A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
Miros av Válek: TÜZEK IDÉZÉSE És voltak pillantások, és voltak szavak, és voltak forró szerelmek és sérelmek és kegyetlen tréfák, melyeket kézelőjére írt a század. Semmi, semmi, csak a szél remél, szótár fölé hajol, lapozgat a nyárfa lombjában. És íme, meglelte. Itt van pontosan: „Az Élet (szép), A Szerelem — (örök).“ A fény fénye vagy, amikor mosolyogsz .., „Boldog vagyok“, hazudod, majd párnába rejted sírásod, s reggel hiába próbálsz újra mosolyogni, fehérítővel kened homlokod. Áruld el, mi bánt! „Semmi, semmi.“ „Csak az, hogy gondtalan bolondok vagyunk, hogy túl sokáig függött erkélyünk fölött a vakáció léggömbje, és minden kipárolgott a fejünkből, s alighogy meghalljuk a fellegbeli csengőszót, máris kifutunk a osztályból ...” Elég! Ne olvass tovább! Ügyeljünk az alapfogalmakra, még egyszer átvesszük az egészet, Első feladat: Káin megölte Ábelt, ne folytasd, tudom, a félelemnek tágult a szeme, látom, rettegek, csupa pőre mondat. S az ember boldogsága? S a vér? Az igazság?- Csak szavak! De én összefüggő beszédet várok tőled, hogy végre érthetővé váljon minden. Éppen a tüzek visszaidézése vár ránik, kezdve az első gyufától a mindent betöltő villanófényig, mellyel végleges képet készítünk egy századvégi szomorú csillagról. Ezért kérlek, beszélj halkabban, — csak lépésnyire hallják —, fésüld simára a hajad, s viselj egy számmal kisebb cipőt, fuldokolni fogunk, oly szorosan leszünk. Kevés a hely — mondják — e bolygón, s túl sok a láb! Csordák dobognak. Hitvesi ágyak őrült könyvelői, éretlen szerelmek istápolói csak összeadnak és szoroznak! Á földgolyó kétségbeejtően vemhes, büszkélkedik domború hasával, Ó, szégyen, gyalázat! A történelem szoknyája alatt nemzedékek topognak, mindenki sorra akar kerülni, a magzatvizek elöntik a világot, halál ivadéka, igyekezz, — utánunk az özönvíz. Ezért kérlek, építsd a boldog jövőt, és számítsd le melleden matató kezem, számítsd le szerelmeidet, melyekre emlékezel, számítsd le nővéreid és fivéreid, számítsd le gyerekeid, akik élnek, lesznek és lehetnek, számítsd le az ablakban nevető muskátlit, az ég csillagait, arcod szeplőit, számítsd le életedet, reményeidet és álmaidat, számítsd le az emberi észt, Karen Gershon: rsssssssssss/sssssssssssssssssssssss. Nem voltam ott Hogy vitték őket virradatkor, Nem voltam ott s tán hívtak akkor. Ártatlan hajnal, tiszta hó, Nem, nem igaz: a kép csaló. A hajnal semleges, steril. Árnyékuk hamar ráterült. Emberi szóra hol találtak? Nem voltam ott vigasztalásnak. Mondták, hogy apám egy napig Börtönben ült valaha rég. Nem mondta, hogy börtönbe megy — Rég volt — ma már mit számít ez? Ahogy elment, megjött: a bajban Nem voltam ott, hogy vigasztaljam. S ha kérdem, senki nem felel: Előttem mit titkoltak el? számítsd le az embert is, s ó folytasd a leszámítást, vakmerőség ellentétét, tüzek idézését, melyeik alatt a sírok is megnyitnak, feltámadnak a halottak, feljönnek, s magukhoz ragadják a hatalmat. S ugyanakkor elektronikus zene hangjainál leszáll hozzájuk s megbízhatóan tartósított tökéletes és tiszta GONDOLAT. Mit kezdjünk vele? Szikrát nem tudsz csiholni vele, meg sem ehetjük, nem befolyásolja a stroncium-esők létezését. Később az egész abroncs búsan felvonít, s elmozdul a láthatár széle felé, melyen túl— úgy mondják — sértetlenül megmaradt egy rizsszem, amelybe beleírták az élet titkait. Ford. Veres János Mindkét szülőm táborban halt meg. Nem voltam ott — ki vigasztalt meg? Nem voltam ott, egyedül voltak, S kérdem, de hallgatnak a holtak: Végül is milyen véget értek? Vezeklek értük, mert hisz élek. Nem menthettem volna meg őket — Semleges lent gyomra a földnek Gyermek elhagyja otthonát, Az élet hidegen ítélt, Túl fiatal voltam — dehát Ez nem igaz! — a vád kísér. Élhettek volna még, igen, S ne mondja nekem senki sem: Akkor mindegy lett volna, hogy Velük vagyok, vagy nem vagyok. Képes Géza fordítása Karen Gershon (ejtsd: Kám Görsn) költőnő és prózaíró. Németországban született 1923-ban; 1938-ban költözött Angliába. Első regénye 1956- ban jelent meg. Sajtó alatt van A sense of the Past című első verseskötete. * 11
