A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-03 / 1. szám

4fouszpite*tqer fefete QfÖHjpfß A Hét számára írta: Alekszander Kravec A világhírű fekete ikrát, a kaviárt éppen úgy szedik ki a tok­halak belsejéből, mint a gyöngyöt a kagylóból, azzal a különb séggel, hogy a kagylóban rendszerint csak egy gyöngyszem van, viszont a képen látható óriási vizátokból mintegy 70—75 kilogramm ikrát nyerhetnek. Térjünk vissza felvételünkhöz, mely az asztrahánl Halkon­zerv- és Hűtőipari Kombinát ikrafeldolgoző és szárító üzemének kikötőjében készült. A Volga deltájából és a Kaszpi tenger északi partvidékéről élőhalak szállítására berendezett hajók a tokfélék nagy családjának hét képviselőjét szállítják az asztrahánl kom­binátba: a hatalmas, széles szájú vizatokot, a tompa orrú, nagy fejű tokhalakat és a hosszú orrú, mozgékony csillaghalakat. Ezek persze nem mind olyan nagyok, mint a fényképen meg­örökített példány, de néha még nagyobbak is akadnak a hálóba. A képen látható hal mintegy 600 kilós, de öreg halászok egy tonnásra is emlékeznek. A csillaghalak kisebbek ... Az „aranyhalat“ (valóban aranyhal, mert a halászoknak jóval többet fizetnek érte, mint bármely más halfajtáért s a belőle készült gyártmányok is, érthetően, drágábbak az üzletekben) emelődaru juttatja a feldolgozó részlegbe. Innen két utat tesz meg a hal: húsából szeleteket készítenek, ikrájából pedig... Nézzük, milyen utat tesz meg az ikra. A feldolgozó részlegben az elkábltott, de még flő halból kisze­dik az ikrát, mely rendszerint a hal súlyának 10—12 százalékát teszi ki. Minden egyes hal ikráját külön edénybe teszik, mert ritkán akad két olyan hal, amelynek ikrája Izében, színében és sűrűségében teljesen megegyeznék. Az íkrás edények a nyerstermékek részlegébe vándorolnak. Olyan tisztaság van itt, mint egy műtőben, s olyan pontos mérés folyik, mint egy gyógyszertárban. Az ikrakészltés művészei űzik itt „varázslatukat“. Beszélhetnénk azokról a csodálatos gépek­ről, amelyeknek finom alkatrészei alig észrevehető mozdulattal megtisztítanák az Ikrát a hártyától. Csak... ilyen gépek még egyelőre nincsenek. A maga nemében páratlan géppel, az aszt­rahánl Haliparl Tudományos Kutató Intézet konstruktőrjeinek mintapéldányával most kísérleteznek. A megrendelők igen nagy igényeket támasztanak vele szemben: valamennyi alkatrésze legyen olyan érzékeny, mint a vak ember ujja, legyen biztos, mint a szemsebésiz keze. Az ikrát különleges szitán kell „átpasz. szlrozni“. Ez páratlan szaktudást Igényel. Az „átpasszíírozott“ ikrát hideg vízzel lemossák, megsózzák és csomagolásra előkészítik. 1800 gramm ikra fér egy bádogdo­­bozba, amelynek fedőlapjára a „CAVIAR“ felirat kerül. A töltött dobozok a könnyű sajtolóba .kerülnek, ahol a gyöngy szerű ikra kaviárrá válik. Innen a pasztőröző részlegbe vándorol, ahol 28, 56 és 112 grammos adagokban kis tégelyekbe rakják. A technológiai ciklus ezzel befejeződik. Az ikra fogyasztható. Útja most már a szovjetország üzleteibe és külföldre kerül. Jövő­­re lesz 140 éve annak, hogy az asztrahánl fekete kaviár export­cikk lett. 1825-ben az első küldemény Németországba ment. A fekete kaviár most sok sok európai, ázsiai és amerikai országba, többek között Csehszlovákiáiba Is eljut. Az asztrahánl gyár a maga nemében a világ legnagyobb űzetne. Tavaly annyi kaviárt tériméit, hogy azzal (28 grammos csomagolást számítva) negyvenmillió embert tudott volna megvendégelni. v (APN/ Rontják a halat

Next

/
Thumbnails
Contents