A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-06 / 23. szám

Az elmúlt hetekben az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a szovjet rádiócsillagászok olyan jeleket fogták fel a világűrből, amelyek — esetleg mesterséges eredetűek: mintha egy távoli civilizált világból érkeztek volna. Mindenesetre érdemes ezt a kérdést mindenképpen — elméletileg föltétlenül — közelebbről megvizsgálni. Arról van szó: egyáltalán vannak-e földönkivüll civilizációk: s ha igen: akkor merre keressük ezeket? Aztán létesfthe<tünk-e velük kapcsolatot, és hogyan?

Kezdetben a fantázia járt elöl. A huszonhárom évszázaddal ezelőtt élt Metrodosz görög bölcstől a XX. századi Flammarionig minden évszázadban megtaláljuk a földön kívüli élet hirdetőit, Lakott Világok sokaságáról álmodtak, közülük nem egy vértanúhalált halt: mint Giordano Bruno. Sohasem tudták elképezlni, hogy a kozmosz ürslvatagában a Föld volna ez egyetlen lakott bolygó. Állításukat azonban bizonyítani nem tudták. Századunk elején ismerték fel, hogy a csillagokon élet nem lehetséges, ez csak a Földhöz hasonló bolygókon születhet: ezért más csillagok bolygórendszere után kellene kutatni. (Napredszerünk többi bolygója magasabb rendű élet szempontjából egyáltalán nem vehető figyelembe, még a Mars vagy Venus sem.)

De hát hogyan lehetne felfedezni akár csak a legközelebbi csillag bolygórendszerét, amikor egy képzeletbeli utazás a legközelebbi csillagig még fénysebességgel is 51 hónapig — 4,25 évig tartana; a legközelebbi csillag távolsága tehát 4,25 fényévi Ez a távolság kereken 270 000-szer nagyobb, mint a Föld távolsága a Naptól. Továbbá: a Földről nézve minden csillag magányosnak látszik, mert az esetleges bolygók halvány fénye egyszerűen belevősz a központi csillag sugárözönébe. Ilyen távolságból bolygók után nyomozni olyan kilátástalan feladat, mint egy erős katonai fényszóró körül röpködő legyet meglátni — 270 kilométer távolságból.

A csillagászat mégis megoldotta ezt a kilátástalannak látszó problémát. A közeli csillagok bolygóit nem közvetlenül, hanem közvetett módszerrel keresték, és több esetben meg is találták. Egy magányos csillag útja mindig egyenes lesz a vllágtérben, ha viszont bolygók keringenek körülötte — bár ezek nagy távolságból nézve láthatatlanok maradnak — akkor a csillag minduntalan letér az egyenes útról. Útja hullámvonal, esetleges fűrészfoghoz hasonló alak lesz, mert sötét kísérői, láthatatlan útitársai vonzóerőt gyakorolnak rá.

A kozmosz összes naprendszereinek számát természetesen nem lehet meghatározni, de ez nem is szükséges. Jól elhatárolható kisebb egységünk van, egy önálló csillagsziget a mi csillagredszerünk, a Tejútrendszer, más néven a Galaxis. Ez a 100—200 milliárd csillagtagot számláló, spirális szerkezetű vllágsziget egy lencse alakú térrészt tölt ki. A továbbiakban csak a mi csillagvárosunkon belül végzünk számításokat. Csillagunk a Nap, e kereken 100 000 fényév átmérőjű és helyenként 10—15 ezer fényév vastagságú csillagrendszer szürke átlagpolgára. Helyünk se kiváltságos: a Nap a Galaxis pereméhez közel halad, kereken 30 000 fényévre a rendszer középpontjától.

A cslllagflziika tudománya és a csillagok fejlődésének törvényei arra tanítanak, hogy a napszerü átlagcsillagok életében a bolygórendszerek keletkezése gyakori és egyáltalában nem ritka vagy kivételes esemény. Statisztikai számítások szerint a Galaxis összes olyan csillagainak száma, amelyek körül bolygók keringenek, 40—80 milliárdra tehető.

Idegen civilizációk

Az élet hordozására alkalmas bolygórendszerek száma tehát igen nagy. Most már feltehetjük az egyik legfontosabb kérdést: hány bolygón lehet magasabbrendü élet, hány távoli civilizáció lehet?

