A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-09 / 19. szám

VÍZSZINTES: 1. Tőzsér Árpád szlovákiai magyar író, költő „Részlet-halál“ c. verséből idézünk, folytatva a vízszintes 63, függ. 1 és a vízsz. 34. sz. sorban. 14. Alumínium vegyjele. IS. Az emberi test szövetének része. 16. Mutatősző. 17. Város az NSZK-ban. 18. Angol főnemes. 19. Hiányos szakma. 20. Horda németül. 21............. búzakalász, magyar népdal kezdete.

23. Zamatok. 24. Gázló madár. 25. Idegen női név. 26. Ez évi.

27. El. 28. Idegen kettős betű.

29. Ékezettel: szemével észlel.

30. Labda a hálóban (névelővel). 31. Kérdöszó. 32. Havasi legelő (ném.). 33. Betű kiejtve. 34. A függ. 1. folytatása. 36. Hadsereg több idegen nyelvben (fon.). 37. Kikötőváros Algériában. 38. Nagy magyar zeneszerző. 39. Rikító németül (fon.). 40. Több tó. 42. Vonatkozó névmás. 43. Tűzhányó Szicília szigetén (ék. felesi.). 45. Elegem van belőle. 46. Férfinév. 47. A Nyugat-Samoa szigetcsoport egyik tagja (Óceánia). 48. Személyes névmás. 49. DNK. 50. A harc és a háború istene az ókori görög mitológiában. 51. Víz latinul. 52. Angol szeszes ital. 53. Csecsemőhang. 54. Ilyen a méz. 55. Európai nép. 56. Muzsika. 57. Janácsek cseh zeneszerző személyneve. 58. A függ. 50 betűi felcserélve. 60. Tudományok.

61. Tisztesség, becsület (lat.).

83. A vízsz. 1 folytatása. 65. Károly Frigyes. 66. Az öt-tó egyike (USA). 67. Oltalmazás. 68. Vágó szerszám. 70. Fedd. 71, Görög mássalhangzói. 72. Ilyen a jó borotva. 73. Táplálkozni.

74. Tiráda kezdete. 75. Feltételes kötőszó. 76. Csen. 77. Latin elöljáró; jelentése: előtt. 78.

.... Victor, neves francia regényíró (1802—1885). 79. Tojásból, cukorból készült édesség. 80. Borzasztó. 81. Bányaváros Komárom megyében. 82. Lék peremei. 84. Gábor Sándor.

85. Nem értem, ő........... 86.

Csomó. 87. Oj; több idegen nyelvben (fon.). 89. Pénzbeli értékei. 90. Énekhangok. 91. Indulatszó. 92. Osztrák pandúrezredes, Jókai regényhős.

KERESZTREJTVÉNY

FÜGGŐLEGES: 1. A vízsz. 63. folytatása. 2. Fél alma.. 3. Ravasz állat (névelővel). 4. Róza betűi. 5. Könyörög (ék. felesi.).

6. N. T. 7............Mária, magyar

színésznő. 8. Hiányosan elrak.

9. Menetrendi rövidítés. 10. Kicsinyítő képző. 11. Szerény, illatos virág. 12. Magyar író. 13. Vége Londonban (ék. felesi.).

18. Város Ausztriában. 19. Elmés. 20. Kérdőszó. 22. Senki franciául. 23. Forma. 24. Menj angolul. 26. Igenlés. 27. T-betü pótlásával ázsiai ország. 28. Lélek spanyolul. 30. A száj része.

31. Azonos mássalhangzók. 32. Nem erre. 34. Férjem. 35. Fejlődik. 36. Robbanó lövedék. 37. Védelmezek. 41. Női név. 42. Cseh festőművész (1852—1913).

44. Hiányos tiara. 46. Ilyen a fa levele is. 47. Ha ugyan szlovákul. 48. Növendékállat.

50. Tartozik valakinek. 51. Arab pálinka. 52. Svájci város. 54. Ék! 55. öreg. 56. Férfiöltöny kabátja. 57. Fordítva: színpadi kartáncosnő (ang.). 58. Finom műszerész. 59. Árengedmény föl.). 62. Á feje része.

63. Körülvesz. 64. Létezne. 67. Nehéz fém, vegyjele: Pb. 69.

Kínai hosszmértők. 70. Enokes madár. 72. Valamivé fejlődés. 73. Kacsa r=* németül. 74. Tejtermék. 76. Orgia Bécsben. 77. Prágai idegen nyelvű könyvkiadó vállalat. 78. Nagy tengeri

rákfajta. 80. Lendület. 81. Fel« izgatott, zaklatott. 83. Csillagkép. 85. Korszak (ék. felesi.).

86. GÁL 88. Viktor Ferenc. 89. Keresztül. 90. London peremei. 91. Ismeretlen adakozó névjele.

Húsz évvel ezelőtt — tizenöt éves kamasz — ormótlan, negyvenötős bányászbakancsban léptem át a háborús napok és a tavasszal érkező, meleg békés napok határvonalát. Szalmával tömött bakancsaimmal nem voltam egyedül. Körülöttem elrongyolódott, öreg ruhákban, katonacsizmákban és hadi ruhadarabokban jártak az emberek. Hozzánk hasonló nyurga kamaszoknál szinte divatos volt, hogy lerövidült nadrágunkat anyánk —persze más anyaggal — megtoldotta a szárán, hogy tovább viselhessük. Ilyen volt az első hosszűnadrágunk — térdtől kétszínű.

