A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-18 / 16. szám
Jősséf Attila (1905—1937) Hl a m a Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzákoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látonj, milyen óriás ő — szürke haja Iebben az égen, kékítőt old az ég vízében. Bombákkal a békéért?! Az amerikai közvélemény erős nyomására és az amerikai kormányt ért bírálatokra és tiltakozásokra, végül megszólalt Johnson amerikai elnök. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folyó két kalóztámadás között a baltimore-i egyetemen elhangzott beszédében részletesen foglalkozott az Egyesült Államok délkeletázsiai politikájával. Miközben országa jószándékát hangsúlyozta és egyetértett a „feltétel nélküli“ tárgyalásokkal, az ű beleegyezésével már útban voltak a további amerikai csapaterősítések és fegyverek Dél-Vietnamba és a VDK partjai közelében tartózkodó repülőgépanyahajók pilótái már megkapták a parancsot a kővetkező napi sok tonna napalmbomba leszórására. Szinte hihetetlen és még a gyarmatosítás történetében is párját ritkító eset, hogy az amerikai elnök a közvélemény elé mer állni és nyíltan a nemzetközi jog legalapvetőbb normáit lábbal tipró kalóztámadásokat védelmezi és helyesli. Jó keresztényhez méltóan nem hiányzott a beszédből a szokásos bibliai idézet és a délkelet ázsiai A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr egyesülelének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyurcsik József, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztősig: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-398, telefón 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedlda tlaóe. Bratislava, Gottwaldovo nőm. 4B/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dl] negyed évre 19.50 Kés, fél évre 39.-“ KCs, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem 'K-21 *51198 népek rettenetes szenvedésének megrázó ecsetelése se. Ezután Johnson nagylelkűen egymilliárd dollárt ajánlott fel Délkelet- Ázsia „felvirágoztatására“. A beszédében magabiztosan kijelentette: „Amerikát nem győzik le. Nem fáradunk ki. Nem vonulunk ki, folytatni fogjuk a bombázást.“ Ezután a „feltétel nélküli1 tárgyalásra tett javaslatot, majd ezt követte az egymilliárd dolláros „mézesmadzag“. Wasthington nem tudott győzni, ezért meg akarja venni a békét“ — irta egyik nyugati lap. Az AP tudósítója pedig szenzációs propagandafogásnak minősítette Johnson ajánlatát, amely port hint a békét követelő semleges országok szemébe. De aki egy kicsit közelebbről megvizsgálja az amerikai álláspontot, rájön, hogy a szép szavak mögött az imperialista politika rejtőzik. Először is hogyan akarják az Egyesült Államok megteremteni a tárgyalásokhoz szükséges légkört, amikor addig folytatják egy szuverén ország bombázását, míg az tárgyalóasztalhoz nem ül. Ez a nyomásnak a legagresszívabb formája, és ilyen módszerrel aligha sikerül békét teremteni. De a „feltétel nélküli“ tárgyalásokat is a maga módján képzeli el Washington: Dél- Vietnam háromnegyed részét uraló hazafias fronttal nem hajlandó tárgyalni, mert szerinte a hivatalos kormány az amerikai szuronyokra támaszkodó saigoni klikk. Hogy képzelik az Egyesült Államok, hogyan lehet Dél-Vietnam sorsáról dönteni a hihetetlen áldozatokat hozó, a nép teljes támogatását élvező - Felszabadítási Front nélkül? Hogyan köthetne békét a VDK, vagy a népi Kína legjelentősebb délvietnami politikai szervezete kizárásával? Ez is jellemző az amerikai észjárásra. Hogyan képzeli el Amerikai a dél-vietnami békét, ha nem hajlandó onnan kivonulni és a népre bízni sorsának irányítását? És itt el is érkeztünk a lényegig: Amerika olyan „békét“ óhajt Délkelet-Ázsiában, amely biztosítja számára, hogy továbbra is ott maradhat, és azért egymilliárd dollárt kész, „feláldozni“, hogy a bábkormányok kiszolgálják az Egyesült Államokat. Rettenetes naiv elképzelés: Washingtonban azt hiszik, hogy egymllliárddal meg tudják állítani a történelem kerekét, útját tudják állni a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, vagy ahogy a burzsoá propaganda nevezi „kommunista veszélynek“. Miközben az amerikai külügyminisztérium az elnök beszédjének nemzetközi visszhangját lesi és a burzsoá sajtó megkísérli Washington tárgyalási készségét „megváltó ajánlatként“ feltüntetni, amerikai repülőgépek százai bombák tonnáit szórják a Vietnami Demokratikus Köztársaságra, elpusztítják a nép munkájával alkotott értékeket, a dél-vietnamiak ellen mérges gázokat alkalmaznak, tökrebombázzák a békés falvakat. Ojabb amerikai erősítéseket szállítanak partra és a hadügyminisztérium már előkészítette 300 000 amerikai tengerészgyalogos Vietnamba küldését, ha a saigoni bábrendszernek nem sikerül hadseregét gyorsan növelni.. Mivel ez kilátástalan, az amerikai katonai szakértők véleménye szerint a háború kiterjesztése elkerülhetetlen. A VDK elleni kalóztámadások ugyanis nem hozták meg a várt sikert, kiderült az is, hogy a délvietnami hazafiak főleg az amerikaiaktól zsákmányolt fegyverekkel harcolnak és nem a VDK-ból küldött haditechnikával, ahogyan azt az amerikai propaganda állította. amikor a VDK elleni bombázásokat megindította. Az Egyesült Államok veszedelmes úton jár és egyre mélyebbre süllyed agreszsziójában. Pedig a délkelet-ázsiai problémákat csakis békés úton lehet megoldani. A békét azonban sem bombázásokkal, sem dollárok ígérgetésével nem lehet megteremteni. Erre előbb-utóbb Washingtonban is rájönnek. A hős vietnami néppel szolidárisak a világ szabadságszerető népei, és Amerikai minél durvább eszközökhöz folyamodik Dél-Vietnamban, annál kilátástalanabb helyzete. Johnson elnök még csak 400 amerikai katona elvesztését ismerte be. De az amerikai sírok egyre szaporodnak, és egyszer az amerikai nép is megkérdezi: Miért? . Sz. B. ■W li^p
