A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
Zúdul a táj: viharos csorda,' magányomat tíz bika vonja. Mennék és állnék, válaszút ez, vitriol-bánat, jaj, kerülget. Farkas-fogú szelek szaladnak, vért, csontot és szivet akarnak. Vért, csontot és szivet akarnak, ha megállnék — kígyók harapnak, s a zúgó táj fekete ökle, rámszakadna tán mindörökre. Játszom, szavakat dobok a magasba, elkapom, pörgetem, talán már nem is hagyom abba. Szenzációi fme a szó — feldobom a szíved, csontig hatoló lázadás önmagad ellen, csak így, ha sejtjeidet is kiteríted. •gr tudom. Tarka istenek kalaplevéve állnak, de szájuk kígyószáj, s ha buksz, mindnyájan átcikáznak fejed felett. TÓTH ELEMÉR: Önbiztató Épp ez a szép. A veszély csábítása, elkapni, megpörgetni, millió szó, millió tüzes lándzsa. Halálos komolyak az én játékaim.' Simogatásra termett szívünk gyalogösvényén kerülgeti a feketeszájú kígyókat. Átkot szórni a mondott szépre, megcsókolni puha szájjal a mondott rosszat és bánataink szomorú zászlaját lobogtatni a jégverésben. Szépek és halálos komolyak az én játékaim. Az udvari körtefára aggatott rigófüttyöket kizúdítani a világba. Es nem felejteni a tegnapok keserű vinnyogását, zománcát vesztett örömét — és egyáltalán semmit sem felejteni. Halálos komolyak az én játékaim! Bizonyítsam? Nézd. Két ujj között felmutatni egy levelet s feléd fordulva szólni: „íme, ez itt a levél." És te csodálatosképpen felfedezed a levelet. Látod, ilyenek az én játékaim: egyszerűek, de halálosan komolyak. az ember, de maga is igazabbá, nemesebbé, emberebbé válik! Igen, valami hasonló varázsa lehet ennek a háznak, mert erejét szerte Euró-, pában sok helyen ismerik és számontartják. A házigazdának egész sorozatból álló vendégkönyv gyűjteménye van, melyekbe az emberi szellem itt vendégeskedő és ideiglenes otthont találó munkásai bejegyezték vallomásaikat, legbensőbb gondolataikat és ajánlásaikat. Hogy csak a külföldi „nagyokat“ említsem: Tristan Tzara; Tudor 'Arghezi; Szokolov bolgár költő; Rousselot — Illyés Gyula hozta őt vendégül; Gerhard Steiner, a Petőfi fordító; William Cooper, Szavva Dangulov, Szimonov és a Nobel- díjas olasz költő, Salvatore Quasimodo, aki verset is írt ittartózkodásáról, ajándékul a háziaknak. Az idő lejárt, búcsúzunk. Magunkkal visszük emlékül a ház szívélyes légkörét, a házigazda búcsúzó mosolyát és a tapasztalatot, hogy művészetet csak úgy lehet teremteni, ha művészi törekvéseit és céljait szellemükben élve valósítja meg az ember, s értük égve olyan atmoszférát teremt, mely magához vonza a rokonlelket. * * * Néhány perces megálló Balatonfüreden egy népművészeti termékekkel és emléktárgyakkal zsúfolt bolt előtt. A bolt lelke Lipták Gáborné, az ö területe és vesszőparipája a népművészet. Rosszul fejeztem ki magamat, a vesszőparipa haszontalan szenvedélyt, oktalan játékot is jetethet, nála viszont nemes élettartalomról és művészi szenvedélyről van szó. Teremtő szenvedélyről, hogy egészen pontos legyek. Maga a kis bolt a környéken élő művészek — írók, szobrászok, festők — megállóhelye, erre jártukban be-benéznek és elbeszélgetnek. Amolyan kis irodalmi szalon a boltocska, úgy hallottam Illyés Gyula kerékpárján szokott előtte megjelenni, hogy betérjen egy kis eszmecserére. További utunkon Tihany felé két magányos házat láttunk a domboldalon, az egyik Borsos Miklós szobrászé, a másik a Passúh Lászlóé . Itt lakik — Tihanyban — Illyés Gyula, aztán Németh Lsázló, Bálatonkarattyán Kodolányi János