A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-18 / 16. szám
avaszszagú szél kergetőzik az eme-I löte® házaik közé zárt utcákon, a városi ember nagyot szippant, hogy “ elfogjon, magába zárjon belőle valamicskét. Ez a valamicske éppen .elég ahhoz, hoigy egész lényében nyugtalanságot, követelődző vágyat ébresszen: megfürödni, elmerülni -ebben az Illatban, amely a városi utcáikat, tereiket, parkokat csak vendlégként lengi át, (hírül adva: valahol a városon, kívül most született meg a tavasz, nem a 'naptári, az igazi, fűidből, füveikből, fákból, felhőkből és napsugaraikból. Az ókori népek Is érezték a megismétlődő újjászületésnek, a természet feltámadásának emberre gyakorolt, elemi erejű haátsát. Meg Is ünnepelték tobzódó vidámsággal minden évben, s az újjászületés, a feltámadás ünnepélyessége mindmáig elfogja az embereket, nevezzék tavasz-ünnepnek vagy húsvétinak. Hogy is 'köszönt be hát a tavasz Csallóköz smiara-gdos tájain, hogy üdvözllk, mint várják fiatalok, öregek. Pirospozsgás, dundl kis barna lány a kontárom ÁG egyik baromfigondozója Andrássy Ilona. A törzstenyészállomány tojóit gondozza, s Igyekszik rábeszélni a tyúkanyókat, hogy tegyenek ki magúkért, húsvétra sok pirostojásnak való kell, arról nem is szólva, bogy rnaijd a konyhákon mennyi tojást ütnek fel a háziasszonyok tortákba, süteményekbe, no meg a hagyományos húsvéti sonkás tálról1 sem maradhatnak el a kemény tojás gerezdek. — Kot-kot-kot — felelik vissza —, a leghidegebb télben szorgalmasan tojtuk a tojásokat, hiszen, szép prémiumot is kaptál a hozam után, most meg a húsvéttai hozakodsz elő? Nekünk ne legyen pihenésünk? Ilonka még pusmog velük egy Ideig, még finomabb takarmányról .esik' sző, meg valar ml rózsaszín, szövetről, amelyet már el Is vitt a. varrónőhöz, és hát .ehhez megint csak kellene aiz a prémium... Nem tudom, hogyan egyeztek meg, de úgy látszik, a tárgyalás nem volt sikertelen, mert Ilonka kijelentette, hogy az öntözőket vadonatúj kétrészes rózsaszán ruhában fogadja majd, no 'és a kellő számú pirostojás sem fog hiányozni az asztaliról. Nemcsak a tyúkok szorgoskodnak, de a legelők zöldselyem szőnyegei felett, Ismét Ismerős zümmögés hallatszik. Fűzasövény kerítés mögé rejtett kasok körül szcrgoskodilk a „zümmőgőkórus“ birtokosa, Huszár József méhész. Mellékfoglalkozása: hajó-Húsvétra hazajön a vőlegényem ORDÓDY KATALIN U ü lJS ü fa iÜ M tf gyári dolgozó. Azt nézegeti, hogy telelt ki a huszonkét család. Nincs semmi baj, friss erőben röpülnek szét megint, s indulnak mézgyűijtő útjukra, hogy nyár végére megteljenek a kaptáraik sűrű, nehéz, csillanva csurgó finom mézzel. — Csak az a baj — mondja Huszár József —, hofey annyit kell keresgélnünk alkalmas mézgyűjtő hely után. Miért nem jelentkeznek szövetkezeteink, állami gazdaságaink, hogy itt meg itt hatalmas heretábláink vannak, gyertek méhészek, legyetek segítségünkre a beporzásnál. Hiszen minél tökéletesebb a' beporzás, annál nagyobb a magtermés. 'Mind a ketten jől járnánk. A szaklapokban olvastam, hogy ezt már nagyon sok helyütt így csinálják. Zümmögnek, dongának, röpködnek a méhek, új színnel lett teljesebbé a tavaszi táj képe. Ezt á zümmögést meg a békák tavaszi hangversenyét hallgatja valaki szótlan magábamerüléssel, a napsütötte eresz alatt. Szeme 'lehunyva, arcát odakínálja a nap simogató sugarainak, fülével, egész lényével a tavaszi szimfóniára figyel. Kiss András, a búcsi szövetkezet nyugdíjasa élvezi nehéz betegségéből lábadozva az újiraszületés csodáját. Ül az aranyié délutánban, és szemléli a körülötte zsibongó életet, a.z unoka bleikllbravúrjatt, a kölyökkutya hancúrozását, szép izmos menye mozdulatait, amivel a 'kertet ássa, magot hint, palántát ültet, ágyat készít a vetemények alá. Két bét sem telik bele, zöld sarjadássa'l Itt is kidugja fejét az élet. Ha az öreg szem elfárad, lehunyja, és ismét a bangóikra figyel. A szomszédban kedves, mit sem sejtéssel felmekeg egy Játékos kis gida. Ünnepi ételnek szánták a család húsvéti asztalára.. A nap még fent van, csak a hűvösebb szél jelzi, hogy közeledik az alkonyat. Kiss József bekíséri édesapját a házba, ne ártson meg neki az élesebb levegő. És ha öntözni már nem is megy el a fiatalokkal húsvétra, de — látja, édesapám, az a kis zöld alig látszik ki a földből, addigra meignyújtija. derekát, kibontja virágát és a kert első nárcisza a maga gomblyukában ékeskedik majck húsvét vasárnapján. Horvát Marika maga is olyan, mint egy kinyílt nárcisz. Csak neki nem az a dolga, hogy a fény felé fordulva mozdulatlanul, szívetderítő szépséggel virágozzék. Marika a nagymegyeri iskolában tanít, s naponta úton van Megyer 'és Tany között, ahol özvegy édesapjával él, akinek gondját viseli. Ml pedig Ekecsien találunk rá, ahol mintatanítást végzett Marika most Is úgy végzi dolgát, mint rendesen, csak éppen magasabb hőfokon ég benne az élet, a várakozás felszította belső tűz; húsvétra hazajön a 'katonavőlegény. Ezekben a napokban végre sor kerül rá, hogy a (közös fészekre vonatkozó sok-sok kedves tervet megbeszéljék, hiszen a levelek az élőszó melegét, közvetlenségét sosem tudják helyettesíteni. — Elfoglalt ember vagyok, a napd utazás, tanítás, háztartásvezetés bizony nem hagy időt a szórakozásra, de vőlegényem nélkül amúgy sem érdekei' 'a társas szórakozás. Azt tervezzük, hogy most majd együtt megyünk
