A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 2. szám

Eszem, vagy eszek? Melyik alak a helyes? — kérdezik töb­ben is. Ha csupán erre a kérdésre kellene fe­lelnünk, azt is válaszolhatnánk: mindket­tő jó a maga helyén, a saját szerepében; Az eszem alakot ugyanis mint tárgyas személyraggal ellátott igealakot is szok­tuk használni határozott tárgy mellett, például ebben a mondatban: A kirántott húst eszem. A tárgy határozottságán azt értjük, hogy a tárgyragos alakkal kifeje­zett dolog (jelen esetben a hús] már is­mert a hallgató előtt, volt már róla szó. Az eszek alakot meg olyankor szokták használni, amikor határozatlan a tárgy, vagyis ismeretlen, még nem említett dől-, got kifejező szó az igei állítmány tárgya, például: kirántott húst eszek. Ilyenkor az igének alanyi személyragja van. Tudjuk azonban, hogy a kérdés éppen erre az utóbbi esetre vonatkozik. Arra kíváncsiak a kérdezők, hogy határozatlan tárgy esetén, tehát az alanyi igeragozás­ban meg kell-e különböztetniük a kétféle ragozási típust: az ikest és az iktelent. Vagyis arra, hogy helyes e így ez a mon­dat: Vajas kenyeret eszek, vagy így kell-e mondanunk. Vajas kenyeret eszem. Az ikes ragozási rendszer szerint az úgynevezett ikes igéket ragozzuk, azokat az igéket, amelyek a kijelentő mód jelen idejének egyes szám 3. személyében -ik­ragot kapnak: eszik, iszik, alszik, lakik stb. Ezeknek a ragozása mindhárom (ki­jelentő, feltételes, felszólító) mód egyes számában eltér a többi igétől. A nyelv­tankönyvek és a választékosabban beszé­lők meg is különböztetik még a két ra­gozási típust. Az ikes igéket így ragozzák: (én) eszem, (tej eszel, (öj eszik stb.; (én) enném, (te) ennél, (ő) ennék stb., (én) egyem, (te) egyél, (ő) egyék stb. A beszélők többsége azonban az iktelenek mintájára ragozza az ikes igéket is (fő­ként az 1. és 3. személyben), vagyis így: eszek, eszel, eszik stb.; ennék, ennél, enne stb. egyek, egyél egyen stb. Régen folyik már a vita arról, hogy szükség van-e az ikes ragozásra, vagy nincs, s mindkét nézetnek megvan a ma­ga tábora. Az ikesen ragozók nagy részét még a szülői házban vagy az iskolában rászoktatták, esetleg rákényszerítették ar­ra, hogy különbséget tegyen a két rago­zási típus között. Azóta ők is mereven ragaszkodnak igazukhoz, s talán nemegy­szer el is ítélik azokat, akik nem veszik figyelembe az ikes ragozás megkövetelte különbségeket. Ez utóbbiak viszont azzal érvelnek, hogy ma már nemcsak a nyelv­­járásiasan, hanem a köznyelven beszélők többsége is általában iktelenül ragoz, eset­leg csak egy két alakot használ az ikes ragozásúak közül, így a többségre nem le­het rákényszeríteni az ikes ragozásé ala­kok használatát. Nehéz volna ezekre az érvekre s a fel­tett kérdésre egyértelműen felelni, már csak azért is, mert mindkét tábornak van valami igaza. A vitát nem is annyira a nyelvészek döntik el, mint inkább maga a nyelvhasználat. Az ikesen ragozóknak igazuk van abban, hogy a két ragozási rendszer használata választékosabbá teszi beszédünket, s magát a nyelvet is. Csak­hogy ma már nehéz ezt a két ragozási rendszert különválasztani egymástól, mert a személyragjaik kölcsönösen keverednek. Például az s, sz, z, végzésű igék kijelentő módbeli egyes szám 2. személyű alakjai­ban az ikes ragozás -1- személyragját ta­láljuk: ásol, hozol, viszel, nem pedig ássz, hozsz, vissz. Az 1 végű (botlik, csukl/ik stb.) ikes igék viszont ugyanitt az iktelenek -sz személyragját kapják: botiasz, csuklasz, nem pedig botlol, csuk­lói. A feltételes módban még erősebb a ke­veredés. Még a választékosabban beszélők is irodalmiasnak érzik sokszor az ikes (én) enném, (te) ennél, (ő) ennék alakokat, s az (én) ennék), (te) ennél, (ő) enne alakokat használják helyettük. A felszólító módú ikes (én) egyem, (te) egyél, (ő) egyék, alakok helyett szintén gyakoriak az (én) egyek, (te) egyél, (ő) egyen alakok. A választékosabban beszé­lők egy része szívesebben használja 1. sze­mélyben az ikes ragozású egyem alakot, de a 3. személyű egyék helyett inkább egyen-t mond, mert az előbbit nyelvjárá­­siasnak érzi. Egyes nyelvjárásokban ugyanis az iktelen igéknél is megtaláljuk ezt a ragot: Menjék (kend) haza. De nemcsak a két ragozási rendszer ke­veredése nehezíti meg az ikes