenik minden Vasárnap. FfisserkesitS Major Ágoston Szerkasitfibizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyurcslk József, Lőrinc* Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Reztó. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-3B8, telefon 833-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levólkézbesitó. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná ezpedicia tlaőe. Bratislava, Gottwaldovó néni. 48/VII. Nyomja - a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dfj negyed évre 19.90 Kés, fél évre 39.-— Kés, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem Orzünk meg és nem küldünk vissza. K-21'51517 a csehszlovákiai magyar dolgozók másfél évtizedes kulturális életében a magyar tannyelvű iskolák gyors és a pedagógia történetében szinte egyedülálló mennyiségi és minőségi gyarapodása a legjelentősebb esemény. 1965 szeptemberében büszkén konstatálhatjuk: a csehszlovákiai magyar pedagógusok megtették, amit a munkásosztály, dolgozó népünk, egy hősi kor, nemzetünk tőlünk megkövetelt. Szinte egyik napról a másikra, szinte a semmiből teremtettük meg Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a hatalmon lévő csehszlovák munkásosztály első kormánya és az egész társadalom segítségével a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákat. Mindezek bizonyítására Íme egykét statisztikai adat: 1949-ben 154 osztályban 5100, 1950-ben viszont már 1266 osztályban 34 200 magyar gyermek tanult anyanyelvén. Persze, a gyors növekedés minden törvényszerű következményével fel kellett vennünk a harcot. A tanítóhiány áthidalása érdekében százéval képeztük az új tanítókat s ma már tanítóink összetétele és kvalifikációs aránya elérte az összszlováklat átlagot. Az iskolaépületek hiányát az iskolaügyi szervek úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy míg az észak-szlovákiai járásokban ezekben az években 10 000 lakosra 27 tantermet, a délszlovákiai járásokban közel kétszer enynylt építettek. Mindezek eredményeként megállapíthatjuk: — az 1965-ös jubileumi évben 3352 osztályban közel százezer gyermek és Ifjú tanul hazánkban magyar anyanyelván; — a magyar tannyelvű iskolák maximálisan egyenlő, teljesen azonos értékű tudást és ismereteket nyújtanak, készségekkel és szokásokkal ruházzák fel növendékeinket, mint a cseh és a szlovák tannyelvű iskolák. Persze, az eredmények Ilyen kurta felsorolásából, kl-kl a beállítottsága szerinti következtetéseket vonhatja le. Ám ha valaki egyoldalúan a mennyiségi fejlődéssel az egyensúlyi állapot teljes szilárdságát, vagy fordítva, csupán a pillanatnyi egyensúly ingatag tényezőit keresi — hibát követ el. A mennyiségi és a minőségi fejlődés tényszerű adatai valóban megnyugtatóak, de messzemenően nem vezethetnek ahhoz a következtetéshez, hogy semmit sem, vagy csak nagyon keveset kell tennünk. Ugyanakkor viszont a ma már közvetlenül jelentkező problémák nagy sorának megoldatlansága nem az erőtlenség vagy a kilátástalan jövendő, hanem éppen ellenkezőleg, a gyors növekedés okozta örömteli gondok körébe tartozik. S e gondok végtelen sorából — most, amikor tizenötödször nyílnak meg a magyar tannyelvű szocialista Iskolák kapui hazánkban — ragadjunk ki egyet, a szülők és a pedagógusok együttműködésének kérdését. Ez ugyanis a nemzetiségi Iskolák életében még nagyobb jelentőséggel bír, mint bárhol másütt. A társadalom hatalmas arányokban fejlődő érdeklődése a nevelés kérdései iránt mind a tanító, mind a szülők részéről fokozza a felelősséget. Kívánatos, hogy az együttműködés, ne a szülők kicsinyes