A földhez hasonló természetesen nem keletkezhet akármilyen bolygón, csak oxigéntartalmú és nem mérgező atmoszférába burkolt, vízzel rendelkező és csillaguk mérsékelt hőmérsékleti zónájában keringő földtípusú égitesten születhet. Föltehetjük, hogy minden Idegen napredszerben akad ilyen bolygó, sőt olyan is, amely magasabb rendű életet hordozhat.

A Föld korát általában 4,5 milliárd évnek

vehetjük, ám e rendkívül hosszú Időből csaknem két milliárd évig élettelenül keringett a Föld. Az élet kezdeteitől a fejlődés 2 milliárd éves szakadatlan lánca vezet az emberig. S bár társadalom mér évezredek óta létezik a Földön, kozmikus tényezőnek alig néhány éve számítunk. Még tíz évvel ezelőtt is hiába igyekezett volna kapcsolatot teremteni velünk egy távoli társadalom: estetleges rádló-hívójelelk itt süket fülekre találtak, nem voltunk egyenrangú polgárai a kozmosznak. A kapcsolatot keresü partnerek érdeklődése — válasz híján — lassan elsorvadhatott.

Éppen ezért a Föld embere reálisan csak esetleges társadalmakkal kereshet amelyek most a miénkkel egyidejűleg, magas fokú kultúrával, technikai civilizációval, kozmikus kapcsolatok felvételére alkalmas tudománnyal rendelkeznek: velünk egyenrangúak, vagy éppen fejlettebbek, mint mi. Mivel a Galaxis csillagainak kora különböző, 10 milliószámra lehetnek olyan bolygók, amelyek fejlfett társadalma túljutott a zenitjén, kozmikus érdeklődésük elszürkült, vagy meg is szűnt, esetleg maga a civilizáció is elpusztult. S olyan csillagok is akadhatnak, amelyek bolygóin az élet még nem született meg, vagy most van születőben. Megint mások a fejlődés legkülönbözőbb szakaszán lehetnek.

Tehát a kozmikus kapcsolat szempontjából számításba vehető bolygórendszerek száma alaposan lecsökken, de még így Is

2—3—4 millió olyan csillag lehet, amelynek bolygóin az említett igényeinket kielégítő magasabb rendű élet létezhet. Kereken 3 millió velünk egyenrangú vagy fejlettebb civilizációval, kozmikus partnerrel számolhatunk, akik kozmikus kapcsolat felvételére alkalmasak. Lehetséges az is, hogy több civilizáció kapcsolata révén valahol a világegyetemben már létrejött az általuk oly sokszor megálmodott „lakott világok szövetsége“.

Üzen a Föld

Hogyan kapcsolódhatnánk be ebbe a feltételezett kozmikus közösségbe? Hogyan keressük ki a szüntelenül hullámzó csillagtengerből a 2—4 milliónyi igazgyöngyöt?

A földi fejlődés ütemét átlagosan ’tekintve: legjobb, ha olyan csillagokat válásztunk ki, amelyek a Naphoz hasonló korúak, azonos fizikai tulajdonságúnk (6000 fok felszíni hőmérsékletű, sárgafényfl törpecsillagok). Feltehető, hogy ezek bolygóin az élet azonos fejlődési szakaszig Jutott.

Két naptípusú csillag irányába öt évvel ezelőtt sugározták az első rádiójeleket az úgynevezett OZMA terv keretében. A két célbavett égitest: az Eridanus csillagkép „epszilon“ Jelzésű csillaga és a Cetus (Cejhal) „tau“ jelű csillaga. Feltételezzük, hogy e két csillag körül bolygók keringenek és egyiken-másikon civilizált társadalom létezik. (A ténylegesen ismert nyolc másik naprendszerrel nem kísérleteznek, mert központi égitesteik többnyire vörös fényű, hűvös törpecsillagok, a Napnál Idősebbek, bolygóikon magasabb rendű élet valószínűtlennek tűnik.)

A két említett csillag távolsága 10—12 fényév. Mivel a rádióhullámok, terjedési sebessége azonos a fény sebességével, egyegy üzenetváltás — siker esetén — 20—24 évig tartana. Ha az említett csillagok bolygóin talán magasabb rendű élet van, akkor Jelzéseinket megérthetik s rá választ Is küldhetnének.

Nem valószínű, hogy a Föld első kísérlete mindjárt eredményes lesz, de egyszer ej kell kezdeni valahol és valahogyan. Tíz vagy száz év múlva automata rádióállomások százai sugározzák majd a Föld szignálját száz és száz kiválasztott csillag felé.

6