Mindjárt az első napokban munkához fogtunk. Tisztogattuk a szalmával beszórt talajú lakásokat, ahol néhány napja még katonák voltak elszállásolva. Égett a munka a kezünk alatt. A házak megfiatalodtak, a falu szépült, közös munkával csatornáztunk, takarítottuk a szemetet és javítottuk az utakat. Persze á dolgozó embernek enni is kell. Étlapunk nem volt kimondottan változatos, még árpakenyér is szerepelt rajta, ami falun igazán nem volt szokásos, aztán sok-sok burgonya, meg bab (ezeket meghagyta a front), de annál kevesebb hús. A szegényes étlap azonban nem rontott kedvünkön, sokat nevettünk akkoriban és mindenen tudtunk nevetni, még a paprikáskrumpli ebédeken is.

Így éltünk akkor, a béke első napjaiban, hónapjaiban.

Aztán évek jöttek és évek mentek, kemény évek és felszabadultabbak, gazdagodott az étlap és növekedett, vagy időnként csökkent a munkakedv. Könyveket vásárolhattunk már, és itt-ott rádiót hallgattunk. Lapot is járattunk, hogy tudjuk, mi történik a nagyvilágban. Munka volt bőven s az eredményei is egyre jobban mutatkoztak.

Gyárakat kéziünk építeni, kerékpárt vettünk és vasárnaponként moziba jártunk. Kerékpáron karikáztunk be a városba vasárnaponként a futballmérkőzésekre, meg a korzóra és a cukrászdába. Három számmal nagyobb bányászbakancsot már nem jutott eszünkbe a lábunkra húzni, mert csillogó szárú lakkcsizmában, birgeliben, vagy félcipőben jártunk vasárnaponként. Paprikás krumplit elvből nem ettünk — szegényes ételi Fagyos januári reggeleken disznót öltünk és kolbászt csináltunk belőle, vagy felvágottat vásároltunk a hentesüzletben.

Szövetkezeteket alapítottunk és szocialista társadalmat építettünk.

Nem tudom már pontosan, hogy mikor következett be a dolog, de egyszer csak magyarázni kezdtük a fiainknak, hogy milyen világ is volt az a háborús világ, a front és az utána következő szegénység. Hatalmas dolgokat tudtunk mondani a fiainknak ezekről az időkről és megbocsátóan mosolyogtunk, amikor nem értették meg. Honnan is értené, gondoltuk jólesően, nem élt még akkori S ma mindene megvan, ami nekünk akkor nem volt. Honnan ismerné a nélkülözést?

Kissé furcsa volt arra gondolni, hogy lám, felnő egy generáció, amely nem ismeri a háborút, életében pincében nem lakott és soha nem hallotta a zuhanó bomba egyre erősödő sivítésát, a másodpercenként nyolcszáz méteres sebességgel közeledő ágyúgránát vészes fütyülését. Mi lesz ezeknek az alaphelyzet, gondoltuk, az apropo, amelyhez mindent viszonyítani lehet? Mi lesz a végső értékmérő, melyen le lehet mérni a dolgok és jelenségek súlyát, az élet lényegét? Hogyan tanulják meg a biztosított, kényelmes gyerekségük során a mélyebb összefüggéseket, az emberség legalapvetőbb kritériumait?

Mert tagadhatatlan, hogy ekkor már nem éltünk rosszul. Voltak kielégítetlen vágyaink — melyik kor emberének nem lesznek? —de az igények valahogy gyorsabban növekedtek, mint az erőfeszítés mértéke, melyet elérésük érdekében kifejtettünk. Televíziókészüléket és motorkerékpárt vásároltunk. Autóra gyűjtöttünk, házat építettünk. Igen, eredményeinket egyre kevesebb munkával, egyre könnyebben akartuk elérni. Már csak olyan dolgokért lelkesedtünk, melyek Jelentős anyagi haszonnal jártak számunkra. Megtanultunk számolni és elfelejtettük az önzetlenséget.

Bizony, az igényeink nagyon megnövekedtek. Azt mondtuk (és mondjuk): a szocializmus „kötelessége", hogy mindent megadjon nekünk, amire szükségünk van! ]ól van ez így? Véleményem szerint jól, az ember azért épít tudatosan szocialista társadalmat, mert igényes az életmódjával és anyagi lehetősé** geivel szemben. De arról már kevesebbet beszélünk, hogy mik a mi „kötelességeink" á szocializmussal szemben. Kötelességek? .. • nekünk? — kérdezzük csodálkozva . . Néni mondom, hogy sokat gondoljunk a háborús évekre, az ember nem arra született, hogy élete legnehezebb Időszakán töprengjen és ezzel megrontsa napjait. Azért néha nem árt, ha őszünkbe jut a húsz év előtti, ormótlan bányászbakancs. Már csak azért is, hogy, az igényeink és lehetőségeink közelebb kefűljenek egymáshoz. DüflA cyula

15

leauzet (bú&z éa magadjául