és nyaranként Veres Péter. S íme, a veszprémi élénk szellemi élet titka megfejtve: itt a nagy kékvizű ló pártján az egész vidék a szellemi alkotómunka légkörében él és szépséget, gondolatokat lélegez. * * * Tihany. Borsos Miklós kiállítása az apátság épületének néhány emeleti termében. Szobrok és tusrajzok, tanulmányok. Kiderül, hogy a hideg kő tud mosolyogni, csodálkozni, titkokat sejtető hallgatásban burkolózni és gondolkodni. Borsos modern művész, mély intellektus és erősen absztrahál. Művének néha könnyen hozzáférhető érzés, vagy indulat a lényege, kristálytiszta emberi formájában — ilyen szobrokra szokták az emberek mondani, hogy majdnem megszólal —, máskor meg valami rejtett szépségnek a megérzése, mely ott bujkál a tudat alatt, a szobrász látja és érzi, de az avatatlan néző számára hozzáférhetetlen. Akár az életben, a lényeghez — a jelenségek és dolgok lényegéhez — nem mindenki tud eljutni, ehhez intellektus és intuíciós készség kell. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a nagy művész, aki egyik művében könynyebben hozzáférhető — mondjuk, hogy hagyományos — módszerekkel meg tudja mutatni a lényeget, az a másik művénél is meg tudná mutatni, ha ez az általa meglátott szépség és lényeg ilyen eszközökkel egyáltalán hozzáférhető lenne. Kissé talán felszínes hasonlattal élve azt kérdezném; látott már valaki gondolatot? A nagy művész — értői számára — látha-. tóvá tudja tenni a gondolatot. Ügy érzem, Borsos Miklós ezek közé a művészek közé tartozik, * * * Róluk feltételnül kell írnom, vezetőnk-, ről, Somogyi Mariannáról és férjéről, Kasza Lászlóról. A Fejesvölgy Veszprém környékének egyik legszebb része, zúgó fenyőivel, színi pompájával és levegőjével megragadja az ember képzeletét. Itt létesítették 1958-t ban társadalmi munkával a Kittenberger, Kálmánról elnevezett Növény- és Vadasparkot. Jóformán a semmiből kezdték, S ma ott tartanak, hogy európai viszonylati ban is számon tartják a Vadaspárkot, és Magyarországon csak a budapesti Állat-, kert versenyezhet vele. A Vadaspark igazgatója Kasza László, Legközelebbi segítőtársa a feleség, So-, mogyi Marianna. Azt állítják, szeretettel és gondoskodással minden állatot hálás ragaszkodásra lehet bírni. A Vadás park nőstényfarkasa, Maugli „beszélgetni“ tud Kasza Lászlóval. Idegei nek előtt néma, fel alá futkos ketrecében, de ha az igazgató szólítja, mély torokhan-' gon, vagy szenvedélyes üvöltő kiáltással válaszol. Neki a kölykét is megmutatja. Senki másnak, csak neki. A farkaskölyök benn heverész a barlangban, de ha Kasza' igazgató kéri, Mauglit, hogy mutassa meg, a farkasmama kihozza a csetlő-botló apró-, ságot és megmutatja. A kert két éves oroszlánkölykét úgy simogatják mindkét-, ten, mint egy doromboló, nagy macskát, Kedvencük Böbe, a csimpánzleányzó. Böbe sok minden emberi dolgot tud, intelligens lényhez méltóan kanállal eszik, ki-, fűzi és befűzi az ember cipőjét, A vidéket uraló „néprajzos“ hangulat itt, a Vadaskertben is terem gyiimölcsö-. két. A lassan kipusztuló félben lévő mai gyár marhák karámja mellett nádból eredeti szárnyék, pásztorkunyhó és a régi pásztorélet sok egyéb emléke épült fel, hogy egységes és összefüggő képet kapjon a látogató a ridegpásztorok életéről. Nem tudom visszaadni minden veszpréi mi emlékemet, sok reflexió ösztönösen eh rejtőzött a tudat alatt. A lényeget, úgy gondolom, sikerült rögzítenem, hogy ön-, ként vállalt feladatomnak megfelelően to-, vább. adjam tanulságul, okulásul. 11
