A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-11 / 15. szám
A Hét 13. számában eredeti riportot közéltünk ja Look című washingtoni lap riportját) Richard Wimmler amerikai tejtermelő farmer életkörülményeiről, munkájáról és általában az USA farmertársadalmának helyréiéről. irn Mothner amerikai újságirónű riportját nem véletlenül közöltük. Két ellentétes gazdasági és társadalmi rendszer versengésének a korát éljük. Feltörő áj rendszerünk igazának a tudatában vagyunk, de tudatosítanunk kell, hogy a „halódó*' kapitalista gazdasági rend még nem tart ott, hogy egyhamar magitól megszűnne. Ám azt is tudomásul kell vennünk, — ami a másik véglet —, hogy a szocialista gazdálkodás eredményei nem annyira törpék és jelentéktelenek, hogy ne bírnák el az üsszehasonlftó elemzést és szégyenkeznünk kellene miattuk. Tndjuk, hogy az ilyen jellegű egymás mellé állítás mindig viszonylagos. Különféle országok és rendszerek különböző életfeltételeket, lehetőségeket igényeket és létminimumot jelentenek. Egy azonban bizonyos: a modern emberi élethez civilizált társadalomban hozzávetőleg azonos dolgok kellenek szerte a világon: méltányosan jutalmazott munkalehetőségek, ipari cikkek hozzáférhető áron, rendezett életforma és nyugalom, illetve béke. Alábbi fejtegetéseink ezeknek a gondolatoknak jegyében Íródtak. Buba Gyula: tfKtyieJ&zrefcoKtra féCÚffltÜJuHMfer Alsószecse Garam menti kisközség a lévai járásban. Szövetkezete 807 hektáron gazdálkodik, a szövetkezeti tagság száma 137 fo. A falu határa gabonatermő sik vidék, jó földjében acélos búza terem. A szövetkezet a gabonatermelés mellett állattenyésztésre és öntözéses gazdálkodásra specializálja magát. Eredményei igazán jók. Termelési tervüket húsból 500 mázsával, tejből 87 500 literrel, tojásból 17 000 darabbal teljesítették túl, és 690 850 korona tiszta haszonnal zárták az 1964-es évet. A szövetkezet fejőcsoportjának egyik tagja, Gulyás József, alacsony, feketehajú fiatalember, nős, Mióta szövetkezeti tag, szép új házat épített magának és autót vásárolt. A múlt évben 22 korona volt a munkaegység értéke a szövetkezetben, amit készpénzben ki Is fizettek, mert természetbeni juttatást nem kap a tagság. Gulyás József átlagosan 90—100 munkaegységet keres havonta. Az Idei zárszámadáskor ehhez még 1 korona osztalék jutott. A fél hektár háztájin kukoricát termel a malacnak, baromfinak és zöldséget a konyhára. Meg bort, mert ezen a vidéken a saját bor hozzátartozik az életszínvonalhoz. Gulyás József és Richard Wimmler — vagy ahogy a riporternő nevezi: Dick — nem ismerik egymást, nem tudnak egymásról és nem gondolnak egymásra. Mindkettőnek megvan a maga külön világa, ahová a másik csak homályos körvonalakban férkőzhet be. Képzeljük el, hogy Dlck valamilyen módon ide kerülne az alsószecse! szövetkezetbe és a Gulyás József helyén kellene dolgoznial Wimmler gyakorlatias ember, és keresni akar; megkérdezné, mennyit fizetnek neki? Gulyás József 90 munkaegységet számítva átlagosan 2070 koronát keresett havonta. Na, ez a farmernek aligha lenne elég, ő a 70 hektáros farmjából évi 6500 dollár tiszta hasznot húz. Ám a következő kérdés — mit kell ezért a fizetésért tenni? — más megvilágításba helyezné a problémát. A szövetkezeti fejő 15 tehenet gondoz, hajnalban kel, megfeji és letisztítja őket, hétre-nyolcra végez, s akkor az esti fejésig szabad, végezheti a személyes dolgait. Dlck 45—55 tehenet fej naponta, és majd még ugyanennyit etet és gondoz a feleségével, vagy fizetett kisegítőivel. Mindketten géppel fejnek, s bár az etetés az amerikai farmereknél sokkal tökéletesebben van automatizálva és mechanizálva, mégis késő este, sötétedés után végez csak a munkájával. Ám kiderül, hogy Richard Wimmlert nem lehet közvetlenül Gulyás József mellé állítani, mert Dlck magánvállalkozó, aki 70 hektár föld hasznából él feleségével és kisfiával, míg Gulyás egy közösség tagja, mely 807 hektár földön gazdálkodik, és ez a 807 hektár legalább 80 családnak ad hasonló megélhetést, mint neki. A farmer módszereivel és színvonalán ez a terület csak egy tucatnyi családot tudna éltetni. Ebből is látszik, hogy itt a dolgok mélyén alapvető minőségi különbség rejtőzik. A mezőgazdaság gépesítése és a korszerű agrotechnikai módszerek törvényszerűen megkövetelik a termelés koncentrálódását és az apró gazdaságok nagyobb egységekké való alakulását. Ezt a folyamatot nálunk nem volt alkalmunk átélni és kapitalista körülmények között megfigyelni (bár valószínűleg bekövetkezett volna!), mert a háború és az azt követő szocialista építés a szövetkezetesítéssel a problémát radikálisan megoldotta. Az USA-ban kristálytisztán és markánsan mutatkozik ez a folyamat. 1950— 59 között 1,6 millió családi farm szűnt meg létezni a konkurrenciális harcban, ami azt jelenti, hogy a megmaradó farmok növekedtek, jövedelmük és termelésük emelkedett, ám egyre kevesebb embernek juttattak munkaalkalmat és megélhetést. Elöntötték a gépek a mezőt, és nem maradt rajta hely az embereknek. Szocialista mezőgazdaságunkban munkaerő-hiány van, s ennek két oka lehet; egyrészt a szövetkezetek keretein belül okosabban lehet gépesíteni, úgy, hogy a gép ne szorítsa ki a munkából az embert (ami jó, viszont nem jelenti azt, hogy nálunk mindenütt így történt!), másrészt viszont a szövetkezetek „megengedhetik“ maguknak azt a fényűzést, hogy nem használják ki teljes mértékben a gépeket (ami nem jő!). Wimmler és társai ilyen Ha már mindenkinek új háza van, én Iz kitatarozom a magamét — mondta Szudiczki And ráz fejő (balra) Henzsel Mihály elnök: — Adösségmentes a szövetkezet...
