A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-16 / 20. szám
Cseh és szlovák lapjaink az énekkari mozgalom hazai reneszánszáról cikkeznek. De ez a hazai reneszánsz világ-reneszánszban gyökerezik. 1961-ben Debrecenben, s 1964-ben Llangoliene-ban (Anglia) került - sor az énekkarok nemzetközi versenyére, ahol fényesen bebizonyosodott, hogy az érdeklődés megújulása a karéneklés iránt általános, világméretű. Ezeknek az eseményeknek a hatására tudatosították 1964-ben a vokális alkotások VII. jlhlavai szemléje előtt a cseb szakemberek a hazai énekkari mozgalom pangását, s tettek meg úgyszólván a tizenkettedik órában minden tőlük telhetőt a mozgalom megújításáért. S teljes sikerrel. A jlhlavai fesztivál határkő lett. Sajnos, nem vett részt rajta egyetlenegy szlovákiai kórus sem, de eredményeképpen az év decemberében meghirdették a főváros és környéke énekkarainak Bratislava Arany Koszorújáért folytatott versenyét (amelyre két magyar együttes: a Duna utcai Kilencéves és Általános Középiskola énekkara is beneveztek), s ennek az országos forrongásnak, mozgásnak tudható be a dél-szlovákiai magyar énekkarok újjászervezése és eredményei Is. Itt elsősorban a Tanítók Központi Énekkarára, a nagymegyeri énekkarra, s a rozsnyói Bányászkórusra gondolunk, de tudunk a megújult komáromi és kistárkányi énekkarról is. S ilyen pezsgés közepette került sor ez év április 24-én Nagymegyeren a Csallóközi Énekkari Fesztiválra, amely a résztvevők impozáns tömegével s nem utolsó sorban a fellépő énekkarok művészi színvonalával bizonyította a mozgalom életképességét. A fesztivál tulajdonképpen mér 24-én este elkezdődött, amikor is az V. összpontoslté, sét éppen befejező Központi Tanitóénekkar bemutatkozó hangversenyt adott a nagymegyeri közönségnek. A nemrégen, s szólván csak puszta lelkesedésből és ügyszeretetből alakult együttes első nyilvános fellépése volt ez, s tegyük hozzá mindjárt, hogy indítékaihoz méltó eredményt nyújtott. A karéneklésben számomra a tömeg, s a tömeg egyakaratúsöga, egygondolatúsága a legnagyobb élmény. Az ember, ez az élőlények legindividuélisabbja a kórusmű csodálatos műfajúban képes a legteljesebben felolvadni, egyszerre idézve az anyag még tudatelőtti ős-egységét, s a fejlődés egy későbbi távlatét, az egyénenként tovább nem tökéletesíthető tudatok összelobbanását, istenülését. Vass Lajos Jövendölése (a szerző egyébként ezt a művét a Tanító Énekkar száméra írtai) egyenesen ezt a későbbi távlatot villantja tartalomban, tormában s interpretálásban egyaránt. De hatalmas erővel, az egyszerű bemutatkozó hangversenynek jóval nagyobb súlyt, különös, borzongató jelentőséget adva zengnek a Kodály-kórusok: A magyarokhoz, Szép énekszó múzsájához (Ág Tibor vezényli), de a Bárdos-feldolgozások: a Három katonádéi (Janda Iván vezényli) s a Béres vagyok, béres (Vass Lajos vezényli) s a spanyol Rumbala is (Schleicher László vezényli). Semmi kétség: mérce született. Okulásra és összehasonlításra. Mérce, amelyet a CSÍSZ KB Dal- és Táncegyüttesének énekkarától a rozsnyói Bányászkórusig mindenkinek tudomásul kell venni, aki énekkari mozgalmunkban nevet akar magának szerezni. A hangverseny során felléptek a nagymegyeri énekkarok is, szám szerint három: a Csemadok énekkara s a középiskola leánykórusa és gyermekkara. A bevezető Magyarokhoz-t s a befejező Szép énekszó mú-Tőzsér Árpád A bíráló bizottság A második kategóriában a dunaszerdahelyi pionír-kórus Molnáráé vezetésével megosztott első helyet nyert. A tantorjai ápolónők énekkara A szarvai pionír-kor
