A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-06 / 23. szám

£ JÓKfil-NAPOK UTÁN

A megalakulásénak 700. évfordulóját ünneplő Komárom városában, a Szakszervezetek szákházában ás a Magyar Területi Színház színpadán egy tíz napig tartó fesztivál folyamán színjátszó-együtteseink, irodalmi színpadjaink, vers- ás prózamondóink legjobbjai matathatták be tudásukat ás adhattak ádes anyanyelvűnkön tanulságot az Igazat, a szápet, a fennkOltet hirdető szó nemzetfenntartó erejáról, a szocialista kultóra új embert formáló felsóbbrendttságáról.

Vajon mindenben beváltotta e ez a találkozó a beláje vetett reményeket, vajon elmondhatjuk-e, hogy a tavalyi fesztiválhoz, az elsó jókal-napokhoz képest javult színvonala — elsősorban erre a kérdésre kell felelnem. Annak ellenére, hogy voltak hibák, melyek felett nem szabad napirendre térni, s nem szabad szemet hunyni, határozott igennel szeretnénk telelni, mart a darabválasztás elégtelenségét — amelyról a viták folyamán helyesen sok szó esett és ami kissé felbillentette az egyensúlyt — annyi jeles pozitívum akadt, mint az irodalmi színpad-mozgalomnak erőteljes elóretórése, kulturális életünk frontján, a fiatalok tómeges megmozdulása, az énekkarok Ígéretes bemutatkozása, hogy bátran állíthatom: a találkozás túlszárnyalta várakozásunkat.

A tehetségnek micsoda bOséges áradása, a kultúra új és új forrásainak milyen széphangú csángó csobogása, hosszú-hosszú hónapok ernyedetlen munkájának milyen szlvet-lelket gyönyörködtető aratása, Ízes és Ígéretes termése. Am szOgezzük le ugyanekkor, VDrOsmarty, jókul és Madách nevét szívesen láttuk a szinlapokon, de talán a körülmények kényszerű találkozása következtében a kelleténél tObb volt az ón. polgári dráma, a korszerű, mai mondanivaló kárára túltengett a haladó hagyó raány a színpadon, és ez orra Int, hogy a jOvóben fokozottabb figyelemmel kell kísérniük, mire készülődnek színjátszóink, mit vettek tervbe és mit kell Irányító, tanácsadó munkánkkal eróteljesebben megvitatnunk és szorgalmaznunk, hogy a korszerű, mai mondanivaló túlsúlyra jusson.

jOvóbeli feladataink élén talán elsősorban az áll, hogy olyan darabokkal foglalkozzanak színjátszóink, amelyekben a közösség érdekén van a hangsúly és azon a harcon, amely a társa dalml igazságosságért folyik.

Röviden az eredményekről, űrömmel töltött el a lévai színjátszók szereplése. Igényesek voltak a darab választásánál, összjétékban és egyéni teljesítményekben olyan előadást produkáltak, amelyben a neorealista olasz szerzó haladó mondanivalójakellően érvényre jut. Örültünk a rozsnyóiak kezdeményező kedvének, hogy szlovákiai magyar szerzőt juttattak szóhoz színpadjukon. Külön köszönet illeti a rozsnyói fiatalokat, akik Vörösmarty Csongor és Tünde c. halhatatlan drámai költeményének bemutatásával példát adtak diákifjúságunknak, örvendetes volna, ha a jövőben miinél többen követnék ezt az utat, mely irodalmi múltunk nagy örökségének mérföldkövei mellöl indul és jelenünkig Ível. Rozsnyó a Munkás-énekkar fellépésével is igazolta, hogy kulturális életünk egyik központjává nótt, ahol öszszefogás, Ugybuzgóság, áldozatkészség, önzetlen munkavállalás, lelkesítő eredményeket hozott létre.

ürültünk a tehetséges dunaszerdahelyl színjátszóknak, hogy ismét találkozhattunk itt velük, ugyanígy a komáromiaknak, hogy az itt válságba jutott, megrekedt műkedvelői színjátszást kimozdították a kátyúból.

A szepsleknek gyengébb szereplésük ellenére Is helye volt a seregszemlén, mert rajtuk mérhetjük le, hol tartanak az élenjáró csoportok mögött felsorakozó kisebb lehetőségű és gyengébb csoportok, hol és miben kell segítségükre lennünk, hogy munkájuk megjavuljon. Az Irodalmi színpadok közül legjobban a rimaszombati vizsgázott. Hazai szorzók verseiből állították össze műsorukat és színvonalas gyakorlott versmondásukkal a legjobban tettek eleget az Irodalmi színpadok különleges követelményének.

