A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-20 / 25. szám
VSÍ l'j III: 21 fii totállal !ät Gárdonyi Géza le«;nérr.lwűbb, legtöbbet Játszott népszínműve, A bor, ami zsánerét illési a Jobbak közül való. A századforduló éveiben nem éppen véletlenül látták benne egyesek a népszínmű megújhodását, hiszen az árvalányhajas, „csepegő“, agyonstilizált népszínművekkel szemben valóban reálisabb paraszt ábrázolásra törekedett, komoly társadalmi problémára Irányította a figyelmet s csírájában bizonyos rokonságot mutat már a mórlczl parasztábráxolással. A bornak tehát irodalomtörténeti szempontból is elvitathatatlan érdemei vannak, bár aktnalitása ma, dramaturgiai szempontból nehezen indokolható. Hosszú életét inkább a műkedvelő színjátszásunkkal kapcsolatos objektív nehézségeknek köszönheti, semmint belső értékeinek, hiszen mindannyíunk előtt ismeretes a görcgáboros — durbintssógoros parasztábrázolás eltévesztett, torzító volta. Mindezek a gondolatok a Csemadok szenei színjátszécsoportja bemutatója kapcsán kívánkoznak tollhegyre, annál inkább, mert ebben az esetben a színművel kapcsolatos fenntartásainkat! súlyosbítja az elhibázott rendezői koncepció, mely háttjérbe szorítván a színmű valódi értékeit, vígjátékot, sőt helyenként burlesxket próbált kreálni belőle. Magyarázható ez részben azzal, hogy a rendezés felelősségteljes munkáját, egymást váltogatva, több rendező Is végezte, ami már eleve kizárja az egységes és helyes rendezői felfogás lehetőségeit. Mindettől eltekintve a műkedvelőknél sxokásos, átlagosnak mondható előadást láthattunk, sőt kiemelkedő alakításokról is számot adhatunk elsősorban Füzesi József jól eltalált, mértéktartó Mihály gazdáját, Füzesi jőzsefné özv. Szunyoghnjéját, Kropacsek Antal hl-Felvó'.oiünkön a színmű egyik Jelenete. (Füzesi Józsefnő, Füzesi József és Pereszlényi Klára) Kropacsek A. felvétele teles „baromdoktorát“, Füzesi Terézia tűzrőlpattanf Eszterét s Mák Anna Roziját illetően. Az epizódszerepekben jól érvényesül Koska Mária ős Gébéi Ilona. A kezdők közül a legnehezebb feladat talán a Baracsnét alakító Pereszlényi Klárára hárult. Fő erónye a szöveg imponáló, pontos Ismerete, kulturált beszédtechnikája. A színpadi mozgást illetően csak ennyit: Lelkiismeretes tannlás, idő, rutin kérdése, az előfeltételek adva vannakl A végén szokásos „néhány biztató szóra“ talán nincsen siükség. A csoport határtalan lelkesedése, akarása a biztosítéka annak, hogy a jövőben színvonalas, a szenei műkedvelők hagyományaihoz méltfi előadásokban lehet részűnk. P. I. Á lévai vár Omladozó falak A várfal alatti forgalmas út a halló kövek miatt szinte már életveszélyes. S figyelmeztető táblákon kívül sehol egy jelét sem látni a műértő kéznek, a preventív munkának. Pedig az omladozó falak évszázadok gazdag történetének ránk maradt emlékei. Csók Mátétól Vak Bottyánig A lévai várat a XIII. század második felében építették s Csák Máté hatalmas kiterjedésű birodalmúnak legdélibb erődítménye lett. A vérről szélé első Írásbeli feljegyzés 1318-ből származik. Csák Máté halála után hűséges várkapitánya, Klstapolcsányi Gyula 1321-ben kénytelen volt a várat átadni Károly Rébert királynak. 1395-lg aztán várnagyok voltak a vár urat, ekkor Zsigmond király Sáról Lászlónak adományozta. A Sárói család, amely később felvette a Lévai Cseh nevet, kisebb megszakításokkal 1353- Ig volt a vár birtokosa. Léva és a környék lakosságának élete elválaszthatatlanul öszszeforrott a vér sorsával. A hatalmas birtokkal rendelkező várurak kegyetlenségeit, zsarolésait, a vártért folytatott gyakori harcokat az egyszerű nép sínylette meg legjobban. A Lévai család kihalása után a vár királyi tulajdonba ment át, majd 1558-ban az egri vár hőse, Dobó István kapta meg. A várudvarban máig is használható állapotban áll egy hatalmas reneszánsz kastély, amelyet Dobé építtetett. Ekkor már Léva is a török ostromok ás fosztogatások veszélyében élt s bár a megerősített vár ellenállt a törökök támadásainak, a város és a környék lakossága állandó rettegésnek, szenvedéseknek és kegyetlenségeknek volt kitéve. 1804-től Kollonich, 1840-től Csáki László földesúri volt a vár, Mindkét várurat, mint a nép jótevőjét őrizte meg a hagyomány. 1863. november 2-án sikerült a törököknek birtokukba venni a lévai várat, melyet Bartakovics Gáspár várkapitány harc nélkül adott át a túlerőben lévő Ahmed Kőprlll vezette török seregnek. A török uralom azonban még egy évig sem tartott Léván, mert 1664 júniusában a császári sereg de Souches generális vezetésével elűzte őket. A kudarcba nem akartak belenyugodni s júliusban negyvenezer főnyi sereggel megindultak Láva ellen. A császári csapatok azonban 18B4. július 19- én nagy harcban diadalmaskodtak felettük s ezzel végleg megszűnt a törökök önkénye Léván át környékén. Az ütközetben elesett a lévai várkapitány', Kobáry István U, akinek emlákát máig is ntca őrzi Láván. A sokat szenvedett nép a (Örök veszély után sem élhetett nyugodtan. A várért állandó harcok folytak. Előbb Thököly Imre felkelő csapatai vették be 1676-ben, majd 1703-ban Ocskay László vezetésével Rákóczi kuruc csapatai. Evekig tartották a kuruc-labana harcok a vár körül. 1709-ben, amikor II. Rákóczi Ferenc felkelő csapatai Trencsénnál vereséget szenvedtek, Vak Bottyán tábornok az előzőleg Rákóczitól kapott lévai várat az általános visszavonoláskor felrobbantotta, hogy többé a győzteseknek se legyen hasznokra. Műemlékek megbecsülése Több mint 250 éve mállaszfja za idő vastaga a kemény falakat. Viszont most már talán csak néhány évig kell várni és szakemberek veszik gondozásukba az elhanyagolt lévai várat. jelenleg a JNB iakola- és kultárügyi osztályán a komplex beruházási terven dolgoznak. Az elkövetkező 6—7 esztendőben kerülne sor a vár konzerválására s a várhoz tartozó épületek átalakításira, amelyekben múzeum, levéltár, szakkönyvtár, csillag vizsgáló stb. kapna ehelyezést. Történelmünk és műemlékeink megbecsülését mindennél jobban igazolná a fenti tervek megvalósítása. SÁNDOR KAROLY