igék sza­bályos használatát, hanem az a körül­mény is, hogy sokszor nem könnyű el­dönteni, melyik ige ikes, melyik iktelen. Például a tündöklik igének ismerjük a tün­dököl alakját is. Még itt megoldhatnánk a kérdést azzal, hogy az egyiket az ike­­sek (tündöklőm) stb., a másikat az ikte­lenek (tündöklő stb.) szerint ragozzuk. Vannak azonban olyan igéink is, amelyek csak a kijelentő mód felen idő egyes szám 3. személyében jelentkeznek — ik raggal, az 1. és 2. személyű alakjuk az iktelen ra­gozás személyragjait kapja: hullik, de hul­lok, hullasz; megjelenik, de megjelennek, megjelensz. Mindkét igének ismerjük az iktelen (hull, megjelen) 3. személyű alak­ját is; az előbbit elég gyakran használ­juk, az utóbbival ritkán találkozunk. Akad­nak olyan igéink is, amelyeket egyik nyelvjárásterületen ikesnek, másikon ikte­­lennek ismernek. Például a Csallóközben vágyik valaki valahová az északkeleti nyelvjárásterületen vágy valahová. < A köz­nyelvet beszélők általában mindkét alakot ismerik, de ennek ellenére inkább a vágyik alakot használják. Az összerogy ige ese­tében ezt az iktelen alakot tartjuk köz­­nyelvibbnek, az összerogyik-ot nyelvjárá­­siasabbnak érezzük. Az ikes igék ható igei származékait ritkán használjuk ikesen / lakhat ik, meg­történhetik), többnyire iktelenül fordul­nak elő nyelvünkben, (lakhat, megtörtén­het), s az iktelenek mintájára ragozzuk őket (lakhatok). Az egyszerűbb emberek még a tipikus ikes igéket sem tudják megkülönböztetni az iklelenektől. Még a műveltebbek kö­zött is vannak olyanok, akik egy-egy ige­alak, pl. az úsznék használatakor nem gondolnak arra — hacsak fel nem idézik az ik- rágós alakot, vagy nem szoktatták rá őket már régebben az ikes ragozására, hogy ikes igéről van szó, s az úsznám vol­na a szabályos. Már megszokták, és he­lyesnek tartják az úsznék-ot. Kerüljük azonban az úsznak alakot! látjuk tehát, hogy nem is olyan egy­szerű az ikes ragozás kérdése. Ha hasz­nálja valaki az ikes ragozású alakokatr és helyesen használja őket, jól teszi. Ter­mészetesen ügyelnie kell arra, hogy ne ragozzunk olyan igéket is ikesen, amelye­ket az iktelenek mintájára ragozunk (hul­lik, bújik, megjelenik). Nem ítélhetjük el azonban azokat sem, akik nem különböz­tetik meg a két ragozási típust, hanem mindkét igét az iktelenek mintájára ra­goznak. Á két igeragozási rendszer már keveredett; néha azt is nehéz eldönteni, vajon ikes vagy iktelen igével van-e dol­gunk; a magyarul beszélők többsége az iktelen ragozású alakokat használja — mindez amellett szól, hogy az ikes rago­zás minden áron való megtartásának és használata erőszakolásának nincs semmi értelme. Még a választékosabb beszédben is nyugodtan használhatjuk az iktelen ra­gozású (én) ennék, (ö) enne, (ő) egyen alakokat. Az eszek, egyen alakoknak sem akarunk hadat üzenni, de ha válasz­tékosabban akarjuk magunkat kifejezni, inkább az eszem, egyem alakokat használ­juk helyettük)) JAKAB ISTVÁN Röviden Marina Vlady játssza Giocondát Michel Deville Te, én és Mona Lisa című filmjében. A másik főszereplő Geor­ges Chakiris. A világhírű festmény ellopásának történe­tét feldolgozó film külső felvételeit Rómában, München­ben és New Yorkban forgatják. A Borisz Godunovot és az Igor herceget mutatja be jö­vőre a wiesbadeni ünnepi heteken a szófiai Állami Ope­ra együttese. A fesztiválon részt vesz még a velencei Teatro le Fenice, a birminghami Repertory Theatre és i bécsi Theater in der Josefstadt együttes is. Flotow háromfelvonásos vígoperáját, a Mártát január­ban felújítja az Erkel Színház. Az 1885 decemberében bemutatott darabot 1949 óta nem játszották Magyaror­szágon. Az új szcenírozásban színre kerülő operát Békés András rendezi, vezényel Erdélyi Miklós és Blum Tamás. Vegyes fogadtatásban részesült a milánói Scalában az a Traviata előadás, amelyet Karajan vezényelt és Fran­co Zaffirelli rendezett. A közönség egy része kifütyülte az előadást, s a kritikusok is bírálják Karajan felfogá­sát. Negyvenmillió külföldi turista fordult meg az 1963— 1964-es idegenforgalmi idényben Ausztriában, 6%-kai több, mint az előző évben. Az idegenforgalomból szárma­zó devízajöverelein 2 milliárd schillinggel növekedett és meghaladta a 12,8 milliárdot. 14

Next

/
Thumbnails
Contents