De jól szerepelt a bratislaval magyar középiskola és a Déryné színkör közös csoportja, Madách Tragédiájának néhány hatásosan bemutatott képével. Nem vitás, helyes úton járnak az Ipolysági csoport józsef Attila Körének kezdeményező tehetséges fiataljai, amikor műsorukban a szép szó erejét hirdetik, nyelvünket pallérozzák, Irtják a gyomot és dudvát mindennapi beszédünkből és örvendetesen szaporodó nézőinknek haladó eszméket sugallnak.

Hadd mondjak itt végezetül köszönetét a Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet, a MATESZ nevében a városi és Járási szervek dolgozóinak, a MATESZ dolgozóinak, technikusainak, akik a seregszemle sikeres lefolytatása érdekében fáradoztak, rendezőknek, színjátszóknak énekkari vezetőknek és énekeseknek, színpadi munkásoknak és a többieknek mind, akik önzetlen munkájukkal ünnepivé tették ezt a tíznapos találkozót, EGRI VIKTOR

4

Amerikai sxupersx0nlk.ua bombázóik bevetésre indulnak észak-vietnami célpontok ellen. A felvétel ss egyik gép pUótafőlkéJéböl készült.

Egy gyarmatosítás • Egy megszállás • Két háború

GYARMATOSÍTÁS. Rlgault de Genouilly francia tábornok lSSg-han kikötött Hanságban és csakhamar elfoglalta Saigont. 1073-ban Garnier tábornok bevette Hanoit. Később megindult a francia—kínai héberé Tonkínért, amelyet Franciaország nyert meg. 1899 Óta Vietnam as én. Francla-lndokfna résxe volt.

MEGSZÁLLÁS. A németbarát vichy-1 francia kormány lehetővé tette a Ispánok száméra, hogy bevonuljanak Indokfnába A japánok 1940. szeptember S-én Lange Son térségében léptek Vietnam földjére. Az orsság kettős iga síé került. Egy, a franciákkal 1940. szeptember 22-én megkötött szerződés értelmében japán fissak-Vletnamot is megszerezte. A népi ellenállási mozgalom leszerelésére 1945. március 10-én kihirdette Indokína „függetlenségét".

A VDK MEGALAKULÁSA — 1948 augusztusának közepén Ho SÍ Mlnh partizánjai egész Vietnamban átvették a Irataimat áz 194S. szeptember

2-án a három vietnami oraségrézzből — TonkinbAl, Annámból éa Kokinkínéból — megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

ELSŐ AGRESSZIÓ. A japán caapatok likvidálásának ürügyén Vietnamban angol és francia egységek szálltak partra. Mér 1949. szeptember

13-án elfoglalták Saigont éa később Dél-Annamot, egéezen a lt. szélességi fokig. A dalati ét fontalnebleeul konferenciák után 1948. március 0-án egyezséget fiiak alá, melynek értelmében Franciaország elismerte Vietnam, mint független állam létét, az Indokínai államszövetség keretein belül. A francia csapatok által megszállt Dél-Vlatnam sorsáról referendumnak kollolt volna döntenie.

MÁSODIK AGRESSZIÓ. Az egyezményt 1848. december 19-én kötötték meg. de még ugyanebben az évben Franciaország fegyveres témádéit intézett a VÖK ellen. A népi kormánynak a dzsungelba kelleti menekülnie. Franciaország 1949-ben segítséget küldött Bao Dej volt annaml császárnak. A népi erők fokozták ellenállásukat: 1954. májtu 7-éu elfoglalták Dian Blen Phu erődöt, amelynek közvetlen kihatása volt e nyolcéves háború befejezésére.

A GENFI INDOKlNA-KONFERENCIA. 1954. július 20—21 között egyezményeket írtak alá, amelyek érteimében Vietnamot két részre osztották, nagyjából a 17. izéleeségl fok mentén; az egyeamény ugyanakkor kimondja, 'hegy az országot választások után két éven belül egyezltenl kell, éa megtiltja bármiféle idegen csapatok beavatkozásét Vietnamban.

AMERIKAI AGRESSZIÓ VIETNAMBAN. Még a genfi egyezmények aláírása alőtt az USA Ngc Dinit Diem-et szemelte ki mlnlezterelnöknek, akinek segítségével később elűzték Bao Dajt éa Dél-Vietuamot köztársasággá kiáltották ki. Megakadályozták a választásokat, amelyek ntén a két országrészt egyesíteni kellett volna, mart féltek, hogy — amint Elsenhower emlékirataiban bevallja — a válaeztiaoétat Ho 81 Minit pártja nyerte volna mag. A népellenes kormányok támogatása később nyílt héberévé {«Jolt a dél-vietnami nép ellen, éa est a héberét az USA ki akarja terjasztenl a VDK ellen la.

Amerikai „«lekértók“ agy Saigont lokálban