okvetetlenkedése és laikus mindenhez értése legyen a domináló jelenség, hanem mindenkor a csehszlovákiai magyar tannyelvű Iskolák ügyét szolgáló önzetlen segítőkészség. Ne az az önmagát tömjénező pedagógus legyen tipikus, aki a maga tudományát és szakképzettségét félti a szülői „versenytárstól“, hanem az, aki megosztja vele tudását, a magyar tannyelvű iskolák eredményességébe vetett nevelői hitét, szilárd optimizmusét, akinek pedagógusi szenvedélye magával ragadja a csehszlovákiai magyar dolgozók Iskolai munkájának megítélésében a klshitűeket, a szűklátókörűeket vagy éppenséggel a közömbösek nevelői lelkiismeretét Is. Nyugodt lehet-e lelkiismeretünk? Eleget tefíünk-e a szülői munkaközösségi tagságból fakadó kötelezettségünknek? Valljuk be, — nem nagyon. Mert ml az a tevékenység, amiről a szülők többsége számot adhat? Az, hogy felkeresték gyermekük tanítóját és megkérdezték tőle: hogyan tanul, viselkedik? Részt vettek a szülői értekezleten, meghallgatták a beszámolót, talán még hozzá is szóltak. Elmentek az Iskolai rendezvényekre, különösen akkor, ha érdekeltek voltak, ha gyermekük is szerepelt. Ahhoz, hogy valaki szülői munkaközösségi tagnak mondhassa magát, nem elég csupán a saját gyermekével törődnie, hanem az egész Iskola, az egész tanulóifjúság gondját vállalnia kell. Csakis Így képzelhető el, hogy az eddigi egyoldalú szülői munkaközösségi tevékenységről, a rendezvények, a műsoros estek szervezéséről, az anyagi segítségről — aminek fontosságát ugyan nem tagadjuk — a figyelmet a közeljövőben az Iskola tartalmi munkájára Irányíthassuk. S mivel az évfordulók meghozzák a számvetés óráit is, vizsgáljuk meg: mit jelent ez közelebbről? Azt, hogy a szülői munkaközösségnek a családi és az iskolai nevelés egységén kell munkálkodnia, hogy részt kell vállalnia a gyermek sikeres életre neveléséből. Hogy ezt megvalósíthassuk, fokozni kell a pedagógiai propaganda hatékonyságát, emelni kell a szülők pedagógiai kultúráját, előadások, viták segítségével, de úgy is, hogy kezükbe adjuk, felhívjuk figyelmüket a családi nevelésre vonatkozó könyvekre, tanulmányokra. Az elkövetkező években arra kell irányítanunk a szülők figyelmét, hogy megismerve az Iskola oktató-nevelő munkáját, segítsenek helyes tartalommal kitölteni a gyermekek iskolán kívüli életét, szabad Idejét. Váljanak a szülők a munkaközösségek igazi tagjaivá azzal, hogy elkísérik az osztályt egy-egy kirándulásra, közreműködnek a rend fenntartásában, segítenek otthonosabbá, szebbé varázsolni az osztályt, a napközi otthont, érvelnek a szülőtársak között a nevelés helyessége érdekében. Vállalják el a szülők egy-egy Iskolai szakkör patronálását. Ezenkívül még ezer és egy módja és lehetősége van minden szülőnek aktívan részt venni az Iskolai munkában. A szülői munkaközösségek új tartalmi munkájának kialakításához, megfelelő szintű iskolai vezetésre van szükség. A szülő-tanító páros jó nevelői viszonyát megteremteni és ezt háromszögeslteni az iskolát patronáló üzem nevelőhatásával — ez az iskola vezetésétől nagy műveltséget megkövetelő feladat. A család — Iskola — üzem háromszög pedagógiai problémáinak megoldása, e három erőforrás nevelő hatásának fokozása és koordinálása minden bizonnyal nagy gondot jelent majd még mindnyájunknak. Ez Is egyik — egyelőre még megoldatlan — növekedésünk okozta, örömteli gondunk. Ajándékozza meg minden csehszlovákiai magyar dolgozó a 15. születése napját ünneplő magyar tannyelvű iskolaügyet e gond megoldását segítő tevékenységével ős az Iskola oktató-nevelői munkájának erkölcsi támogatásával. MŰZSI FERENC
