A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-01 / 31. szám
Efrnim KUchon Nyállá Ügy döntöttünk a feleségemmel hogy az idén elmegyünk valahova nyaralni. Választásunk egy ismert hotelra esett, az ország északt részében, nyuaodt. csendes, semmiképpen sem mondén helyen, távol a nagyváros Zalától, az örökös twiszteléstől meg a whiskytöl szódával Felhívtam a szállót és megrendeltem a szobát. — Rendkívül örvendünk biztosított a recepció főnöke, és még a telefonban is érezhető volt. hogy elpirult az örömtől. — Eouütt méltoztatnak fönni? — Természetes. Méghogy kérdezi ... I Megérkeztünk tehát a hotelba és kitöltöttük az űrlapokat. De ml történti 'A portás átnyüftott két kul-. esőt és kilelentette: — Az áré a 17-es, a hölgyé a 203 as. — Idefigyeljen — mondtam l—. de hiszen kétágyas szobát rendeltem. s— Kétágyast? Azt a hö'gy a feleségem. 'Az olyan ember arckifejezésével. akit nem lehet csak úgy átelteni, véqigmustrálta a bőröndleinket. — Te 16 isten, futott eszembe, hisz a feleségem az anyia kofferlébe csomagolt, ott van rajta a névjegye: Erna Spitz. Kérem, tessék, — sziszegte feleségemnek a portás — itt a kétágyas szoba kulcsa, KI- schonné asszony. ■— tdehallgasson — ’dadogtam 1—. talán mutassuk be a házassági ionotijnket? Nem szükséges. Mi azt Itt nem nézzük Ez az önök magánftnye. Nem állítom, hogy nagyon kellemes érzés lett volna így végigvonulni a szálló haliján, lónéhány szempár fordult utánunk. lónéhány száj húzódott szarkasztikus, egypár megértő mosolyra. Csak most vettem észre, hogy feleségemen a legfeltűnőbb piros ruhája volt, lábán tüsarkú cipő ... Egy kopaszodó alak a hall más!k oldalán, nyílván exportőr vagy valami hasonló. uHal mutogatott ránk és valamit suttogott a mellette ülő izgatott szőkeségnek. Szörnyűség! Ilyen szép fiatal lány és nem széqyell egy Ilyen vék bakkecskével mutatkozni, amikor minden teli van maqamformájú fóvágású fiatal emberekkel. Halló, Efraim! Meafordultam. A sarokban ott ült a fiatal Kirschner, rám bámult, és qeszttkulálása elismerést fejezett ki: „jó kis dög!" De hát mi az ördög bújt ezekbe? ’A vacsora szörnyű álomhoz hasonlított. "Amikor lehetőleg feltűnés nélkül igyekeztünk elsikiani az egyes asztalok mellett, minden oldalról mondatfoszlányok ütötték meg a fülünket: „A feleségét meg a gyerekeket otthon hagyta ... Ez a bébi egy kicsit gömbölyűbb, dehát ha egyszer ez az ízlése... Ismerem a feleségét, kitűnő asszony, aztán most ezzel a nöcskével teszi magát nevetségessé ... Na fa, ilyenek a férfiak... ’ A fiatal Kirschner felkelt és odajött az asztalunkhoz egy csinos, lói öltözött növel, akinek karikagyűrű volt az ulfán. Ügy mutatta be, mint a „hunét“. Micsoda ízléstelenségl Kirschner kezet csókolt a feleségemnek, megértőén mosoly-. goit, de ebben a mosolyban volt egy adag provokáció is. Aztán megkérdezte tőlem suttogva, de úgy, hogy az egész étterem hallhatta: — És hogy van a kedves felesége? — Éppen most beszélt vele! A fiatal Kirschner magával vonszolt a bárpulthoz, és rendelt két konyakot. Mit lövök zavarba, mint egy kisdiák, magyarázhatta. Elvégre nyár van, kánikula, családi aondok, miegymás ... az ember ezt megérti, ugyebár, és ő, Kirschner meg van róla győződve, hogy a feleségem is biztosan elnézné az ilyen kis kiruccanást. — De hát az ott tényleg a feleségemi — Ember, hogy maga milyen csökönyös ... Kirschner végülis megadta magát. Visszamentem a feleségemhez, ő