A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-11 / 15. szám

Szlovák Nemzeti Színház márciusi előadásának programjában nem voltak szenzációk, mégis minden elŐ- adásnak bizonyos emelkedettebb, ünnepi hangulata volt: ebben a hónapban ünnepelte a színház fennállásának 45. évfordulóját. Az ünnepi sorozatban a kiemelkedő eseményt azonban az új balettprodukció jelentette, melynek márciusban volt a bemutatója. A színen a Raymonda című balett alakjai elevenedtek meg, s vele ihóltóképpen hódolt a másik jubilánsnak, a zeneszerzőnek, akinek születésétől éppen száz esztendő telt el.

Alekszandr Konsztantlnovics Glazunov az orosz zene fejlődésének történetében összekötő szerepet játszik a múlt század stílusirányzatai és a korszerűbb zene között. Működése a századfordulötúl egészen a harmincas évekig tart. Sokoldalú zeneszerző, szimfóniákat, versenymüveket, kamarazenét Ír, de neve mégis a Raymonda című balettjével fonódott leginkább egybe. Mint szervező, Szentpétervár zenei életének irányításában játszik jelentős szerepet. Az 1905-ös események idején ugyanis megbízzák a nagymúltú konzervatórium igazgatáséval.

A Raymonda balett zenéjét az érthetőség és egyszerűség jellemzi, s amellett jól táncolható. A mű cselekménye meglehetősen sablonos. Raymonda hercegnőt és szerelmesét a sors hosszabb időre elszakítja egymástól. Raymondát Abderachman szaracén herceg szerelmével ostromolja. A legkritikusabb pillanatban azonban megjelenik jegyese s győztes párbajban megszabadítja Raymondát. Ezután már mi sem áll útjában a boldog happy endnek. A cselekmény magyar érdekessége, hogy az ifjú herceg nem más, mint II. Endre király, Kálmán fia. Ez a magyaros motívum érződik a mű harmadik felvonásának zenei anyagában is.

Az egész előadás összbenyomása kedvező. jozef Zajko, e mű koreográfiájának tervezője, különösen a címszereplőt részesítette előnyben, akinek a részére igazön hatásos számokat tervezett. A bemutató Raymondéja — Zofia Cerveőáková — élt is az alkalommal, és ragyogó technikával „spiccelte“ végig hosszú szerepét. Színészi alakítása különösen a második felvonásban, a drámaibb jellegű jelenetekben dominált- Partnere — Kálmán herceg szere.

pében — a nagyon tehetséges Tftus Pomíét főleg emelő technikájával tűnt ki.-Vele szemben a koreográfia szűkkeblűbb. Vladimir Marek, a vad herceg megszemélyesítője — egészítette ki a vezető „hármast".

Az előadást — Pavol Gábor díszleteiben és Eudmila Purkyőová jelmezeiben — Adolf Vykydal vezényelte. A zenekar jól játszott, de a magyaros koloritú részekben nem ártana a markánsabb, határozottabb ritmika. VARGA JÖZSEF