A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-15 / 33. szám

Újkenyéri hála

(A rádió adását hallgattam. A nyárról szólt s versben, novellában: csupán

romantikát,

szerelmet láttam.)

De én letéptem ezt a hamis fátylat: nézz a szemébe az igazi nyárnak s ha már a fűzében csak piheg a véred — a kévényi súlyt jogod van lemérned.

(Dédanyám marokszedő lány volt. A hegyekből jött

s itt fogta a róna: földdel társult

paraszt ivadék

olvadt szét a vére azóta.)

Örökségem a tiszta alázat: kegyelem a beérő kalásznak,

— újkenyéri megkönnyebbült hála ősi ösztönnel jött most is a számra.

SÁNDOR KÁROLY

Tömör ég láza

Felkelek ebből a hatalmas nyárból S a földek zöld némasága, a fák fehér zúgása ellep: kapások kemény arcát a verejték szelíd árvize.

Megyek az úton, át ezen a dzsungelt tájon, pusztuló sziklák, sugarak közt sebezhetetlen, olcsó kabátban, nyári Ingben.

Mosolyom megfogan mint kazalban a

villám.

Ezt a szélfújást soha nem felejtem.

A föld izét a számban, ezt az aratást.

*

Fiatalságom fejem fölött csattog mint a vitorlavászon.

ORBÁN OTTÖ

Prandl Sándor jelvétele

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KnltűregyesQletéoek hetilapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Főszerkesztő Major Ágoston

Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik József, Lőrincz Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső.

Szerkesztőség: Brartlslava, Jesenského S. Postafiók C-398, telefon 533-04

Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő.

Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedlela tlafie. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stdrova 4.

Előfizetési dl] negyed évre 19.90 Kés, fél évre 39.— Kés, egész évre 79.— Kés, Kéziratokat nem Orzflnk meg és nem küldőnk vissza. K-21*51517

Kenyér csata -kenyér gondok

Az idei rendkívüli időjárás, a sok eső hetekkel késlelteti az aratás és a cséplés menetét. A kiszámíthatatlan záporok, sőt napos esők, sokszor minden erőfeszítést meghiúsítanak, mert a gépek nem mehetnek rá a felázott gabonatáblákra. Az aratás már nemcsak a falusi emberek és a szövetkezetek gondja, de az üzemekből & hivatalokból is a földekre sietnek az emberek, hogy minél jobban ki legyen használva a munkákra alkalmas idő.