A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-22 / 34. szám

I A csónak személyzete négy ember. A pa­rancsnok hivatásos tiszt, az első- és má­sodkormányos, valamint a golyószórós tényleges szolgálatát töltő katonák — ci­vilben gépkocsiszerelök, sofőrök. Szívós és kemény legények. A motorcsónak elhagyta a bratislavai kikötőt, Simna elvtárs beszélni kezd: — A felületes szemlélő azt mondhatta: micsoda könnyű és szép szolgálat. Hást nem mon­dom, nem csúnya, de semmiesetre sem könnyű. A 15 év alatt, amit a Dunán töl­töttem, rengeteg élményben volt részem. Legnehezebb ez a szolgálat ősszel, ami­kor a Duna ködbe burkolódzik és éjjel, a szolgálat vége jelé, amikor .már szád­ban érzed a jó forró teát, — amit majd a laktanyában ihatsz — egyszerre csak itt a köd. Három méterre sem látsz ma­gad elé. Ilyenkor aztán tehetetlenek va­gyunk. Egyetlen dolog, amit megtehetünk, hogy a parthoz húzódva várunk néha egy, vagy két napig is éhen és szamjan, hiszen nagyobb tartalékot sohasem hozunk ma­gunkkal. — No, és mi volt a legemlékezetesebb élménye a 15 év alatt? — A legforróbb perceket néhány évvel ezelőtt éltem át egy februári vasárnap Ko­­lozsnéma mellett, jégtáblák között úsz­tunk, idegesen számoltam a perceiket, mert délután randevúm volt ja tévedés elkerü­lése végett: a mostani feleségemmel j, s egyszer csak valami éles jégtábla nékt­­vágódott a csónaknak. Akkora lyukat ütött rajta, mint az öklöm. Betömni? Le­hetetlen. Egyetlen dolog, amit megtehet­tem, hogy teljes sebességgel repültem a parthoz, kiugrottam. Épp csak annyi időm maradt még, hogy a csónakot egy drótkö­téllel a parthoz erősítsem. Persze a va­sárnapi randevú elmaradt: estig tartott, amíg a csónakot kiemeltük a vízből. A motorcsónak zúgása messzire elthál­­latsztk, a határsértők még idejében meg­gondolhatják a dolgot. Éjjel meg a reflek­torok fénye riasztja őket. Ám, ezen a ha­tárunkon jobbára nyugalom van. A dunai őrjárat katonái felelősségtelje­sen és szeretettel teljesítik szolgálatukat. Megbízhatunk bennük. M. BELUS Fényiképezte: J. Sugár .Jupiter, Jupiter, itt más beszél.. A határőrök úsznak g Dunán, félórán­ként jelentést adnak. Ám, még sem ilyen egyszerű a dolog. Kemény szolgálat ez, egész embert köve­tel. Határőrség — kiegészítve speciális teng éré szikiképzéssel. Tökéletes katonai és fizikai felkészülés, a gépezet, valamint a folyamközlekedés előírásainak és szabá­lyainak ismerete, fegyelem, felelősségtu­dat, rendszeretet — erre van itt szükség. Ami egyszer a vízbe esik, nehezen emeled feli — ez a mondás járja a dunai határ­őrök között. Emberek élete és hatalmas anyagi értékek fölött őrködnek ők. fán Simna zászlós valóságos tengeri medvének tűnik a fiatal legények között. Több mint tizenöt éve él a Dunán. Több száz határőr teljesített már szolgálatot a keze alatt. A zászlós Indulást vezényel. Rifasz őr­vezető, s Llzony katona előkészítik a csó­nakot. Néhány másodperc múlva a BC — 141-es motorcsónak már a Duna hullá­mait szántja, ' fi ffi '' j­„Jupiter, Jupiter, itt más beszél...!“ „Itt Jupiter, mi újság?“ „Itt Mars, jelentem a következőket.. A dunai határőrök félóránként adnak helyzetjelentést parancsnokuknak. Ugye ismerik, ezeket a matrózruhás fiúkat? A bratislavai, bősi, komáromi leá­nyok már régebben is megfordultak után­­nuk. Mi május 9 én Prágában és Bratisla­­vában tapsoltuk meg kitünően sikerült gyakorlatukat. Kék egyenruha, lobogó­szalagokkal díszített zöld sapka, kétszáz­ötven lóerős motorcsónak, hullámzó víztü­kör — melyik fiatalnak ne tetszene az ilyen „sétahajózás?"

Next

/
Thumbnails
Contents