A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-06 / 23. szám
Automobilizmus és egy további izmus Nemrég egy (csípős, de ártalmatlan) vicc — az autó definíciója — forgott közszájon. Eszerint az autó olyan tömegközlekedési eszköz, amelyben a dolgozók utaznak képviselőik révén. Régi, ugye? Csak azért hoztuk fel, hogy könnyebben megállapítsuk, vajon azokban az autókban, amelyek oszlopokba verődve minden vasárnap Bratislavából Vaskutacskára tartanak, a dolgozók képviselői ülnek-e. Vigyázat, a kocsioszlopokra gondolunk — nem azokra az egyes gápkocsizókra, akik elsüvitenek mellettünk, hogy valahová eljussanak, ott kiszálljanak és ismét máshová vitessék el magukat. Azokra az oszlopokban vánszorogva haladó, csillogó autókra gondolunk, amelyekben kicicomázott társaság foglal helyet ás a csillogó ablakokból csillogó pillantásokat vet kifelé, amelyekből világosan kiolvasható: nézd, világ, nekünk autónk van, az autó a mienk, mienk az autó, ml utazunk, mi vagyunk valakik, ml, mi, mi... A büszkék büszkén büszkélkednek, csak egyvalami rontja (jogos) örömüket — hogy az út körül, az út mentén és az úton, amelyen kocsijukkal felvonulnak, nem áll, az irigységtől, ámulattól nem fehéredik el valamennyi ismerős, szomszédjuk és munkatársuk és nem kiáltja fennhangon: Üdv nektek, szerencse fial, ti nagyok, autótulajdonosoki Egészen hatásos dolog lenne, ha valaki a tehertazlra (mondjuk három gépkocsi ára) könyvet rakna fel, és vasárnap bejárná vele a várost meg a közeli környéket és ezt kiáltozná, persze a pillantásával: nézzétek: ki vagyok én, nőzzétek, mink van. Korok és nemzedékek szellemi öröksége, mindennek a legjava, amit a világ ismer és kitalált, az enyém, enyém, enyáml Azonkívül, hogy egy ilyen könyves kirándulás egy kicsit kényelmetlen, a könyvtárral rendelkező emberek rendszerint okosabbak, a könyveket műveltségük gyarapítására és — nem propagáclóra — használják. Ha viszont nem az okosabbak közé tartoznak, kényelmesebben Intézik el a dolgot. Lakásuk, irodájuk ajtajára afféle névtáblát biggyesztenek: Dr. X. T. mérnök, professzor, az ilyen és ilyen tudományok kandidátusa, sok mindennek az Igazgatója (már csak az hiányzik, hogy odaírják: szeretett apa, fórj, gyermek vagy testvár). Elkanyarodtunk az automobilizmus útjairól és eljutottunk az olyan emberekhez, akiknek a gépkocsi (vagy valami más) nem gyors és kényelmes közlekedési eszköz, hanem csak arra való, hogy kifejezhessék saját énjüket és a többi „nyomorult“ plebs fölé képzeljék magukat. Olyan helyzetbe kerültünk, amelyben a dolgok megszűnnek eredeti céljukat szolgálni, és teljesen váratlan jelentőséget kapnak: a villanyborotvánál nem az a fontos, hogy borotválkozni lehet vele, hanem, hogy a TUZEX-ból való; a géplrónőnek a hivatalban nem az a fő hivatása, hogy Írjon, de hogy hivatalnoknő legyen, olyasmi, aki többre tarthatja magát egykori kolléganőinél, akiket az üzletekbe és fodrászműhelyekbe sodort a sors. , A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületánek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztő bizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik József, Lőrlncz Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-398, telelőn 833 04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és leválkázbesltő. Külföldre szóló előfizetőseket elintéz: PNS — Üstredná expedlcia tlafie. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dl) negyedévre 19.80 KCs, félévre 39.— KCs, egész évre 76.— KCs. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-13*3142B Ha az autózés, az autóvezetés szenvedélyét automobillzmnsnak nevezzük, az embereken való lovaglás szenvedélyét, emberek „vezetését“ minek hívjuk — homomobllizmusnak? Gondolhat, ki mit akar és csikorgathatja tetszése szerint a fogét — megmaradunk ennél a mi sajátos terminusunknál. v A homomoblllzmus lényegesen egyszerűbb és olcsóbb az automobilizmusnál. A „hajtási engedély“ megszerzéséhez nem kell különösebb képesítés, csak egy Jó adag primitivizmus, amelyet örökölni lehet, vagy el lehet nyerni más módon. A „közlekedési eszközért“ semmiféle adót nem kell fizetni, a köbtartalom után sem, úgyhogy egyre megy: egyetemi tanáron avagy egyszerű népautón utazunk-e. A homomoblllzmus mennyiségre egyforma, csak minőségben tér el — aszerint, milyen állást tölt be az, aki a homomobilizmust fizi. Minél magasabban áll e nemes sport kedvelője, annál finomabb és körmönfontabb módszereket alkalmaz, annál nehezebb megállapítani, hogy e sportszakosztály tagjai közé tartozik. Am ne keressük a példákat — túl magasan. Az állomásra tartó villamosban egy Idősebb, kótyagos férfi utazott. Egész úton és az egész villamosnak azt kiabálta hogy ő lapáttal dolgozik, egész életében lapáttal dolgozik és kérges a tenyere, mert lapáttal dolgozik. Hogy el ne feledjük, büszkén kiabálta ezt, a lapáthoz tartozása arra jogosította, hogy a privilegizáltakhoz tartozónak érezze magát. Szerencsére a kocsiban nem egy homomobilista kalauz uralkodott — vagyis olyan, aki nem azért kalauz, hogy jegyet adjon és a rendet fenntartsa, hanem azért, hogy mindenkivel éreztesse, mégpedig minél hangosabban és érthetősben, hogy ő uralkodik a néhány négyzetméteren — Így aztán lapátos emberünk szerencsésen kijutott az állomásra. Emlékezetünkből lassan már kiesnek azok az idők, amikor zsírosparasztok, magángazdálkodók Is voltak. Amíg egy ilyen gazda csak kis- vagy középparaszt volt, úgy etette és gondozta lovait, hogy bírják a munkát. Később, amikor elurasodott, arra kellett neki a 16, hogy saját személyét a környezete fölé emelje. Etette, szalagot font a sörényébe, nem fogta munkára, csak hordatta magát vele rátartin, fennkölten — és nemsokára dobra került. A gazdag magánparasztok már rágen eltűntek, de máig tartja magát a szólásmondás: Minél módosabb a paraszt, annál jobb a lovai RUDOLF OLSINSKÍ