meg a „húgához“. Közben eqy csoport férfi gyűlt össze a feleségem körül, akik most lassan és vonakodva kezdtek elszállingóznt. éhínségemnek csillogott a szeme —* elmesélte, hoqy az egyik fickó. egyébként egész lóképűnek látszott, arra akarta rászedni, hogy haauia a laképnél azt a nevetséges hólyagot, tehát engem, és költözzék át az ő szobáidba. — Természetesen kinevettem —- nyugtatott meg az asszony , hát lehetne egy ilyen alakkal élni, hisz ekkora lapátfülel vannak. — Téhát csak a füle miatti és hogy én a férted vagyok, arról megfeledkeztél, mi? — Igen. Nem. Magam sem tudom — maauarázkodott nőm kétségbeesetten —, egészen belezavarodtam. Aztán odajött a ’dagadt exportőr és bemutatta a vele lévő szőke csodát: — A lányomI Nevetségesi Nem is hasonlít rá! Eqy kicsit sem kopaszt ’Azt mondtam hát: = Meaennedik. hogy bemutassam a barátnőmet. Kérem: Spitz Erna kisasszony. Ez volt tehát a mérföldkő közös életutunkon. Ettől a pillanattól kezdve a f eleséaem egészen megváltozott. Egy csöppet sem volt szabad bizalmasabban viselkednem iránta, mindtárt a lóhírét kezdte félteni. Eavszer vacsora után ráütött a kezemre, mert meg akartam simogatni az arcát. Megbolondultál? — sziszegte. — Mit gondolnának az emberek? Hiszen nős vnau Nem beszélnek már úgyis eleget itt rólunk! Ebben természetesen igaza volt. Mindenféle hírek keringtek, hogy kábítószereken tartom, hoqy éjszakánként meztelenül fürdőnk a tengerben meg ehhez hasonlók. A fiatal Kirschner „húga“ akit nem eqyszer láttunk, amint „bátyjával“ eltűnik az erdőben, leadta a legújabb pletykákat és hozzátette, hoqy utánunk utazott a ..feleségem" férje és hogy csak egy hntszál híián menekültünk meg előle. — De becsszavamra — tette hozzá —, nem mondom el senkinek. Negyedóra múlva hivatott a szálloda igazgatója és izgatottan kérdezte: — Most már talán mégis inkább átköltöznek két egyágyas szobába, nem? — Nem! — válaszoltam, Minket csak a halál választhat el egymástól. . Egy idő múltán más okból is elviselhetetlenné vált a helyzet, Feleséqem egyszerre csak kezdte a legdrágább ételeket kikeresni az étlapon, sőt vacsorához pezsgőt rendelt. Pezsgőt ezüst vödörben, jegelve. A hét végén már ékszereket meg valódi prémeket kívánt, mondván, hogy rájött, milyen jól állanak neki. — Végy példát — okoskodott és nézd csak meg, mi mindent aggat magára annak a dagadtnak a nője! Aztán egyszerre csak elpattant a szappanbuborék. Egy fülledt reggelen megjelent egy ismert hattal riporter, aki úgy ismerte az egész országot, mint a saját tenyerét. Egyenesen odalött hozzánk. — Ez aztán egy igazi Csajágröcsöge — jelentette kt, amikor végignézte a szállóvendégeket. — Az a bolond Kirschner a saját húgával nyaral, maga a saját felesé^** hozza Ide, a dagadt törvényszéki bíró meg nem talált mást a nyaraláshoz, mint a salát lányát. Hoqy voltak képesek annyi ideig kibírni az itteni morális légkört? — Hát ami azt illeti, már nekünk Is borsózik tőle a hátunk. Szégyenkezve sütöttük le a szemünket. Hangulatunk a jaqypontra sülluedt Az izgat óan érdekes „dámák" egyszerre tisztességes lányokká, asszonyokká, a kikapós férfiak fáradt házasokká vedlettek vissza. De ami a legrosszabb, feleségem azt állítja, hoqy megcsaltam őt. Megcsaltam — önnön magával. Fordítottal TARJÄN! ANDOR Efraim Kischon (szül. 1924)' izraeli író elsősorban mint hu-i morista. szatirista ismeretes. 4é több színdarabot, rádiőiátékot ’s Irt, 10
